"Szerencse játék" [KuroKen]

A vallomás

*Kuroo szemszöge*

Edzőmeccs a Fukorodani ellen, ez az!! Végre újra találkozhatok legjobb haverommal, Bokutoval! Már alig várom, hogy Kenmával elgyapáljuk a csapatuk. Hamár Kenma, hol van?

Körbe nézve nem találom sehol, így Yakuhoz mentem faggatni

-Oi, Yaku! Hol van Kenma? Nem láttad? - kérdezem elégé aggódóan, hogy hol lehet

-Szia, nem. Nem láttam, de lehet megint kiment a csarnok elé játszani, hogy ne zavarják - vonja meg a vállát nemes egyszerűséggel

-Oh, köszi! - mondtam majd már el is tűntem

Kimentem a csarnok elé és tényleg ott volt. A földön ült és játszott. Istenem, mint egy kis cica! Olyan aranyos!

Mellé ülök és elkezdem nézni mit játszik és, hogy hogy áll a játékban.

Már lassan 15 perce vagyunk így, mikor is Kenma meg szólalt

-Mit szeretnél, Kuroo? - kérdezte halkan. Olyan kellemes és lágy hangja van!

-Csak kijöttem hozzád, baj? - kérdezek vissza miközben közelebb hajolok hozzá

-Ha nem hajolnál bele a kontrollerembe, annak örülnék - förmed rám

Oh, igen. A szokásos Kenma, mindig ideges ha játékőzben zavarják. Bár én is mérges lennék ha a közben zavarnának meg miközben az ágyhoz köt-NEM! Rossz Kuroo, nem szabad! De.....majd otthon! Nem itt! Főleg nem mellette!!

Cikáztak a gondolataim, mikor is a mellettem ülő a térdét a combomhoz nem érintette, vagyis inkább súrolta, mivel feljebb húzta a lábait, hogy jobban a játékára tudjon koncentrálni.

Így is olyan cuki kis cica esküszöm! Most úgy magamhoz ölelném, de biztos letépné a fejem. Igy maradt majd a meccs utáni ölelés

**2 órával később**

Már a második settet nyerjük, mikor is Kenma kimerülten a padra hányta magát és elkezdi az üvegéből (szó szerint) szlopálni a vizet, bá-NEM Kuroo, túl perverz vagy! Most van egy hosszabb szünetünk, így én addig gyors Bokuhoz rohantam.

-Brooo! - üvöltöm felé, aki épp drága feladójával társalgót mikor is meg hallót engem, felém fordult és szélesen el vigyorodót.

-BROOO!! - üvölti vissza nekem és szorosan át karoljuk egymást, Akaashi meg csak egy nagyon halvány mosollyal néz minket.

-Mesélj mi helyzet?! - enged el engem a bagoly

-Nagyon semmi, viszont látom fejlődtetek! Szép, mint ne mondjak, szép. büszke vagyok rád haver! - mosolygok rá kedvesen

-Awwwh! Bro! Ti is nagyon jók vagytok, és látom Kenma is azért oda teszi magát - néz a fiúra, aki épp a ''halál'' szélén van. Én csak büszkén el mosolyodtam.

-Igen, már kezd ő is szépen fejlődni - mosolygok mint egy hülye

Mi van velem?? Úgy vigyorgok mint valami fogy kos, miért érzek büszkeséget mert Kenmát meg dicsérték?? És miért ilyen ki cseszett aranyos?! Megörültem...

Lassan már  vissza kell mennem a csapatomhoz, igy még gyorsan beszélgetem egy kicsit Bokuval, majd rohantam vissza a csapatomhoz

**1 órával később**

A harmadik settet végül egy ponttal Bokuék nyerték, de legközelebb mi nyerjük meg! Az öltözőben gyorsan átöltöztem majd kint az udvaron Bokuékal nagyba beszélgetek (hát inkább csak ketten, a többiek egymással, minket lesse szarva)

-Amúgy neked van már valakid?? - kérdezi haverom egy perverz mosollyal. Én enyhén elpirulok

Az isten verte bagoly képedbe!

-Nincs, nincs senkim - válaszolom kicsit halkabban (mivel egy csapat csaj a hatunk mögött sutyorogtak)

-És van valaki aki tetszik neked?? - fakadt tovább

-Hát... - vakarom meg a tarkóm -Van...de kérlek ne mond el senkinek!!

-Akaashinak el mondhatom?? - kérdezte nagy, bagoly szemekkel

-Egye fene, neki igen. DE csak neki, értem?!

-Igen! - mosolyog biztatóan

-Szóval....n-nekem...t-tetszik...K-Kenm-a - dadogom össze vissza

Olyan nehéz ezt másoknak is bevallani!!

-Tudtam!! - kiált fel örömébe Bokuto

-T-tessék?!

-Oh...ehm...- vesz vissza a hangerőből -Mikor a meccsen meg dicsértem Kenmát teljesen büszkén mosolyogtál. Mikor meg nyertétek az első két settet. Szóval nem volt nehéz kitalálni, főleg mikor folyton öt nézed vagy áradozol róla - sorolja a tényeket...amik igazak is voltak -De ne aggódj, meg tartom a titkod!

-Köszi! Iga- - mondtam volna végig de nem tudtam mivel a kijárati ajtón egy mérges Kenmát vettem észre

Mi baja lehet?! És miért van nála a tás- oh...

-Kuroo! Te figyelmetlen, hanyag idióta! - üvölti le a fejem a nálam fel (majd nem egy) fejel alacsonyabb feladom

-Bocsi!! Ne haragudj! Nem direkt volt! - adom vissza neki a táskáját, ő meg csak hozzám dobja az enyémet

-Ajánlom is! - morogja

Mikor sikeresen meg oldottuk a helyzetet mi már mentünk is a buszunkhoz, amire felszállva nyugodtan mentük ''haza'' fele. az út negyede tök unalmas volt, mikor is a vállamon valamit vagy inkább valakit éreztem meg. Kenma bealudt és a vállamra döntötte a fejét

Jajj nekem...