Várakozás

150 10 1
                                    

*Kenma szemszöge*

Mikor sikeresen meg nyugtatam Kuroot, végre el kezdhetem főzni, persze a segítségével, mert nem akart egyedül lenni 

Mondom, jó, leszarom. Legalább kicsit meg fenyíthetem a késel, aha, mit csinál?! Leszállok a pultról, hátat fordítok neki ő meg azonnal át karol hatúról

-Te mit csinálsz?! - pirulok el

-Nem ölelhetlek meg?! - szomorodik el a hangja és már kezdet volna el távolodni tőlem, de én vissza rántottam 

-De, csak legközelebb szol, vagy érzékeltesd velem, hogy mögöttem vagy, mert ha nem lehet beléd állitok egy kést - mondom a végét komolyabb hang vétellel, majd csak egy boldog Kuroo hangot hallva kezdtem el pakolászni és elő készülni a főzéshez

Miután  már minden a pulton volt el kezdtem vágni a zöldségeket és már a vízbe is bele tettem a rizs lapokat

-Kenmaaa - nyávogja Kuroo a fülembe és a nyakamba bújtatja a fejét 

-Mi az?! - kérdezem unottan

-Miért van ilyen finom illatoood? - nyávogja tovább 

-Miért vagy óvodááás - nyávogom vissza neki

-Nyem is vagyok óvodás! - durcizik be

-Akkor miért nyávogsz? 

-Hmp! - és ezzel a hanggal vissza fejelt a nyakamba 

Kis gyerek 

Úgy 2 óra után már tálaltam, Kuroo meg el kezdet teríteni

Kíváncsi leszek erre az állítólag romantikus terítésre  

-Én már készen vagyok! Te hogy haladsz? - jön vissza a konyhába elégedet hanggal 

-Lassan én is meg vagyok. Addig ülj le nyugodtan - nézek rá és rá mosolygok, amire halványan el pirul 

-Még mindig imádom a mosolyod~ - mondja mámorosan

-Ennek örülök, de ülj le. Mindjárt megyek, jó? 

Istene! Miért kell ilyen hang súllyal mondani?!

-Rendben~ - vissza megy az ebédlőbe 

Miután Kuroo ki ment a konyhából, el indultam utána és elé helyeztem egy tányért, elé ülve szintén magam elé raktam egy tányért

-Hogy tetszik a terítés?! - kérdezi izgatottan 

Hó fehér terítő, vörös gyertyák és egy mű rozsa csokor 

-Nagyon szép - mosolygok rá lágyan

-T-tényleg tetszik?! - örül meg még jobban 

-Igen, viszont egyél! - szólok rá  -Jó étvágyat - mondom majd enni is kezdek 

-Jó étvágyat - mondja vigyorogva és enni kezd ő is 

-Hogy ízlik? - kérdezem hallkan 

-Nagyon finom! Nem is gondoltam volna, hogy jól tudsz főzni!

-És ez még semmi - kacsintok rá

-Oh~ - hajol hozzám közelebb 

-Egyél rendesen - szólalok meg unottan és folytatom az evést 

-Awh, olyan ünnep rontó vaagy! - nyávogja és eszik ő is tovább 

Én csak szemet forgatva eszek tovább és néha rá nézek 

Miután mind a ketten végeztünk az evéssel, össze szedtem  a tányérokat és a mosogatóba raktam 

-Kenma! Nincs kedved filmet nézni? - kérdezi izgatottan Kuroo

-Miért is ne..? - válaszolom unottan és el indulok a nappali felé  -És milyen filmre gondoltál?

-Az maradjon meg lepi - vigyorodik el

-Már most félek 

-Most miért vagy ilyen? - háborodik fel 

-Milyen? - kérdezek vissza 

-Olyan kis undok! - dünnyögi és le hajtja a fejét 

-Haj, Kuroo... - elé lépek és meg simogatom az arcát  -Tudod, hogy szeretlek, de néha olyan gyerekes vagy.  Inkább gyere és nézzük meg azt a filmet amit akarsz, jó? - mosolygok rá 

Ő csak el pirulva és le fagyva néz engem, majd egy gyengédet biccent 

-Remek! - el engedem és le hupanok a kanapéra  -Akkor hajrá - nézek rá egy pimasz mosollyal 

Egyre inkább várom, hogy majd keret hetesem magamat felé 

"Szerencse játék" [KuroKen]Where stories live. Discover now