"Szerencse játék" [KuroKen]

Az eslő...

*Kenma szemszöge* 

Mikor Kuroo perverz meg szólalását a fülem mellet el engedve el indultam vissza a szobámba, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy holnap hogyan kéne meg letszkéztetnem?! Na meg egy kicsit lelkileg fel készítenem magam erre a két hétre...nem vagyok normális...

Mikor a szobámba értem az ágyamra hánytam magam és el kezdtem Nintendouzni, mivel már folytatni szeretném a Pokemonozásom. De persze ma sem fogom tudni, már most érzem 

Egyszer csak Kuroo lépeire lettem figyelmes, majd kisebb lihegésére; loholt utánam 

-Ne perverzkedjek, igaz? 

-Igen, vagy rossz vége lesz - nézek rá

Alapjáraton nem zavarna, ha perverzkedne....csak túlságosan zavarba tud hozni...főleg, hogy 90%-ban mindent IS félre tudok érteni, ami sokszor nem a legjobb

-Rendben ne haragudj - hajol meg előttem 

Mi az isten? Mi lett ezzel?

-Nincs semmi baj - kuncogom el magam 

Úr isten, de aranyos! Mi a véreres túros tészta?! 

-Na de hagyjál játszani nyugodtan, jó? - nézek rá komoly fejel 

-Igenis - aztán már csak annyit éreztem, hogy le ül az ágy szélére és kicsit beljebb ül 

-Bolond - suttogom mivel azt is telibe láttam ahogy ismét meg hajol 

-Igen?! És valami problémád ezzel?! 

-Nincs, csak néha idegesítő - mondom rá se nézve 

Ilyenkor szeretem "büntetni"

-Te...Kenma.. - szólal meg halkan és szégyenlősen 

-Igen? - kérdezem unottan 

Érzem, hogy itt valami....személyes cucc lesz 

-Mióta érzel..irántam..nem csak barátként felém? - kérdezi halkan 

Tudtam, hogy egyszer ezt meg fogja kérdeni...csak abban reménykedtem, hogy majd jóval késöbb...de ezek szerint sokkal kíváncsibb 

Lassan az ölébe másztam és érzelem mentes fejel nézem, hogy mi a reakciója. Természetesen rögtön el pirult és össze zavarodottan néz engem 

-T-te mit csinálsz?! - pironkodik és össze vissza jár a tekintete rajtam 

Milyen kis aranyos mikor igy zavarba hozom, a holnapi napom is jól fog majd menni, már most érzem  

-Az öledbe másztam, baj? - kérdezem továbbra is unottan, de már hozzá simulva 

Milyen kellemes illata van..

-N-nem baj, csak...fura.. - dadogja  -És válaszolnál is..? Kérlek - szólal meg ingerültebben

Hát legyen...egyszer egyszer nem árt teljesen őszintének lenni..

-Már kis korunkban is kedveltelek, csak nem mutattam ki....de leg inkább alsó középben éreztem azt, hogy ténylegesen érzek irántad valamit.... - motyogom az egészet, reménykedve, hogy csak egy részét érti amit mondok

De felnézve az arcára értelmetlen a reménykedésem. Mivel döbbenet és értetlenség sugárzik a tekintetéből 

Ez szép volt Kuzome...most meg mit csináljak?! Lehet, hogy ő is ilyen korán  érezte volna?! Vagy lehet, hogy ő később jött rá?! Ez miért ilyen nehéz?!  

-Értem... - hallom meg suttogását és majd a fejemen a keze melegét ahogy gyengéden simogatni kezd  -Most amúgy úgy viselkedsz mint egy cica - mosolyodik el  

Úgy imádom ezt a mosolyát

-Tudom, direkt is, hogy zavarba hozzalak. És holnapra is az a tervem, hogy kínozzalak, de ne aggódj. A két hét alatt nem fogok semmi olyat csinálni - villantok neki egy fél mosolyt 

-Rendben - és halk kuncogásba kezdet 

Olyan lágy és kis fiús a kuncogása..meg bolondít esküszöm! 

-Holnap, egész nap kínozni foglak, csak, hogy tud és felkészülj - mondom neki gúnyosan

Csak, hogy el ne felelcs-e

-Rád sose lehet fel készülni, olyan vagy mint a nyári zápor. Hirtelen jön és van aki örül neki, van aki nem, de mikor elmész mindenki szomorú - mondja mosolyogva

Micsoda...? E-ezt meg....he?! Ez meg honnan jött neki?! És miért nekem...adta ezt?! Ez....szimplán túl szép nekem!

 -T-tényleg?! - nézek rá könnyes szemekkel

Miért érinted meg ez annyira?! Mióta lettem ilyen érzékeny?! 

-Igen... - mondja halkabban 

-Még...sose mondtak ilyen szép bókot nekem - mosolyodok el és szorosan a mellkasához bújok

Milyen hevesen ver a szíve...

Egy kis idő után már arra lettem figyelmes, hogy Kuroo szorosan ölel engem magához és nyom egy csókot a fejem tetejére 

 -A két hét során majd próbáld meg meg szokni mert sokszor fogok bókolni, ne hogy azt híd - gúnyolódik most ő

Egyszer agyon verem egy papuccsal  

-Nagyon vicces valaki. olyan szinten fel vagyok készülve, csak ez most hirtelen jött...és hát aranyos is volt - motyogom a végét hozzá bújva 

-Aww, de aranyos vagy istenem! - kiáltja el magát és össze érinti a homlokunkat

Szóval már egy ideje ő is igy érez..és nem egy hete rágódik ezeken...mert akkor nem mondott volna ilyet és nem ilyen lenne a reakciója 

 -K-kurooo - nyávogom és halkan kuncogni kezdek  -De hülye vagy - kuncogok tovább  

Az én hülyém...

-Tudom, de ezért szeretsz, nem?! - pirul bele a kérdésébe és el távolodik tőlem, és természetes én is el pirultam

Te idióta macska! Hát ilyen értelmetlen kérdés, hát persze, hogy szeretlek 

Lassan meg fogtam az arcát és szélesen rá mosolyogtam 

-Igen, ezért is szeretlek - mosolygok kedvesen 

Most kicsit össze zavarhatam kicsit, de majd úgy is rájön a "is" jelentésére 

És ahogy néztem Kuroo arcát, annyit vettem észre, hogy be környezet 

Életem...de kis aranyos vagy! Igy meg illedötél volna az első szeretlekünkre?! Kis butus 

Na meg persze össze is nyomot az ölelésével, amit amúgy imádok csak meg fulladok közben 

-K-kuroo! Össze nyomsz te hülye macska! - mondom idegesen de nem tolom el magamtól. Szeretem mikor igy meg ölel, csak kissé fullasztó 

-Szeretlek Kenma... - suttogja a fülembe és a nyakamba fúrja a fejét

És ahogy ezt a fülembe súgta egy meleg érzés futót rajtam végi, talán...ez lehet a beteljesült szerelem érzet?! Vagy csak az el múlt időben túlságosan is érzelgősök voltunk és ez rám ragadt....inkább az előbbi  

-Én is szeretlek Kuroo...de néha annyira gyerekes és dramatikus vagy... - mondom nyugodt hang nemben és el kezdem simogatni a fejét  

-Tjudjum... - motyogja játékosa 

Már megint 5 éves...

-....gyűlölőm mikor 5 éves módon motyogsz, tudtommal 18 leszel, nem?! - mondom fel háborodva 

-Olyan izé vagy! - hajol el tőlem, én meg kuncogva nézem őt. Természetesen rögtön vissza nézet rám ahogy meg hallotta a kuncogásom 

És én újra meg fogtam az arcát 

-Olyan édesen viselkedsz ilyenkor - dalolom és homlokon puszilom 

-K-kyenmaaa - pirul el még jobban 

Már most tudom, hogy jól választottam