"Szerencse játék" [KuroKen]

Két macska?!

*Kenma szemszöge*

Hatkor kopogásra keltem

Ki a tököm az?!

Szitkozódva magamba ki ketszmeretem az ágyamból és az elő szobába érte kinyitom az ajtóm

-Shouyou?! - lepődök meg

-Szia Kenma! - mosolyog kedvesen -Ehm.... Azt hiszem ő a tied - emel fel egy fehér macskát tele barna, fekete és szőke foltokkal tarkítva

-Foltos! - kaptam ki barátom kezéből a jószágot -Hol találtad?? - aggódok

-Itt az utcákon

-Áh....köszi! Igazán hálás vagyok!

-Á! Ugyan már, bármikor! - válaszolja kedvesen

Mosolyogva még pár szót beszéltünk majd vissza kecmeregtem a szobámba és ott drága cicámal foglalkoztam, zene hallgatás közben

Egyszer csak ilyen 7 körül Kuroo hívására lettem figyelmes

-Igen? - szólok a telefonba

-Szia Kenma! Hol vagy? - kérdezte aggódóan

-Szia.....ehm....ma nem megyek suliba. Bocsi... - válaszolom halkan

-Awh....amiatt a hülye gyerek miatt?? - én csak hümmögtem

-Akkor megyek át hozzád! Ha te nem jössz, én sem megyek! - mondja boldogan, majd lerakja a telefont

Kis korunkba is ez volt, ha én nem mentem (bár hova, ahova nem tudtod el rángatni) akkor ő sem. Ezért mindig is szerettem (és a mai napig is szeretem), mert mindig melletem van

A gondolataimtól enyhén el pirultam, ami miatt egy kicsit ideges is lettem! (nem csoda hisz még mindig nem hiszem el, hogy tetszik a legjobb barátom..) De aztán elhagyva a gondolataimat játszottam tovább a macskámmal. Mikor is kopogást hallottam

-Kuroo.... - suttogom magam elé majd ki vágodok a szobámbol és le siettek hozzá. Ki nyitom az ajtót és egymás tekintetébe akadtunk

-N-na, itt vagyok!? Be engedsz?! - szólalt meg pár perc csend után

Kibaszot gyönyörű szeme-Nem!!! Nem....rossz Kenma! Ne- de akkor is tetszettek azok az iriszek baszki!!

Miközben magamban harcoltam a gondolataimba, addig Kuroot bejebb engedtem és mögöte bezártam az ajtót

-Minden rendben Kenma?? - fogja meg a vállam. Az érintésére meg ilyedtem és hátra kaptam a fejem, ahogy az aggódó tekintetét láttam meg...egyszerűen csak ugy el illant minden

-Igen...igen minden. Nyugi...csak...kicsit szét vagyok szórva..- motyogom

-Azt láttom! Hinatával és Kageyamával nem rég futottam össze, mesélték, hogy meg találták a macskád. Neked van egy macskát?! - kérdezte fel háborodotan

Oh...tényleg...Kuroo nem tudja, hogy van egy macskám...

-Oh...igen, igen..van.. hehe.. - vakarom meg kínosan a tarkóm

*Kuroo szemszöge*

Nem hiszem el, hogy nem mondta el nekem!! És...akkor...most...Két macska van?! Vagy most igy....mert ugye van Kenma...meg most az ő-Jó Kuroo....tudjuk a Kenma mániád...chill!!

Ahogy a gondolataimba vesztem arra lettem figyelmes, hogy Kenma gügyögést hallom a szobájából

Szóval IMÁDJA a macskáját...ahaaa

Halkan fel sétálok...és amit meg láttam őt, ahogy a hátra fektetett állatal játszik és mosolyogva (már már vigyorogva) afektál neki....rögtön a szívemhez kaptam

Isteneeeeem! De édeeeees!!!

Olvadoztam magamban

*Kenma szemszöge*

Míg Kuroo lent tanakodót valamin én a szobámba surranva mentem vissza kis cicámhoz. Úgy 10perce érzem, hogy valaki néz, oda kapom a tekintetem és egyből el vörösödők

Az egészet látta!! Én meg ölöm!! Meg folytom! Ki hajítóm az ablakon!

Szitkozódva magamba egyre dühösebb és mérgesebb fejet vágtam (ezt onnan tudom, hogy Kuroo össze rezzent)

-Ke-kenma?! Ny-nyugi!! Nem mondom el senkinek, hogy e-ez igy meg történt!! - dadogja -I-ígérem!! - az ö arca is...vörös volt?! Bár nem értettem miért...de mindegy is

-Hm....talán rendben...ha ide jősz, becsukod az ajtót és a szemébe mondod - parancsoltam neki. Amit azonnal teljesített is

Elém állva kicsit lehajolt hozzám

-Ígérem, hogy senkinek nem mondom el - mondja már nyugodtabban

-Még Bokutonak sem??

-Még neki sem - határozottan mondja, ez már tetszik

-Rendben - biccentettem egyet

Egy nagyot sóhajtva a vállamra dönti a fejét

Eeehh....?! What?? Most meg nyugododt?! Rosszul van?! Most....mi van??

-Kuroo....jól vagy? - kérdezem halkan

-Igen....csak kicsit illesztő voltál...

-Kell neked leskelődnőd utánam!

-Dehát olyan kicseszet aranyos voltál!!! - akad ki

-A-aranyos?? - dadogom

-I-igen.... - érzem ahogy fel forrósodót az arcom (és ahogy az övé is)

Egy ideig igy voltunk majd Kuroo el hajolt tőlem és a macskával kezdte el foglalkozni

Én csak egy halvány mosollyal nézem a szenvedését

-Vigyáz már!! - fogom meg a kezét, és azt irányítva fogatom meg vele jobban meg a macskát (mert épphogy majdnem ki esett a kezéböl)

-Oh!? Köszi!! - vigyorog rám

Olyan szép mosolya van...nem értem, hogy tud igy mosolyogni folyton. Biztos, hogy én már rég meg örültem volna...de töle...az ő mosolya más. Ez igazi, nem mint a többié

-Kenma - néz rám

-Hm?! - nézek én is rá

-Hogy hívják?

-Foltos

-Cuki... - suttogja, hogy nehogy meg haljam (de meg hallottam)

-Tudom, mindenki ezt mondja ha meg hallja a nevét - szívom egy kicsit a vérét

-Kyenma - nyafogja

-Ne nyafogj, nem vagy már őt éves! - szidom le, a lassan 18éves fiút

-Jól van nyaaaa - nyafogja tovább

-Hozzam a papucsot??

-NEEE!!

Az annya fojton a papuccsal fenyegete őt. És mikor a szüleink üzleti úton vannak mindig előveszem ezt a kártyát. Legjobb fenyegető eszköz

-Amúgy Kenma...

-Igen?

-Honnan szerezted a cicát?

-Hát...ez egy hosszú történet....

-Van időnk! - mosolyog