"Szerencse játék" [KuroKen]

Mikor le esik neki

*Kenma szemszöge*

-Olyan izé vagy! - hajol el tőlem, én meg kuncogva nézem ő. Természetesen rögtön vissza nézet rám ahogy meg hallotta a kuncogásom

És én újra meg fogtam az arcát

-Olyan édesen viselkedsz ilyenkor - dalolom és homlokon puszilom

-K-kyenmaaa - pirul el még jobban

Már most tudom, hogy jól választottam 

-Te Kuroo...igy lassan 2 órakol nincs kedved ebédet csinálni? - teszem fel a költői kérdést 

-Éhes vagy kitten? - húzza fel az egyik szemöldökét meg lepve 

-Nem csak úgy gondoltam, hogy pazaroljuk a hűtőben lévő dolgokat....persze, hogy éhes vagyok! - morgok rá idegesen

Miért nem lehet el hinni, hogy van mikor éhes vagyok?! Vagy ennyire nem láts- jó ez hülye kérdés mivel lassan 17 évesen vagyok 30kl körül, vas ágyal együtt 

-Jó jó, csak meg leptél. Nem nagyon küldtél még el kaját csinálni mikor itt voltam. Mindig magamtól kellet kitalálnom, hogy mikor lehetsz éhes..de akkor rendben. Mit kérsz enni?! - hadarja el az egészet, majd a végét kicsit nyugodtabban mondja 

Ez most tényleg hülye. Eddig vajon miért nem kértem?! Mert féltem, hogy félre érdet és, hogy le ugatsz, most meg azért küldelek el mert tudom, hogy örülsz neki...istenem..

-Hm... - gondolkozok el 

Még téged kérni korai lenne..hm...rizs lapom van?! Lehet meg kéne néznem 

Igy ful néma csendben kiszálltam az öléből és el indultam a konyha felé

-Kenma! Most meg hova mész?! - hallom meg az aggódó hangját Kuroonak 

-Csak meg nézem van-e rizs lapom a nyári tekercshez - válaszolom unottan a kamrához le érve 

-Várj már meg! - hallom meg a lihegő hangját magam mögül

-Miért jó az neked, hogy mindig utánam loholsz?! - kíváncsi vagyok, hogy vajon érti-e a félre érthetőt 

-Mert érted érdemesnek tartom, hogy futhassak - mosolyog rám sármosan és át ölel hatúról

Én rögtön el pirulok és el nézek róla. Szóval értette..

-Na de akkor meg nézhetem én vagy még erőszakoskodnom kell? - mondja a vállamra hajtva a fejét 

-Mennyél... - adom meg magam és vissza menve a konyhába a pultra ülök 

-Köszii~ - dalolja boldogan 

Remélem nem pakol szét mindent mert akkor mérges leszek és ignorálni fogom

-Ehm...hol is kéne azt keresnem?! - hallom meg a kétségbe eset hangját

-Az ajtóval szembe lévő polc, leg alsó részén kéne lennie, de ha nincs akkor el megyek venni. Csak szólj - válaszolom kissé unottan 

-Nem kell, meg találtam - jön elém egy hatalmas mosollyal és a rizs lappal a kezében 

-Ügyes vagy Kuroo - simogatom meg a fejét

-Tudom, hogy ügyes vagyok nem kell mondani - mosolyog egoistán

-Ne legyél Oikawa mert akkor én is olyan leszek mint Iwaizumi..0-24ben verni foglak - válaszolom neki egy ördögi mosollyal 

-De anyaaa, ne bánts! - kiáltja meg játszott ijedtséggel 

Én erre a reakcióra csak nevetni tudtam, és mikor sikeresen meg nyugodtam egy el pirult Kurooval ültem szembe

-Meg vagy?! - kérdezem mosolyogva

-A-aha...csak meglepett, hogy ...meg nevettettelek - horkantja el magát meg lepve

-Hát már nem kell vissza fognom magam, nem de?! - hajolok hozzá közelebb 

-Miért kellene vissza fognod magad?! - kérdez vissza értetlenül

Oh...szóval igy állunk...nem tudja, hogy milyen is vagyok...aha....de, hogy az istenbe nem eset le még neki, hogy az undok, mindig unott gamer mögött igen is egy érző lény van?! Vagy már nem is emlékezne a gyereklétünkre?!....jézus most mennyi...érzelem kering bennem...

-Kenma, Kenma?! - szólongat Kuroo aggódó tekinteteivel

Annyira el gondolkodtam volna, hogy nem is figyeltem rá?!

-I-igen?! - válaszolok vissza kicsit zavarodottan

-Minden rendben? Hirtelen nagyon el bambultál, jól vagy? - lép hozzám közelebb és a szabad kezével meg simogatja az arcom 

Én azonnal a tenyerébe bújtattam az arcom 

-Igen...csak kicsit el gondolkoztam, semmi több. Ne aggódj - mosolygok rá nyugtatás kép 

-Biztos?! Kissé meg ijedtem az arcod látva, azt hittem meg bántottalak!? - simogatja a hüvejkujjával tovább az arcom 

Miért hiszi az esetek nagy százalékában, hogy meg bántot?! Ez valami, hülye szokása, hogy meg ijessze saját magát..vagy tényleg ilyen érzékeny lenne, hogy..fél?! Fuuu, te fiú, fel adod nekem a leckét 

A pólója nyakánál közelebb rántom magamhoz és mélyen a szemeibe nézek

-Nincs mitől tartanod. Nem fogsz soha meg bántani engem, ahhoz te túl jó vagy és én ilyen kis dolgokon nem sértődők meg. Emlékeztetlek, én festet szőke vagyok, nem született - kacsintok rá és arcon puszilom

Néha nem bánom, hogy "meg kell vigasztalnom", legalább több oldalam láthatja 

-Kenmaaa! - ölel át szorosan engem és ahogy hallottam, le tette a zacskó rizs lappot  

-Nyugi már! - kezdem el simogatni a hátát  -Figyelj...Kuroo, valamikor le szeretnék veled ülni...beszélgetni pár dologról. Persze csak ha neked is jó, rendben?! - kérdezem kissé aggódva 

-.....rendben - válaszolja halkan és szorosan bújik hozzám

Kis gyerek...de az én "kis gyerek"-em