Thomas Barnes

,,Kitagadlak a családból!"

Ava azt monda az angyalok ereje mindig átszáll egy következőbe, ha az adott szárnyasnak megáll a szíve. Ha valaki egy angyaltól származik, akkor ő lesz a következő. Az is felmerült, hogy lehet én is megkapom majd ezeket a képességeket. De azt senki se mondta, hogy ekkora fájdalommal jár ez az egész.

Reggel arra keltem, hogy valami belülről égetett. Ennél fogva torkom szakadtából üvöltöttem. Hangom, oly erőltetett és fájdalmas volt. Erejével még a holtakat is felriasztottam. És nyilván a családomat is. Berohantak hozzám. Kín szenvedve vergődtem az ágyamon és üvöltöttem. Kiabáltam hátha valaki megvált, elveszi a fájdalmam. Ava próbált hozzám beszélni.

-Thomas! Mi a baj?-nézett rám könnyes szemekkel.

-Éget.....belülről.....-nyögtem ki ezt a két szót.

Ava szemszöge:

Hatalmas üvöltésre ébredtünk. Inkább felriadtunk. Thomas üvöltözött. Berohantunk hozzá. Beérve hozzá láttam meg, hogy sírva kiabál. Kínlódik az ágyán.

-Thomas! Mi a baj?-kérdeztem. Látva, hogy a bátyám szenved, könnyek gyűltek a szememben.

-Éget....belülről...-válaszolta.

-Lehet...-fordult felém Theo.-meghalt az ötödik angyal.

-És gondolod, mert anya angyal volt, most ő kapja meg az erejét?

-Meglehet. Ez választ adna miért vannak ekkora fájdalmai.-szólt közbe apa. Nem is kellett több, testvérem mellé guggoltam, mellkasára simítottam a kezem és elvetetem a fájdalma felét. Ekkora kínt még életemben nem érzetem. A lábaim felmondták a szolgálatot és hanyatt borultam. Mondjuk azt aranyosnak tartottam, hogy Thomas jobban izgul értem mint saját magáért. Fel akart kelni, hogy segítsen, de apa nem hagyta neki. Pár másodperccel később Theo is megérezte a fájdalmam. Ő is a földre esett. Na erre, viszont nem számítottam. Nem tudtam mi legyen, szerencsére Steve rögtön kapcsolt. Elrohant valahova. Gondolom a mobiljáért, mert mikor visszatért, már a fülénél volt a készülék.

-Tony kellene egy kis segítség.-mondta majd bontotta a vonalat és a zsebébe csúsztatta a telefont. Közben apa felsegített a földről, Steve pedig Theot húzta fel. Thomas még mindig szenvedett. Rossz volt így látni. Majd a szeme felragyogott. Hideg acélkék. Így tudnám jellemezni. Egyszerre rémített meg és ejtett ámulatba. Most már a szeme átalakult...akkor nem sokára jönnek a szárnyak. Hátrébb rántottam a fiúkat az ágy mellől. Ahogy sejtettem Thomas szárnyai hatalmas lendülettel csapódtak ki. De az övé nem hófehérek, ébenfeketék voltak. Nem tudom miért. Nem tudom miért néz ki így, nem tudom miért szenved így. Sok mindent nem értek. És egyre több kérdésem van. Minél régebb óta vagyok angyal annál inkább lesz több kérdésem. Sethel ellentétben Thomas fájdalmai nem enyhültek. Én valójában rettegtem, hogy mi lesz vele. És ekkor hallottam meg Tony hangját. Felrohantak a kiabálás forrásához. Igen, többen voltak. A fél csapat itt volt. Nem is kérdeztek semmit, Banner előkapott valami tűt és Thomas nyakába szúrta. Amint megláttam mit csinál megragadtam a nyakánál fogva és a falnak nyomtam. Szemem vörösén izzott, szárnyamat széttártam. Tollaim kigyulladtak. Így toltam a falnak Brucet.

-Mit tettél vele?-kiabáltam rá.

-Nyugt...nyugtatót adtam neki...-nyögte ki a doki. Szavait hallva elkezdtem leengedni a földre. Visszafordultam testvéremhez és abban a pillanatban csukat le a szemeit.

Thomas szemszöge:

A fájdalmam nem múlt el. Majd Ava a kezét a mellkasomra tette, nem tudom mit csinált de pár másodpercig enyhült a kínom. Majd húgom a földre rogyott. Oda akartam hozzá menni, de apa megállított. Avat Theo követte. Már ketten ültek a földön. Nekik is fájt. Steve kirohant, majd pillanatok múlva már vissza is tért. Nem tudom miről beszélt. Nem tudtam értelmezni a szavakat. Kisebb-nagyobb bajom is van annál. Felhúzták őket a padlóról. Majd valami megint történt. Szemem sarkából láttam, hogy mellettem két hatalmas fekete szárny terebélyesedik. Láttam már a többiek szárnyait és azok nem ilyenek voltak. Értelmezni se tudtam a helyzetet, nem hogy analizálni. Pár perc szenvedés után megérkezett a csapat többi tagja. Így egy kicsit sokan voltak itt egyszerre. Bruce közelített felém. Előkapott egy tűt és a nyakamba szúrta. Ez még úgy hiányzott. Még kiáltani se volt időm. A szer elkezdett hatni. Szemhéjaim egyre nehezebbek lettek. Azt még pont láttam, hogy Ava Bannert a falnak szegezi. Majd ezen a ponton elnyelt a sötétség.

Világosság. Csak ennyit láttam. Rengeteg fényt. Most mi van, meghaltam? Nem az kizárt, hallom a fejemben a szívverésem. Ezek szerint még élek. Próbáltam kinyitni a szemem. Ahjj...túl sok a fény. Kis idő kellett ahhoz, hogy a szemem hozzászokjon a külvilág fényeihez. Rögtön feltűnt, hogy nem otthon vagyok. A bázis. Ott volt ennyi kütyü. Biztos vagyok benne, hogy a bázison vagyok. Valószínű, hogy idehoztak, miután kiütöttek. Megpróbáltam felkelni. Mikor sikerült ülőhelyzetbe küzdenem magam megláttam apát, majd Avat egy-egy széken aludni. Végig mellettem lehettek. Hugicám ölében egy hatalmas könyv hevert. Egy Arkangyalnál volt kinyitva. Meg akarta fejteni a képességem. Most meg kiderülne, hogy én vagyok a gonosz angyal. Kiakartam mászni az ágyból. De most minden elem összeesküdött ellenem. A nyavalyás ágy roppant egyet alattam. Mármint recsegett. Nem eltört. Mind a két őrzőm felpattant. Alig kaptam észhez, már mind a ketten engem öleltek. Kisebb fáziskésés után, de visszaöletem őket. Mikor végre eltávolodtunk egymástól Ava megszólat.

-Őrző.

-Parancsolsz?-kérdeztem vissza.

-Őrző, ez vagy te. Mindig öt angyal él a világon. Mi vigyázunk az emberekre. De valakinek vigyáznia kell ránk is. Ez vagy te. Az előző őrzőangyal meghalt. És mivel anya is angyal volt, így te rád szállt az ereje. És ezért járt ekkora fájdalommal.-magyarázta

-Akkor nem defektes Arkangyal vagyok?

-Nem bátyus! Te fogsz vigyázni ránk. Ezért fekete a szárnyad, megkülönböztetés. Majd ha erősebb leszel, akkor fogsz tudni minket érzékelni, hogy hol vagyunk. Plusz össze is tudsz majd minket kapcsolni és akkor tudunk kommunikálni.

-Király!-hallatszott az ajtóból.-lesz egy természetfeletti voki tokink. -nevette el magát Theo.-Hogy vagy Thomas?

-Most már jobban. Meddig aludtam?

-Egy évig.-szólalt meg Steve.

-Hogy meddig?

-Nyugi, Steve csak viccel, két napig voltál kiütve.-válaszolta Ava. Valahogy kikászálódtam az ágyból és elindultunk a konyhába.

-Heló Batman! Hogy vagy?-kérdezte Stark, majd a kezembe nyomott egy bögre kávét.

-Én jól vagyok csak nem találom Robint.-viccelődtem. A kávét odaadtam a húgomnak. Nem nagyon vagyok oda a kávéért.

-Mi az? Nem kéred?-kérdezte Ava

-Nem szeretem-feleltem

-Hogy nem szereted?!-háborodott fel.-Thomas Barnes! Kitagadlak a családból!-itt egy picit meglepődtem. Kicsit a fenét, konkrétan szívrohamot kaptam. -Nyugi csak vicceltem.-mondat, majd megölelt.-majd imádom helyetted is a koffeint.