A szív doktor utasítása:SZERESS!

melletted örökké🥲

Jimin pov:
Eléggé rosszul éreztem magamat a történtek után. De mindenki úgy tett mintha semmi se történt volna. Nekem ez az egész nagyon szokatlan volt, hiszen ha én össze veszek a szüleimmel, meg szoktuk utána beszélni. Bár lehet csak az tartja vissza őket hogy itt vagyok. A vita után felmentünk Jungkookal a szobába és csak leültünk egymás mellé az ágyra.

-Sajnálom hogy ezt hallanod kellett-hajtja le a fejét
-Jungkook, engem csak az érdekel hogy apukáddal kibékülj, megértem ha engem nem bír. Nem szerethet mindenki, és ezt el fogadom.- simítok rá puha bőrére.
-Nem megyünk el? Én ezek után nem akarok itt maradni. - áll fel és elkezdi össze pakolni a cuccait
-Ha te így szeretned, menjünk- majd én is elkezdtem össze pakolni. Nagyon csalódott voltam.

De majd talán máskor lesz alkalmam jobban megismerni Jungkook családját.
Anyáék viszont nem tudom mit fognak szólni hogy azt mondtam pár napig nem leszek otthon és már ma haza megyek. Elköszöntünk Jungkook szüleitől, akik nem repestek az örömtől hpgy haza megyünk, de kénytelenek voltak elfogadni. Majd beültünk a kocsiba és meg se álltunk a házamig.
-Tényleg sajnalom hogy ez történt- meg kell ismételnem

-Jungkook már mondtam hogy engem egyedül az érdekel hogy kibeküljetek.
Elfogadom hogy az apukád nem bír engem és kész lezárva- adok egy csókot telt ajkaira és már ki is szállok.
Jungkook kiszáll velem együtt majd még mielőtt elindulnék befelé, átkarolja a derekamat és ad egy hosszabb csókot.

De amikor ajtó csapódást hallottunk azonnal szétváltunk. Anya állt a küszöbön...ajaj
-Jiimin? Ezt hogy magyarázod?- kérdezi anya
-Anya, ez csak...csak egy csók volt- most mit mondjak??
-Én meg bolond vagyok, Jungkook megkérlek rá hogy most menj el.- küldi el őt anya, amire én felhaborodok.

-Anya, a mai nap nem volt túl jó, csak egy kis botlás volt mindkettőnk részéről- hátha beveszi
-Jimin, nem csókolózhatsz bárkivel, mi nem erre tanitottunk. Csak mert nehéz napod volt? - akad ki anya
-De nekem ez jelent boldogságot érted?
Nehogy elvedd azt ami boldoggá teszi a depressziós gyerekedet- emelem fel a hangomat

-De Jimin ez nem normális, neked egy veled egykorú csinos lány kell.- megint ezzel jön.
-Anya, te ezt nem értheted, nem fogom soha szeretni a lányokat mert kibaszottul meleg vagyok!- mostmár orditottam idegességemben
-2 hét szobafogság mert jólelkű vagyok, és addig nem találkozhatsz Jungkookal.
- néz rám anya idegesen
- Elnézést asszonyom de holnap lenne a fiával egy órám- szólal meg Kook.
- 2 hetig nem fog magához járni- jelenti ki anya
- Szia Jungkook- ölelem meg amit anya undorral néz
-Szia Jimin-simogatja meg a hajamat

Bementünk a házba majd én felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Ti is tudjátok mi következik.
Majd egy óraval később már 14 vágással aludtam el.
Mikor felkeltem rettenetesen sajgott a kezem amit megvágtam. Lemostam vízzel róla a vért amennyire tudtam, és bekötöttem. Felvettem egy fekete melegítőt, egy fekete hosszú pulcsival ami leért a térdemig.

Akkora egy balfasz vagyok, Jungkook szülei sem bírtak, és a saját anyám is undorodik tőlem. Most sem vagyok másra csak egy ölelésre Jungkooktól.
Hogy fogom 2 hetig kibírni nélküle. Kopogtak az ajtómon majd anya szólalt meg hogy hozta a reggelit. Nem reagáltam ezért megpróbálta kinyitni az ajtót de kulcsra volt zárva.

-Jimin, engedj be- kopogtat idegesen az ajtón mire csak ennyit valaszolok
-Nem vagyok éhes- persze ezt is csak éppen olyan hangosan hogy hallja.
-Enned kell, tegnap nem is vacsiztál- kezd el aggódni, elválasztott az egyetlen személytől aki mellett boldog vagyok, és most kezd el aggódni...tipikus anya. Mindig csak később jön rá mit tett.

-Itt hagyom azért az ajtó előtt ha megéheznél- hallottam hogy lerakja a talcát majd lesétál az emeletről. Biztos hogy nem fogok enni, egy falat se férne le a torkomon, ígyhát bedugtam a fülesemet.

Jungkook pov:
Nincsenek ra szavak mennyire aggódok Jiminért. Kezd kigyógyulni és szobafogságot kap. Biztos hogy megvagta magát és nem eszik. Ebben biztos vagyok. Csörgött a rendelőben a telefon így azonnal oda ugrottam es felvettem, hátha megtudok valamit Jiminről. Előérzetem nem is tévedett ugyanis Jimin anyukája hívott.

-Igen asszonyom?- szólok bele kedvesen a készülékbe
-Jónapot, csak azt szerettem volna kérdezni hogy hogyan vehetném rá Jimint hogy egyen? Be van zárva a szoba ajtaja, és nem is válaszol.- azt hallottam a hangján mintha sírna
-Asszonyom, hogy érti hogy nem valaszol?- kezdek aggódni. Mi van ha túl nagyot vágott magán?

-Be szerettem volna neki vinni reggelit, de azt mondta nem éhes, így csak leraktam neki az ajtó elé, hogyha éhes lenne majd kinyitja az ajtót es beviszi magához, de mikor 2 órával kesőbb felmentem realizáltam hogy nem is evett, bekopogtam hozzá de semmire nem valaszol-sírja el magát Jimin anyukája. Muszáj megnéznem Jimint.

-Asszonyom, tudom hogy most el vagyunk egymástól tiltva, de kérem hagy menjek oda, meg kell neznem Jimint.- ha megengedi ha nem, én oda megyek.
-Siess Jungkook- mondta az anyukája majd bontotta a vonalat.
Gyorsan össsze szedtem, fertőtlenítőt, gézt, és tűt, nem vagyok mestere de be tudom varrni a sebet ha kell.

Pár perc múlva már a ház előtt álltam és vártam hogy beengedjenek.
-Ah Jungkook, nekem muszáj egy kicsit elmennem itthonról dolgozni, kérem addig vigyázzon Jiminre- néz rám kisírt szemekkel
- Rendben asszonyom-benyitok a hazba majd azonnal Jimin szobája felé veszem az iranyt és bekopogok.
-Jimin, Jungkook vagyok, nyisd ki az ajtót- nem is kellett várnom a zárban fordult a kulcs és Jimin azonnal a karjaim közé ugrott.

-Mit keresel itt? Anya megfog ölni- húz vissza a szobájába és zárja vissza az ajtót
-Anyukád kérte hogy vigyázzak rád, aggódott amiért nem válaszoltál neki- néztem rá mérgesen
-Most haragszom rá, nem várhatod el hogy szóba álljak vele- vágott durcis fejet.
-Add ide a karodat- nézek rá és próbálom elkapni a karját de elhúzta
-Miért kell a karom?- néz rám furán

-Mert le kell kezelni a vágasaidat- sikeresen elkapom a karját majd lehuzom a pulcsiját mire Jimin karon vág engem.
-Áú mit csinálsz?- fogok rá a karomra
-Add vissza a pulcsimat- nyújtja ki kezét amin meglátom a vágásokat.
- Előbb ezeket lekezelem, aztán vissza veheted- kezdem el lefertőtleníteni a sebeit, majd bekötöm miközben ő végig sír.

-Készen vagyunk, itt a pulcsid- adom neki vissza ő pedig idegesen kikapja a kezemből és magára húzza.
Úgy szorítja magához a pulcsit mintha az élete múlna rajta. Hozza értem derekához, de Jimin az érintésemre össze rezzent. Fél tölem?
-Kicsim, nem akartam erőszakos lenni, csak mindenképp le akartam kezelni a sebeket, nehogy bármi bajod legyen

-Levetted a pulcsimat-mondja elcsukló hangon
-Sajnálom, de vissza adtam- néztem rá
-Igen de így láttad a felső testemet.
Azt senki nem láthatja- néz rám sírós szemekkel
-Sajnálom, jóvá teszem ígérem- adok egy nagyon óvatos csókot ajkaira.

- Szeretlek- ölel át, majd csak azt veszem eszre hogy elaludt a karjaimban

Nagyon rég nem volt rész, és nagyon szégyellem magam, de rájöttem hogy én kivagyok hogyha a felénél abba hagynak egy könyvet, és most nyáron van időm írni, szóval folytatom a könyveket. A masik könyvemből is hoztam 2 új részt, aki kívancsi nézze meg!🥰🥰 legyen jó napotok!!!