A szív doktor utasítása:SZERESS!

1. Az Orvosnál🌡️

Egy újabb borzalmas nap után fel rohanok a szobámba. Nem hiszem el hogy csesztetniük kell az osztály társaimnak. Mindenki utál mert elterjedt a suliban hogy meleg vagyok

Be rohantam a ürdőbe előkerestem a pengémet. Bele vátam jó mélyen az alkatomba kétszer. Lefertőtlenítettem a sebeimet majd bekötöttem. Átvettem az utcai ruhámat egy nagy pulcsira és egy fekete melegítőre.

Nem telt el pár perc, anya kopogtatott
-Kisfiam gyere le vacsorázni, a kedvencedet főztem.
-Nem már nincs kedvenc kajám... - mióta bejelentették hogy költözünk nem eszek Gamjatangot. Aznap mikor bejelentették is ez volt a kaja. Mostmár utálom, ráadásul annyira keveset eszek jogy egy almát is alig bírok letuszkolni.

-Legalább gyere le. Apa is itthon van-erre már felkaptam a fejemet. Legutóbb 2 hete láttam mert üzeti úton volt. Kinyitottam az ajtót és azonnal az étkezőbe futottam ahhol apa kitárt karokkal várt. Olyan szorosan öleltem mint még soha. Csak apát és anyát ölelem meg, de inkább apát.

Leültünk az asztalhoz majd elkezddtek enni én pedig csak néztem.
-Szóval, anyáddal döntéste jutottunk-mondta apa
-Beirattunk egy pszichológushoz. Ő a városban a lejobb.
-De... Miért? - dühös voltam amiért az engedélyem nélkül beiratak de közben boldog is voltam mert lehet van aki tud rajtam segíteni

-Hányra megyünk? - kérdezem
-7-re,kb 10 perc oda érni kocsival.
Felmentem a szobámba majd átültöztem. Felvettem egy fekete farmert meg egy fekete övet különben leesik rólam... és egy piros pulcsit. Beállíottam a hajamat úgy, hogy a szemembe lógjon. Majd lementem a nappaliba.

A szüleim már készen vártak. Felvettem a cipőmet meg egy fekete bőr dzsekit. Beültünk az autóba és elindultunk. 10 perc múlva megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból, és bementük, hatalmas épület volt el lehetett benne veszni. Bejelentkeztünk a portán és leültünk megárni míg nem szólnak, hogy mehetek.

A szüleim úgy dönöttek megvárnak az autóba, így egyedül maradtam. 4 perc múlva jött egy asszisztens.
-Jó napot, ön Park JiMin?
-Igen, dr. Jeon Jungkookhoz jöttem. - mondom kicsit félve
-Rendben, kövessen

Egy kisebb szoba elé értünk majd a nő egyedül hagyott és annyit mondott hogy menjek be.
Lassan benyitottam majd egy, nem tagadom elég helyes orvos állt egy asztalnál.
-Szia! Jimin ugye? - kérdezte mosolyogva
-Igen.....-válaszoltam félénken
-Nem kell félned, én csak seíteni szeretnék. Hívj Junkook-nak nem vagyok sokkal idősebb nálad.

-Kérlek feküdj fel ide. - mutat egy olyan fura, félig fekvő félig ülő ágy ami a fogászaton szokott lenni.
-Kettőnk között nincsenek titkok, jó?
-rendben-válaszolok bizonytalanul.
-Elmondod mi nyomja a szívedet?
-Szinte minden nap csúfolnak a suliba mert... - itt nem bírtam tovább elsírtam magam,mire a hajamat kezdte simogatni.
-Mondd nyugodtan, én nem adom tovább senkinek.
-Elterjedt, hogy meleg vagyok. És a mai gyerekek nem megértőek sajnos.
-Ezt jól látod. Egyépként én  biszex vagyok.

-És mondcsak... Emiatt nem csinálsz magaddal olyan dolgokat amiket nem kéne? - kérdezte gyanakvóan
-Hát... Amm. Igen
-És elmondod nekem?
-Késztetést érzek arra, hogy vagdossam a karomat. És... Éheztettem magamat. Mostmár csak azért eszek keveset mert össze szűkült a gyomrom.

-A kezeidet vágod? - kérdezi aggódva mire bólintottam.
-Megnézhetem?
Ismét bólintottam majd levettem a dzsekimet és felhúzam a pulcsim ujját. Szomorúan néztem hogy a kötés átázott.
-Jimin, ezt ki kell cserélni. Gyere, elviszlek egy sebészhez. Ne aggódj az épület másik felébe van.

Jungkookal átmentünk majd mielőtt bekötözték volna, össze kellett varrni.
Hát mit ne mondjak rohadtul fájt. Ezután vissza mentünk a Jungkook kis szobájába.
-Azt montad, vannak problémáid az evéssel is. Mennyit fogytál? Hány kiló vagy jelenleg.
-Nem mertem megmérni magamat. - nézek rá félve.

-Muszáj megnéznem, hogy megtudjam van-e miatta komolyabb problémád.
-Megmérhetsz de....ne mondd el nekem, hány kiló vagyok.. Innkább nem akarom tudni
-Ne aggídj tiszteletbe tartom-mosolyog kedvesen. Előszedett egy mérleget majd ráállított. Becsuktam a szememet így nem láttam az eredményt.

-Rendben, mára végeztünk. Holnap is ilyenkor várlak ha neked jó.
-Igen... Nekem jó-mondom félénken
Két meleg kart éreztem a hátamon. Jungkook megölelt. Érdekes módon vissza öleltem, valamiért jól esett.
-Beszélnem kell még a szüleiddel. De ne aggódj, semmi olyat nem mondok el ami itt történt....vagyis...néhány dolgot tisztáznom kell velük de ne aggódj.

-A kocsiban várnak, behívjam őket?
-Igen, megköszönném.
Felhívtam anyuékat hogy jöjjenek be, és pár perc múlva itt is voltak.
-Jimin jó kezekben van ne aggódjanak. Hamar fel fog épülni. Van néhány dolog amit viszont be kéne tartani.
-Hallgatjuk doktorúr.-mondja apa érdeklődve.

-Szerintem jobb lenne ha egy ideig nem járna iskolába. Ezt én könnyen el tudom intézni, szóval maguknak csak annyi dolguk lesz, hogy jobban oda figyelnek Jiminre. Nem jó neki a stresszes környezet. Illetve anorexiás. Ezen is tudunk segíteni, kezdjük úgy hogy minimum napi 1-szer eszik és sok folyadékot igyon.

-Mennyit fogyott? - kérdezte aggódva anya.
-Jimin nem szeretné tudni.
-De  mi a szülei vagyunk
-Jimin, engeded, hogy elmondjam? - kérdezi Jungkook
-Hát....jó-hajtom le a fejemet.
-Jelenleg 41 kiló
Azt hittem elájulok.. Ennyit fogytam volna....?! Mielőtt elkezdődótt volna ez az időszak 59 kiló voltam.
Akkor se voltam nehéz,de most.. 12 kilót lefogytam...

-Illetve ha esetleg sír simogassák a haját. És ne faggasság,majd ha szeretné elmondja.
-Köszönjük doktotúr, megpróbálunk mindent megtenni-mosolygott rá anya majd úgy ölelte meg mintha ő is a fia lenne. Valamiért ez is jó érzést keltett bennem.

Ezután haza menünk, megettem pár szem szőlőt, lezuhanyoztam és elmentem aludni.
   Remélem Jungkook tényleg tud segíteni. Bár már most megkönnyebbülten érzem magam mivel valakinek elmondattam ezeket. És nem akadt ki rajta[úgy mint anyáék🙂🔫]

Olyan helyes... Jobban leg akarom ismerni