Ments meg!

Bárcsak minden így maradna...

Másnap most először vidáman keltem föl, és kivételesen a boldog önmagam nézett vissza rám a tükörből. A seb már nem volt annyira piros, a kezem már nem is fájt, a lábamon lévő sebeket is épp hogy éreztem. Rosszabbul néznek ki mint amilyenek.

Föl öltöztem, elmentem a boltba. Végig hallgattam az ex barátnő áradozásait a férjemről. Haza mentem, megcsináltam az ebédet, és már mentem is a kedvenc (és egyetlen számomra ismert) parkomba.

Titkon reménykedtem Milán felbukkanásában, és nem is hiába.

Mancstrappolás.

-Rex! Állj meg! Mi van veled?!

Emberrohanás. Rex leült elém a gazdája utána..

-Kutya suttogó vagy?- nevetett

-Nem tudok róla.

-Rex - meg simogatta „hűséges" kedvencét- mára végeztünk. - le ült mellém- Legalább fél éve mindig itt gyakorlatozunk Rexel, de úgy tűnik helyszínt kell váltanunk. - elmosolyodtam

-A közelben laksz?

-Igen, ott. - mutatott a pont előttünk lévő panelházra

Beszélgettünk egy pár órát, de amikor láttam hogy már két óra elköszöntem és el indultam a ház felé.

Az ajtóhoz érve nem jött le a mosoly a számról, de amikor az üve ajtón megláttam egy cetlit „Ezt vissza fogod kapni" felirattal......

Nem tudtam mit csináljak bevittem a cetlit az étkező asztalra és ott ültem fölötte. Arra rá jöttem hogy nem nekem szól.

Nem volt túl sok időm elmerülni a gondolataimban, mert Zsolt hazaért. Hang nélkül bejött és elvette előlem a cetlit.

-Te írtad?- igen persze,

-Nem

-Menj vissza a parkba, van egy órád.

Nem is volt baj hogy visszamentem oda. Így legalább kitisztultak a gondolataim. Ha Zsoltot akarják bántani az nekem csak jó. Végre vége lenne ennek a rémálomnak.

Milán már nem volt a parkban amit szintén nem bántam, mert látta volna hogy zaklatott vagyok. Az egy óra gyorsan eltelt, és mire vissza értem a ház tele volt öltönyösökkel. Ott ültek az asztalnál és (nem túl nyugodttan) beszélgettek. Amikor az Uram észrevett oda hívott maga mellé.

-Láttál valakit a ház körül?- intettem a fejemmel hogy nem- Nem követett senki?- intettem hogy nem, bár ez nem volt igaz, de biztos nem a rendőr srác keze van a dologban

Még kérdeztek pár értelmetlen, és lényegtelen dolgot, de utána fölküldtek a szobába.

A bőrkötésű naptár még mindig az asztalon volt. A mai napra beírt dolog nem valósult meg. Lehet hogy a cetli miatt. Fura volt hogy már negyed háromkor otthon volt. Általában legkésőbb háromkor ér ide.

Tíz óráig olvasgattam a szekrényben talált könyvet. Na, nem mintha olyan érdekes lett volna, de aludni képtelen voltam. Egyrészt a cetli miatt, másrészt fél óránként hívogattak le, hogy valaki szomjas és töltsek vizet.

Végül éjfélkor lezuhanyoztam és lefeküdtem. Nem tudom hogy utána még szólongattak-e, de ha igen, akkor sem mentem le.