"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Mi a fasz van veled? – Dario szótagolva intézte felém kérdését és suttogva ült le mellém a napozóágy szélére. Nem válaszoltam, csak ajkamhoz húztam a kristálypoharat és aprót kortyoltam a rumból. Dario csak fejét rázva a hajába túrt és sziszegve vett a kezébe egy poharat a fém tálcáról. – Miért hazudtál neki?! Te voltál az egyetlen azon az estén, aki nem szívott - suttogta, hogy csak én halljam. Nem akartam neki válaszolni, nem akartam neki magyarázkodni, ezért csak csendben ültem és élveztem a késő esti szellőt. A szellő az orromba fújta a medence friss illatát és kedvem támadt fürdeni. Sötét volt, de a leépített medence körül apró lámpák világítottak a fűbe szúrt vékony dárdán, ezért lehúztam az ingemet, levettem a cipőmet és a nadrágomat, majd a medence kivilágított lépcsőjéhez sétáltam. Egyáltalán nem volt kedvem Darionak magyarázkodni, elég volt a saját gondjaimmal foglalkozni és igyekezni, hogy ne haragítsam magamra az olasz maffiát azzal, hogy elbaszom az üzletet, ezért kifejezetten figyeltem arra, hogy minden gond nélkül történjen, mert ha valamit elbaszok, akkor itt biztos, hogy háború lesz. Előre hajoltam és határozottan ugrottam a hűvös vízbe. Fél füllel még hallottam, hogy Dario utánam szól, de nem foglalkoztam vele, inkább a mély medence aljára úsztam és előre eveztem, csak a végén löktem fel magam, hogy levegőt vegyek. Hátra csaptam a vizes hajam és visszaúsztam Dario felé, aki fejét csóválva fejezte ki nem tetszését. – El sem hiszem, hogy a nagyapád rád hagyta a raktárt – miközben belekortyolt az alkoholba, addig én hallkan elnevettem magam.
- Ezt vegyem sértésnek, Dario? – pillantottam felé összeráncolt homlokkal. Ő csak kigombolta nyakánál a vörös színű selyem inget, és hófehér farmerjára helyezte a kezét. A csokoládé színű kezét fürkészve megtámasztottam államat, a kezemen. – Honnan jöttél, Dario?
- Olaszországból de Kaliforniába születtem – biccentette oldalra a fejét. – Édesapám szintén benne volt a maffia világában. Olaszországban meglopott egy maffia vezért, ezért mielőtt kinyírták volna ide költöztünk, de sajnos ide is utána jöttek – miközben mesélt, addig én egyenesen Ariana szobája felé pillantottam. A villany még égett bent, innen tudtam, hogy nem alszik. Nem akartam neki hazudni, és szívesen elmondtam volna az igazat, viszont azzal több probléma lett volna. Számoltam az igazság következményeivel, ezért inkább hazudtam neki és drogos állatként tüntettem fel magam.
- Sajnálom a családodat!
- Fiatal voltam, amikor elkezdtem a nagyapádnál dolgozni! Talán tizenhat lehettem! Azt hiszem, hogy mellette lettem nagy fiú – tette idézőjelbe a kezét, majd sóhajtva tovább suttogott. – Szóval... miért hazudtál a szépségnek? Látom, hogy most is érdeklődsz utána – utalt arra, hogy percek óta az üveggel elkerített erkélyt fürkésztem. Csak lesütöttem a szemem és a fejemet ráztam. Mondjam el neki azt, hogy miért tűntettem fel magam bűnösként? Vajon megértené? Dario olyan okos lenne, hogy átérezni az igazság súlyát és bölcsességét? Egy kicsit ellöktem magam a medence széléről és a lábammal evezve lassan bólintottam.
