Bízz bennem /Rajmund szemszöge/(ABBAHAGYOTT)

1.

Az osztálytermemben, padon ültem és vártam, hogy a többiek elmenjenek. Mivel nincsenek haverjaim ezért senkinek sem tűnt fel, hogy ott maradok. Az oka pedig az volt, hogy reggel kaptam egy e-mailt. Címzett:Fehér Rajmund Tárgy:IOV jelentkezés. Az üzenetben az volt, hogy senki ne lásson meg és diszkréten kezeljem.
Elindultam az osztályteremből az igazgatóiba ahol már sokszor jártam nem épp a jó tetteimért. Az igazgatói elött lévő takarító kocsiba felbuktam. Miután feláltam tovább indultam a célom felé. Kinyitottam az ajtót és beléptem Kocsis irodájába. A titkárnő kérdő tekintetével nem foglalkozva lehajoltam megpróbálva letörölni a koszt ami az Air Jordanamen volt.
-Mi történt veled? -kérdezte meg tőlem a titkárnő.
-Nem vettem észre a takarítónő hülye kocsiját a folyosón. Átestem rajta. - magyaráztam unottan és közben megnéztem, hogy a tenyerem nem sebes e,de nem lett semmi baja.
-Értem. - dünnyögte a titkárnő.-Rajmund, ülj le a többiekhez, amíg Kocsis igazgató be nem hív benneteket. - tette hozzá.
A többieket meghalva feléjük fordulva észre vettem, hogy nem vagyok egyedül. Mindegyiküket ismertem,de csak a hírükből.
Papp Dominik 11.a. Évfolyamtársam. Volt valami bunyója ami miatt fegyelmit kapott.
Felcser Vivien 11.d.Ő is az évfolyamtársam. A suli ribanca. Nem néz ki rosszul, de nem az esetem.
Major Sára 11.c. Évfolyam társam ő is. Brutál jó táncos. Volt valami piás balhéja. Szép lány. Ha arra amire gondolok és azért hívott ide Kocsis akkor megtudom ismerni.
-Mi ez, Kocsis öngyilkos osztaga? - kérdeztem röhögve. Dominikkal kezett fogtam a lányoknak pedig köszöntem és leültem a negyedik székbe. A táblával nem foglalkozva elővettem a telefonomat.
Négyen egymás mellett ülve vártunk, hogy Kocsis behívjon minket. Mintha csak megérezte volna, hogy mind itt vagyunk az igazgató akkor nyitotta ki az ajtó.
-Mind itt vagytok? Nagyszerű. Akkor azokat rakjátok el, és gyertek be.
Miután bementünk Kocsis elmagyarázta, hogy mi leszünk a címvédő csapat és őszintén kijelentette, hogy nem mi vagyunk a tökéletes csapat, akkor kopogtak.
-Ne most! - kiáltotta Kocsis, de akkor is kopogtak. - Mondom ne most! - kiabálta újra, de a kopogás nem maradt abba hanem benyitott a takarítónő.
-Elnézést, igazgató úr, de...
-Icuka, amint látja, nagyon elfoglalt vagyok. - próbálta lerázni, sikertelenül.
-Értem én, de ez hallatlan! Valami huligán megrongálta a kocsimat, és most az egyik kereke félremegy. Ha tolom, akkor jobbra húz... - panaszolta
-Értem, Icuka, nagyon sajnálom, de most ezzel nem tudok foglalkoz... - akadt meg Kocsis, majd felénk fordult.
-Nincs valami mondanivalótok? - kérdezte, gyanúsan méregetve minket. Mind a négyen szótlanul néztük Kocsist mikor észrevettem, hogy Major a cipőm elé húzza a táskáját, hogy ne lehessen észre venni a rajta lévő horzsolást. Miért csinálta? Amúgy kedves volt tőle. :)
-Icuka, minden rendben lesz a takarítókocsijával, ígérem. - tessékelte ki Kocsis.
-Nyolcas lett a kerekében! - panaszolta tovább mire nekem öngyilkos hajlamom lett. :D
-Jó, értem, kicseréljük, csak menjen... Menjen már ki innen, dolgom van. - csukta a nőre az ajtót Kocsis. - Na szóval, pontosan erre próbáltam rátérni az előbb. -ült vissza a helyére.
-Icuka nyolcasára? - kérdezte Dominik, mire felröhögtünk.
-Természetesen nem. - mondta komolyan. -Nem. Hanem arról, hogy egyikőtök sem mondta el, hogy Rajmund tette.
Itt mindanyiunk meglepődött. Kocsis elmondta, hogy mikor bejöttünk már akkor látta és, hogy azt is látta, hogy Sára elém tolta a táskáját. :)
Még az igi elmondta, hogy ez kell a második Iov- hoz. Utána odaadta a Szirteses táskát és a melegítőket utána meg utunkra engedett. Plussz elintéztünk minden papírmunkát.
Az iskola elött felnéztünk az égre mert sötét felhők voltak és esett.
-Hát akkor... Csapattársak letünk. - nézett körbe Vivi a társaságunkon.
-Úgy tűnik-bicentett egyet Dominik és felkötötte a haját.
-Szerintem-néztem körbe-ha nem szeretnénk idő előtt Kocsis esti bejelentését, akkor menjünk innen, mert a lépcső tetején állva négyen ezzel a négy piros, Szirtes feliratú hátizsákkal eléggé feltűnőek lehetünk. - jegyeztem meg, ezzel egyetértettek a többiek is úgyhogy elindult mindenki a saját útjára. Egyedül Major maradt ott az iskola elött valakinek üzent. Vajon kinek? Egyáltalán miért érdekel ez?
A gondolatokat kiűzve a fejemből sétáltam a várnegyed felé, miközben felhívtam anyát.

Mikor én olvasok ilyen más szemszögét akkor a gondolataira, érzéseire vagyok kiváncsi, úgyhogy azért írom így én. Általába hosszabb részeket írok. Ugye a könyvbe vannak számozások így én is úgy írom ha rövidebb egy rész akkor kettőt együtt úgy mint most. Remélem tetszik idáig!