Bízz bennem /Rajmund szemszöge/(ABBAHAGYOTT)

5.

Végülis úgy döntöttem, hogy most kirakok egy részt és így nem kell annyit várni.

Kocsis élőjét néztük úgy telt az idő. Az újonnan érkezőket beavatták, hogy mi vagyunk a "tavalyi nyertesek". Aztán a húsz csapatból bejutott tizenhét. Utána bementünk az étkezőbe. Mi a négy fős asztalok közül kiválasztottuk a legutolsót és leültünk. Aztán megjelent, Róbert a főszervező.
-Egy kis figyelmet kérnék! Köszönöm! Üdvözlünk mindenkit az Iskolák Országos Versenyén! - kezdett bele a mondandójába. Elmondta, hogy nincs takarodó, meg az étkezések idejét is. A táborhelyet sem hagyhatjuk el,stb. Meg a házakról is mondott dolgokat. Hát az egyenlőre úgy néz ki, hogy Dominikkal ketten leszünk, akár csak a lányok. Aztán kaptunk egy CSK kitűzőt. Nem értettük.
-Csapatkapitány. - suttogta Major, mire felé pillantottam.
-Csapatkapitány! - jelentette be Róber, Sárával egyidőben. Utána hosszasan elmagyarázta. Tuti azért van, hogy feszültség legyen a csapatok között.
Mikor vége lett a magyarázásnak mindenki elindult, hogy feliratkozzanak a házakba, mi csak vártunk a sorunkra, mikor megjelent előttünk a főszervező.
-Piros csapat, ti miért nem mentek az adminisztrációs pulthoz? - kérdezte.
-Vártuk, hogy kicsit kevesebben legyenek. - felelte Major, miközben felállt a mozdulatát mi is követtük,és elindultunk a pulthoz.
-Nem könnyű címvédőnek lenni. - szólt utánunk Róbert. Aztán elmondta, hogy másokkal legyünk egy házba, mert így tudunk szociálódni. Miután elmondta, hogy izgalmas csapatnak tart és, hogy ezért segít, elindultunk feliratni magunkat a házakba. Sikerült olyat választanunk ahol vannak szobatársaink, a lányoknak egy van, nekünk pedig kettő.
Kiléptünk az étkezőböl és felvettük a csomagjainkat elindultunk a házaink felé. Persze útközbe találkoztunk Tahival. Aki fenn akadt azon, hogy hol voltunk és, hogy miért a szélső házakba fogunk lakni. Mikor oda értünk először a mi házunkba lépett be.
-Mindenki abbahagyja, amit csinál, és rám figyel! - kiáltotta el magát Tahi.
-Jó, de ki maga?-kérdezte az egyik srác. Én meg megfordultam a lányok felé, akik érdeklődve figyelték a történéseket, egy olyan "ezzel mivan" fejjel és beléptem a házba.
-Tahi Dénes, a piros csapat kísérője. - felelte a kettő megilletődött fiunak és fojtatta. - Ha valami gyanúsat észleltek Fehérréknél akkor szóltok! - kérte vagyis inkább parancsolta.
-Oké. - felelte az ezüst melegítős srác.
-Na, rendben akkor megnézem a szobám és, megyek a lányokhoz. - csapta össze a kezét és kilépett a házból.
-Ti vagytok a tavalyi nyertesek? - kérdezte a másik srác.
-Nem a sulink az. - feleltem és aztán hozzá tettem. - Dominik. - mutattam a csapattársam felé. - Én meg Rajmund. - mutatkoztam be. Aztán kinéztem az ablakon. - Megyek a lányokhoz, hogy figyelmeztessem öket Tahó ellen. - intettem és kiléptem a házból.
Mikor közeledtem a házukhoz folyamatos beszélésre lettem figyelmes. Nem foglalkoztam ezzel beléptem a szobába.
-Sziasztok. - köszöntem úgy általába. Volt egy bézs és egy pink lány is bent.
-Minden oké lányok? - kérdeztem Majorékat.
-Igen. - felelte kábán Sára, Vivi csak biccentett egyet, gondolom a folyton beszélő csaj miatt.
-Jó.-mosolyogtam rájuk. - Tahi mindjárt jön, hogy itt is tartson egy kis eligazítást. Utána gyertek nézzünk körül.
-Rendben. - mosolygott rám Major. Nagyon jól áll neki ha mosolyog. Hogy ne legyen fura kimentem. Még hallottam valami olyasmit, hogy "ki volt a dögös srác" kérdést mire csak elmosolyodtam. Vissza mentem a házba az ablakból láttam ahogy Tahi bemegy, de úgy egy három perc múlva kiment egy kárörvendő nevetés kiséretében.
10 perc alatt kipakoltam mikor Dominik belépett a házba.
-Gyere a lányok kész vannak. - szólt oda hozzám.
-Ok, megyek. - kiléptünk a házból és meghallotuk a lányok nevetését amint épp egy bézs melegítőt viselő lánnyal beszélnek. Odaértünk hozzájuk.
-Na menjünk, térképpezük fel a terepet. - tanálcsoltam.
-Jó. Jössz velünk? - kérdezte a bézs lányt,Vivi.
-Szívesen mennék, tényleg. De megbeszéltük a fiúkkal, hogy miután kipakoltunk, csapatkapitányt választunk. - mondta, szomorúan.
-Oké. - felelték a lányok. De nagy az összhang:D.
-Milyenek a szobatársaitok? - érdeklődött tőlünk Major. Hát én erre nem nagyon tudtam volna válaszolni.
-Normálisnak tűnnek. Tizenegyedikesek mindketten. Az egyikőjük soproni, a másik Békéscsabáról érkezett. - mesélte Dominik ami még nekem is új volt. - Nálatok mi a helyzet? Végül csak hárman vagytok?
-Nem, jött egy negyedik szobatárs is. - felelte Sára nem túl lelkesen.
-És ő milyen?
-Majd megismered. Garantáltan eláll a szavad. - mondta Major mire Vivi a belső poént értette ezért felnevetett. Dominik nem értette, de annyiba hagyta.
Körbe jártuk az egész tábort. Nem kicsi az biztos. Közben fényképeket csináltunk, Kocsisnak, mert már tűkön ülve várta. A tábor végén volt egy játszótér ami a pusztára néz. Mi ott megálltunk és néztük a tájat.
-Úristen, de szép. - suttogta Vivi. Én észre vettem egy kilátót a játszótér mellet.
-Hé, ezt nézzétek.-szóltam nekik a kilátó felé nézve. - Menjünk fel. - mondtam és elindultunk fel.
Fent eszméletlen táj tárult elénk. Konkrétan az egész Hortobágy.
-Dominik... - szólalt meg Major.
-Igen?
-Az most ott víz, vagy megint délibáb?
-Víz.-mondta mosolyogva.
-Oké. - mondta halkan Sára.
Aztán azt vettem észre, hogy Major csinál egy fényképet és valakinek elküldi. De vajon kinek? A barátjának? Egyáltalán miért érdekel?
Egyre furcsább érzéseim vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban.

Pár nap múlva hozom a kövi részt. Ez egy normál hosszúságú rész volt! Remélem tetszett! 😝
805 szó.