Bízz bennem /Rajmund szemszöge/(ABBAHAGYOTT)

3.

A pénteki beszélgetés után nem komunikáltunk egymással a többiekkel mert mindenki készült a versenyre.
Én Szombaton elmentem boltba. Vettem egy csomag nyalókát és chipszet,meg persze amik kellettek. Vettem pólókat, fehér, piros. Egy-kettő rövidnadrágot.
Vasárnap délelőtt bepakoltam a sporttáskámba, amivel 20 perc után végeztem is. Apu nem is tudja, hogy elmegyek mert alig van itthon és folyton dolgozik, de majd anyu neki biztos megemlíti.
Nagyából este félnyolc körül lehetett amikor épp sorozatot kerestem amikor pittyent egyett a telefonom, ezért megnéztem.

Sára: Vivi, végül vettél piros fürdőruhát? Azt hozod?
Vivi: Nem, ma elmentem megvenni, de felpróbálva rettenetesen állt, úgyhogy otthagytam. Szóval egy régit hozok...

Itt jöttem rá, hogy Major valószínüleg csak Vivinek akarta írni, de azért én tovább olvasom.

Sára: Milyen színű?
Vivi: Sötétkék, fehér csíkos. Van egy kép róla az Instámon a nyárról, megnézed?
Sára: Aha.
Vivi: Tessék. LINK.
Sára: Ez jól néz ki nagyon. Jól látom, hogy kötős a bugyija?
Vivi: Igen, nekem is az tetszett meg benne, tök jó fazon.
Rajmund: Lányok, a világért sem akarlak félbeszakítani benneteket, de gondoltam most már megkérdezem, hogy ebbe a beszélgetésbe engem miért kellet belerakni?
Dominik: Ez egy nagyon jó kérdés, én is olvasgatom egy ideje az üzenetváltást, de fogalmam sincs, hogy miért...
Sára: A francba, véletlenül a tegnapi négyes chatbe írtam. Vivi, csak neked akartam.
Vivi: :DDD
Sára: Bocs mindenkitől.
Rajmund: Semmi gond. Rég izgultam ennyire azon, hogy egy bikini kötős-e vagy sem.
Dominik: Én is rendesen aggódtam. Jó, hogy kiderült.
Sára: Na jó, ne trollkodjatok, véletlenül kerültetek az üzenetekbe.
Vivi: Kocsis újra posztolt. Látjátok?
Sára: Igen.
Rajmund: Nézem.
Dominik: Én is.

A posztban csak az volt, hogy holnap reggel el lehet tőlünk búcsúzni, de nagyon nem tolongtak az emberek. Konkrétan senki. Ezután elköszöntünk egymástól és mindenki ment a dolgára. Most én sem kezdtem el filmet nézni hanem inkább lefeküdtem aludni.

Reggel hatkor keltem. Gyorsan felöltöztem és lementem reggilizni. Ilyenkor már nincs senki itthon úgyhogy egyedül voltam. Megnyitottam az Instát és elkezdtem pörgetni. Kocsis storyáról lehalt az agyam. Utána Vivié következett ami csak egy kép volt. A képen egy bögre habos kávé volt a helyszín az idő és a fok. Összeszedtem a cuccomat és kiválasztottam azt a cipőt ami a következő két hétbe fogok használni. A választásom egy piros-fekete sportcipőre esett. Utána elindultam otthonról a Szirtes felé.
Épp a hegyen tartottam lefelé amikor meghallottam, hogy Dominik azt mondja, hogy legalább egy galambot érdeklünk. Mikor közelebb értem akkor már a galamb is elszállt.
-Az érzés, amikor a galambok is leszranak. - kiálltottam oda mire mind  idenéztek és felröhögtek. És meg kellet állapítanom, hogy Major ma is jól néz ki.
-Mindenki itt van, akire számítottam. -jegyeztem meg mikor odaértem. Dominikkal kezet fogtam. A lányoknak csak köszöntem.
Az iskola ajtaja kinyílt és Kocsi lépett ki rajta aki a lépcsőn lejövet az utolsó lépcsőfokon előre esett. De fel is pattant. Értetlenül néztük Kocsist aki ide is léptett és az arcunkba nyomta a telefonját. Azután elkérte a táskámat és megnézte mivan benne, igaz az elején kicsit habozott én jót röhögtem rajta. Aztán egyszer csak megláttuk Tahit aki piros melegítőben közeledett felénk.
-Na ez jó lesz. - fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.
-Táskákat, bőröndöket kinyitni. Mozgás. - utasított minket amikor ideért. Mi csak Kocsisra néztünk. Ő csak köhécselve megszólalt.
-Gyerekek, Tahi tanár úr a kísérőtök, fogadjatok szót neki, és tegyétek, amit mond. - utasított minket az igazgató.
Komótosan kinyitottuk a bőröndöket és vártuk az ellenőrzést. Majorét jó alaposan  átnézte még a testpermetes flakonját is megszagolta.
-Kókuszos. -segítette ki Sára cinikusan, mire én elmosolyodtam. Valószinüleg ő se nagyon kedveli Tahót.
Utána Viviét is átnézte, de ott sem talált semmit így én jöttem. Az enyémet is jó alaposan átnézte úgy mint Majorét. Legalább van valami közös bennünk. :)
Mikor Tahi végzett a csomagom átnézésével én elötte megálltam terpeszállásba.
-Ez mi? Mit művelsz? - kérdezte értetlenül.
-Ja, azt hittem motozás is lesz. - válaszoltam mire a többiek felnevettek.
-Nagyon vicces. Na álljál normálisan. - szólt rám. -Egyébként látom, mindenki eljött, aki kedvel téged. - jegyezte meg a fizikatanár, körbenézve.
-Igen. - biccentettem és én is körül néztem. - Ott tolonganak közvetlenül azok mellet, akiknek ön a kedvenc tanára. - vágtam rá. Mire Tahi egy "tusé" biccentéssel nyugtázott.
-Pakold vissza a dolgaidat. - szólt rám a tanár.
Utána Kocsis beállított minket egy boomerangra. Nem sokkal késöbb pedig egy "Iskolák Országos Versenye" busz kanyarodott be a Szirtes elé.
A sofőr bement Wc-re én meg a buszba leraktam a táskámat akkor észrevettem az uticélt.
-Roppant ötletes. Gyerünk, gyerekek, rajta, gyorsan, befelé az épületbe, és keressétek a képeslapot, mert arról derül ki, hogy hová mentek! - tapsolt Kocsis izgatottan.
- A Hortobágyra. Két óra tizenkét perc az út. - mondtam amit láttam a buszba.
-Mi? - kérdezte az igibá.
-Ezt meg honnan tudod? - kerkedett el a sofőr szeme.
-Amikor betettem a táskámat a buszba, láttam az útvonaltervezőt. Ez volt beütve a naviba. - vontam meg a vállam.
Miután megoldottuk a problémát beültünk a buszba. Hátul az ablaknál Major mellette Dominik,elötte Vivi azaz mellettem én meg Sára előtt.
Induláskor még, Kocsis utánunk kiabált Dominik Motorja miatt, de mi azzal nem foglalkozva indultunk el a Hortobágy felé.

Eddig ez a leghosszabb rész remélem tetszett! 💜

*igibá:igazgató úr. Lusta vagyok kiírni meg így nincs annyi szóismétlés. Remélem nem probléma ha így írom. :)