Bízz bennem /Rajmund szemszöge/(ABBAHAGYOTT)

6.

Ebédig a pusztára néző kilátóban voltunk, a többi versenyző is felfedezte a kilátót, de amikor felértek észrevettek minket és gyors fotózkodtak egyett vagy vissza fordultak. Lentről mikor ülünk nem lehetett észre venni, hogy mi fent vagyunk.
Egy körül elindultunk ebédelni. Én rögtön tudtam mit szeretnék. Sült krumplit szedtem, sonkával és sajttal töltött pulykamellel.
Dominikkal leültünk és vártuk a lányokat. Először Major tért vissza, mert Vivi glutén érzékeny és ezért várnia kellett a kajárára.
-Mi kaptál? - érdeklődött Sára, mikor Vivi odaért hozzánk.
-Tésztát. - vigyorgott.
-Jó étvágyat. - szól körbe Major.
-Neked is. - feleltük.
Ebéd után a kapu előtti padoknál foglaltunk helyett, hogy megvitassuk a CsK kitűző helyét.
-Hogy legyen? - kérdezte Sára.
-Nem hiszem, hogy nagy ügyet kell keríteni ennek a dolognak. - imgatta Dominik a fejét.
-Szerintem sem. Róbert azt mondta, hogy ez nem feladat, hanem jelképes dolog. - vonogatta a vállát Vivi.
-Nem értek egyet. Kapitányt választani egy csapaton belül igen is komoly döntés. Még ha banálisnak tűnik, akkor is. - magyarázta Major. Mi érdeklődve figyeltük.
-Oke, folytasd. - bíztattam, mert érdekel mit mond és azért is mert jól áll neki ha magyaráz. :)
Aztán elmagyarázta, hogy igenis fontos döntés. Mi 3 naponként cseréljük a kapitányt és az utolsó kettő napot pedig eldöntjük. Az első Major, a második én, utánam Vivi, az utolsó pedig Dominik. Így egyeztünk meg.
-Na akkor erről ennyit. - tapsolt Vivi ünnepélyesen.
-Még nem egészen. Született egy döntés, és ezt rögzítenünk kellene. Az a biztos. - tanácsolta Sára.
-Ne már. - dünnyögtem unottan és hanyatt fekve hátra dőltem a padon. - Megbeszéltük, egyetértettünk, kitűzőt is kaptál, mi kell még?-kérdeztem fáradtan. Ő csak fél nevetett és meglökte a vállamat és mivel keskeny volt a pad így leestem a földre.
Rögtön felpattantam és leporoltam a ruhámat.
-Oké, Major ugye tudod, hogy most rohadt nagy bajban vagy? - kérdeztem és elindultam felé. Ő csak felsikoltott és leugrott a padról és elkezdett futni.
Folyamatosan mentem utána így megfordult és velem szemben kezdett hátra fele lépkedni.
Vivi és Dominik szórakozottan nézték a műsort. Egyszer csak Sára az étkező falának érkezett.
-Ne, ne. - nevetett, olyan édes... Várj mi? - Véletlen volt!-kiáltotta és leguggolt védve magát. Egy ideig gondolkodtam, hogy mit csinálhatnék aztán eszembe jutott. Aztán lassan felnézett és akkor lefotóztam. Azzonnal felpattant, mire kicsit meglepődtem, de nem mutattam ki.
-Töröld ki! - kiabált rám.
-Nem. - röhögtem, mert szórakoztatott az egész és elfutottam.
-Töröld ki azt a képet! - indult utánam. - Vagy legalább mutasd meg, mennyire rémes. - helyesbített.
A padon lévő nézők eddig szórakoztak most meg nem értették, hogy mi van. Megértem én sem nagyon értettem, de élveztem.
Aztán Major beért. Feltartottam a kezem így nem érte el. Kb egy fejjel vagyok magasabb nála, így kettő dolgot választhatott, a másodikat tette. Pedig én jobban örültem volna az elsőnek.
-Kérem a telefont.
-Nem
-Add ide. - nézett a szemembe, mire én megcsodáltam azokat.
-Nem.
-Csapatkapitányként követelem, hogy add ide! - vetette be az aduászt.
-Ez hatalommal való visszaélés. Leváltalak. - röhögtem el magam. - Leváltom. Nem vagyok elégedett a kapitányunkkal. - kiabáltam Dominikék felé. Mire Major befogta a számat a kezévél.
-Azt mondja, sosem volt még ennyire elégedett senkivel. - szólt hozzájuk Sára.
-Pont ezt hallotuk mi is. - biccentett Dominik. Az áruló. :)
-Véletlen volt. Tényleg. Csak a válladat akartam meglökni. - mondta őszintén a szemembe nézve. Biccentettem egyett mire leengedte a kezét.
Benyálaztam az ajkaimat és elmosolyodtam.
-Tudom. - biccentettem egyet.
-Jól szórakoztok? - kérdezte egy narancs ruhás szervező.
-Igen. - válaszolta Major. Örültem, hogy ezt mondta de nem tudom, hogy miért.
-Akkor jó. Tessék, további jó szótakozást. - nyomott egy piros borítékot Major kezébe.
-Ó, a rohadt... - káromkodott Dominik.

A boríték egy fénykép volt amin egy sárga gumikacsa volt. A tippelésbe, erönlétiig jutottunk amikor jött Tahi. Elmondtunk neki a gondolatunkat és azt mondta, hogy legyek én meg Major. Sára a tánc miatt. Én meg azért, mert látott a szirtesből meglógni. Amikor arra gondoltam, hogy Majorral megyek a holnapi feladatra fura érzés fogott el.
Aztán Tahi eltessékkelt minket a játékterem felé.
-Szerezzetek szépen barátokat. Dominik, neked úgyis mennek a kocsmasportok, úgy hallotam, gyakori vendég vagy itt-ott... Menj, biliárdozz és dartsozz más csapatagokkal.
-Ki terjeszti ezt rólam? - kérte ki Dominik.
-Mindenki, aki ismer. - felelte egyszerűen a tanár.
-Ja. Az más. - köszörülte meg a torkát cowboy.
- Na. Megérkeztünk. - nyitotta ki az ajtót. - Itt akarlak tudni benneteket a többi versenyző közelében, ahol szem előtt vagytok. - lökdösött be az ajtón minket.
Mint valami rossz filmben lefagyott a levegő. Csak az volt a leggázabb, hogy nem volt hely. Egyszer csak a lányok szobatársa integetni kezdett felénk, mi pedig megindultunk feléjük.
Megtudtam a nevüket a bézs csapatnak. Andi, az egyetlen lány, Laci az ész, Keri matekos, Zétény pedig németes(?).
Aztán Vivi őszintén bemutatott minket. Dominiktól kicsit beparáztak.
Elkezdtünk jegnázni. Egyszer csak két szervező lépett be tablettel a kezükbe.
Jöttek felírni a következő feladaton részt vevőket. A bézsek nem voltak meg.
-Fehér Rajmund és Major Sára. - diktálta be Major. De jól nézne ki egy esküvői meghívón. Sajnos nem tudtam elmékedni mert Andiék nem tudtak kit nevezni így segítettem egy kicsit nekik.
Megköszönték a segítséget. Ami nekem ösztönből jött nem tudom.
Aztán Kocsis kiposztolta, hogy Majorral megyek feladatra.
Mind a négyen megnéztük a telefonunkat.
A kommentek gyűlölködők voltak, de nem foglalkoztam vele, elraktam a telefonomat. A többiek is elrakták, bár Major nagyon belevolt merülve a gondolataiba. Ezt onnan is lehetett tudni mert Dominik többször is szólította, de nem reagált.
-Sára? - szólt Dominik, mire feleszmélt a gondolataiból. - Te jössz. -mutatott a nagyon inga, jenga toronyra. Major odahajolt és kihúzott de a torony ledőlt.

Remélem tetszik nektek ez a rész.
922.