Ez nem lehet igaz... Képtelenség... Ezt biztos csak álmodom...
-Taehyung! Milyen volt Londonban? -kiáltott fel az egyik lány az első padsorból.
-Szuper, de nagyon hiányoztatok. -válaszolta mosolyogva.
A többiek még ezernyi kérdést tettek fel neki, de én csak bámultam őt könnyes szemekkel.
Most, hogy újra látom őt... Felszakított bennem egy régi sebet...
-Jungkook mellett van még egy hely. Meg ha jól tudom ti nagyon jóban voltatok régen. -mondta az osztályfőnök, az én tekintetem pedig össze fonódott a rég nem látott szerelmemmel.
A mosoly azonnal lehervadt az arcáról és helyette egy szomorú Taehyung nézett vissza rám. Aztán lassú léptekkel megindult felém. Nem szakítottuk el egymásról a tekintetünk egész addig, míg ő le nem ült mellém, majd a tanárnőre néztünk, mert azonnal kezdte is az órát.Ennél kínosabb 45 percem még sosem volt. Néha fél szemmel a mellettem ülő fiúra néztem, de amint rám nézett, már el is fordítottam a fejem.
Órán, miközben jegyzeteltünk, néha egymáshoz ért a lábunk vagy a kezünk, de én szinte azonnal arrébb húztam magam.
Azt hittem, ha majd egyszer valami csoda folytán újra látom, akkor boldogan fogom magamhoz húzni egy szoros ölelésre, de helyette inkább távolabb szeretnék tőle lenni.
-A következő órátok is velem lesz, úgy készüljetek. -mondta az osztályfőnök, mielőtt távozott.
Egy nagyot sóhajtottam, majd végig néztem az osztályon. Amint kilépett a tanárnő a teremből, már szinte senki nem volt a helyén. Szünetben elszabadul mindenki.-Szia Kook. -szakított ki padtársam hangja a nézelődésből, így rávezettem a tekintetem, de nem szólaltam meg.
-Még haragszol? -kérdezte szomorúan, miután pár másodperc után sem köszöntem vissza.
-Nem... -mondtam halkan, majd inkább lehajtottam a fejem.
-Én... sajnálom, hogy itt hagytalak. -fogta meg a kezem, én pedig újra éreztem azt a melegséget a szívemben.
-Kérlek mondj valamit. -beszélt hozzám továbbra is.
-Milyen volt Londonban? -néztem rá.
-Nélküled? Nem valami jó... Hiányoztál. -ejtett felém egy apró mosolyt.
-Te is hiányoztál... -könnyesedett be a szemem és láttam, hogy neki is.
Meg akartam ölelni őt, de a csengő hangja megzavarta ezt az egészet, így mind a ketten egy nagyot nyelve, könnyeink letörölve engedtük el egymás kezét...
DU LIEST GERADE
I miss you (Taekook ff)
FanfictionSzépek voltunk együtt, de te valamiért mégis elhagytál. Megakartalak menteni, de te nem hagytad. Most pedig egyedül hagytál. Tudod én még mindig szeretlek, de mi értelme, ha te engem már nem? Vissza akarok menni hozzád. Azt akarom, hogy vissza gyere...