I miss you (Taekook ff)

7.RÉSZ

-Jungkook! Mégis merre jártál?! -kiabált anyám azonnal, amint meglátott.
-Taevel voltam. -válaszoltam, majd a szobába akartam menni, de anyám nem engedett.
-Tudod te mennyire aggódtam érted?! És mi ez a hülyeség, hogy Taevel voltál?
-A temetőben voltam anya! Így jobb? -mondtam könnyekkel a szememben, majd felrohantam a szobába.
Becsaptam magam után az ajtót, majd pár másodperc múlva vissza tudtam tartani a sírást annyira, hogy elmenjek fürdeni. Viszont zuhanyzás közben kiadtam magamból mindent. Miért kellett elvesztenem a szerelmemet? Mit tettem, hogy ezzel büntet a sors? Nem figyeltem oda rá eléggé? Nem tettem meg mindent a kapcsolatunkért? Nem szerettem őt eléggé ahhoz, hogy az enyém legyen? Miért vette el tőlem az élet? Annyira hiányzik...

...

Miután lezuhanyoztam és kisírtam magam, felvettem a pizsomám és vissza mentem a szobába. A naplót a párnám alá tettem és álomra hajtottam a fejem.

Másnap reggel az első dolgom volt a naplót a táskámba tenni, majd elkészülni iskolába. Senki nem volt otthon reggel, mivel anyáék korán mentek dolgozni, így senki nem nyaggatott, hogy egyek. Szóval gyorsan elkészültem és mentem iskolába. A nap nagyon lassan telt el, de a szemem előtt csak az lebegett, hogy suliból egyből Taehez megyek, hogy felolvassam a naplót és meséljek neki. Úgyhogy amint kicsengettek az utolsó óráról is, már rohantam is a temetőbe. De útközben megálltam a virág boltban, hogy vigyek virágot a szerelmemnek. Egy rózsát vettem, amit szépen a sírra helyeztem, majd leültem mellé és elővettem a naplót.

-Szia kicsim. Ma is eljöttem, ahogy mondtam tegnap. Anya tegnap nagyon aggódott értem, mert későn értem haza, szóval ma előbb haza megyek. De most azonnal suli után jöttem hozzád, hogy azért mégis tudjak veled lenni elég időt. Elhoztam a naplódat is, hogy itt olvassam el...veled. -nyitottam ki a naplót és már folytatni is kezdtem az olvasását.

5.feljegyzés

Hamarosan itt a 16. születésnapom. Mint minden nap, így ma is félve mentem haza, de kellemeset csalódtam. Apa ma kivételesen nem bántott. Viszont nagyon meglepett azzal amit mondott. Azt mondta elmegyünk Londonba pár napra. Nagyon örültem neki. Azonnal el is meséltem Kooknak, aki szintén örült. Bár ő inkább annak, hogy én boldog vagyok. Nagyon várom a napot mikor indulunk.

-Tudod... Előttem van az arcod, hogy ezt a feljegyzést milyen boldogan írhattad le a füzetbe. Biztos vagyok benne, hogy az arcodon volt az a tipikus doboz mosolyod, ami annyira jól áll neked és én nagyon imádom. Aranyos vagy mikor mosolyogsz. Bárcsak újra láthatnám... -mondtam egy nagyot sóhajtva, majd nézegetni kezdtem Tae rajzait, ugyanis pár oldalon keresztül tele volt rajzokkal a füzet.
Aztán elértem a hatodik feljegyzéshez.

6.feljegyzés

Nagyon vártam a szülinapom. Legutóbb mikor írtam ide, azt mondtam apa nem bántott. De sajnos csak egy napig tartott ez a csoda. Utánna folytatódtak a kínok. Viszont aznap, mikor volt a szülinapom, bennem volt a remény, hogy nem bánt. Hiszen ma megyünk Londonba. Vagyis azt hittem, hogy megyünk. Igazából nem mentünk. Teljesen más dolog történt. Apa bezárt a pincébe és napokig nem engedett ki. Viszont most végre kint vagyok. De nem azért, hogy szabad legyek. Hanem azért, hogy eljátszuk a halálom. Nem akartam Jungkooknak hazudni... De üzenetben elköszöntem tőle. Azt írtam, többet nem jövök haza Londonból. Sajnálom Jungkook... És én... nem akarok vissza menni a pincébe...

Ahogy olvastam a sorokat, a szívem hevesebben kezdett verni és kezdtem rosszul lenni. Taehyung nem is volt Londonban? És csak hazudott? Az apja a pincébe zárta? Mi? Nem értek semmit.
Gyorsan lapozni kezdtem a naplót, hogy a sok rajz között megtaláljam a hetedik feljegyzést. Remélem az választ ad a kérdésemre.

7.feljegyzés

Apa elhitette mindenkivel, hogy leugrottam Londonban egy magas épület tetejéről. A temetésem is megvolt már. Mostmár mindenkinek azt hiszi halott vagyok. Pedig ez nem igaz. Apám a pincébe zárt és kínoz. Néha kienged fürdeni. Most is épp ezért tudok a naplómba írni. Sajnálom Jungkookot és mindenki mást, aki abban a tudatban él, hogy többet nem lát. Végülis tényleg többet nem lát, hiszen nem tudom meddig fogom bírni amit apám művel velem.

A könnyeim patakokban kezdtek folyni, ahogy elolvastam a feljegyzést. Remegő kézzel lapoztam tovább. Eljutottam az utolsó oldalra, egyben az utolsó három feljegyzéshez.

8.feljegyzés

Megtapasztaltam milyen a fájdalom minden formája. És, hogy milyen érzés aggódni a szerelmed épségéért. Apám Jungkookot is mellém akarja zárni. Mondván biztos örülnék neki, ha a szerelmem is velem van. Csak nem ilyen helyzetben. Nem akarom, hogy Jungkooknak baja essen.

9.feljegyzés

Megkértem apát, hogy adja oda neked a naplóm Kook. Ezt azért tettem, hogy megvédjelek. Apám nem tud semmiről. Azt hiszi csak a rajzaim vannak benne és pár apróbb szerelmes üzenet neked. De nem, én csak óvni akarlak, mert szeretlek. Kérlek, amint elolvasod ezt, próbáld meg anyukád rávenni arra, hogy költöztettek el innen...

10.feljegyzés

Ma fogja apám a naplót neked adni. Azt tervezi, hogy pár nap múlva mellém juttat a kínok közé. Jungkook... Szerelmem kérlek menekülj!

Ahogy elolvastam az utolsó feljegyzést. Egy nagyobb sokk futott végig a testemen. Nem tudtam gondolkodni. De ekkor hirtelen kocsi ajtó csapódást hallottam. Oda fordítottam a fejem és egyenesen szembe néztem Taehyung apjával, aki a temető kapuja felé sétált...

*Taehyung szemszöge*

Remélem időben elért az üzenetem Jungkookhoz. Meg mielőtt apám rátalál..