The game of saddness| Befejezett

Pt16🧡

-Ki az?-kérdeztem Atitól.
-Zsombor volt.
-És mit akart?
-Hogy jól van. Tegnap csak azért csapta le mert jött egy ellenőr.
-Oké.
Komolyan mondom most el kellene mondanom Atinak hogy felvettek az egyetemre Pécsen. Vége van az érettségi időszaknak. Már nem annyira stresszes. Hátha jól fogadja. Vagy nem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem. De végül az agyam nyert. El kell mondanom Atinak.
-Ati beszélhetnénk?
-Igen.
-Szóval felvettek az egyetemre.
-Örülök. És melyikre?
-A pécsire.
-Na neeem. Nem költözöl Pécsre.
-Ati ha támogatod a jövőmet akkor engedd meg.
-Nem.
-Ati. Vagy eljössz velem Pécsre. Vagy itt maradsz és csak a szüneteimben látjuk egymást. Vagy.... vagy szakítunk.-annyira nehéz volt kimondani az utolsó mondatot hogy egy mini földgömb alakú gombóc volt a torkomban.
-Nem szakítunk. Talán a távkapcsolat. De az se jó. Költözés? Nem akarok költözni. Ne menj Pécsre. Ez a megoldás.
-Neeeeeeeem!!!!!-amint ezt kimondtam kiszaladtam a lakásból. Fogalmam sincs merre akartam menni. De csak szaladtam. Egy erdőhöz értem. A beszaladtam mert miért ne alapon. A közepében volt egy játszótér. Sírtam. Nem bírtam abba hagyni. Ati ennyire nem lehet önző. Majd hirtelen egy kéz fogta meg a vállam. Azt hittem Ati az. De nem ő volt.
Egy csuklyás, 40 év körüli férfit véltem felfedezni. Nem tudtam mit akar. Végül megszólítottam.
-Mit akar?-kérdeztem rettegve a választól.
-Téged.
-Hogy érti hogy engem?
-Úgy értem hogy téged akarlak....
-Igen?
-Hogy láttalak Instagramon. Nagyon szexinek tűnsz. Akarsz velem kúrni?
-Nem.
-Leszarom. Akkor megölek.
-Lófasz a seggedbe!-mondtam majd elkezdtem rohanni.
Már majdnem a kijáratnál voltam amikor utol ért. Megragadta a karom és húzni kezdett. Épp hogy volt annyi energiám hogy felé fordultam és izomból pöcsön rúgtam és elszaladtam. Nem bírtam hátra nézni. Mikor egy népesebb helyre értem hívtam a rendőrséget. Mindent elmeséltem nekik. Bevittek a kapitányságra. Ott kihallgattak. Mindent elmondtam. Megjelent egy másik rendőr. Mondta hogy behozzták azt az embert aki megtámadott. Nekem már nem volt dolgom. Nem tudtam hova menjek. Anyámékhoz? Egy darab cuccom nincs náluk. Atihoz? Nem tudom hogy látni akar-e. Végül Atihoz mentem.
-Zsófi!-szaladt hozzám, majd megölelt.-Minden rendben? Hallottam mi történt. Erről én tehetek.
-Utálom mikor igazad van.
-Igen.-tette hozzá nevetve.
-Ati?
-Igen?
-Miért pakolsz?
-Mert megyün Pécsre!-jelentette ki ünnepélyessen.
-Ezaz!-mondtam majd megöleltem...