~Bloody Love~ Strange Cases~

4.rész- Az életem beindul

Puhát éreztem, mintha egy felhőn aludnék. Kinyitottam a szemem és egy fehér szobába ébredtem. Körbenéztem az egész szoba üres volt.
- Kicsim- hallom édesanyám hangját.
- Anya- nézek körbe és egy ajtót látok ami eddig nem volt itt. Rohanok kinyitom és egy hosszú folyosó tárul elém. Elindultam arra ahonnan a hangot hallottam. Több szobába benyitottam de mind üres volt. Csak álmodom? A folyosó végén látok valakit. Hosszú barna haja van. Futni kezdek felé, majd megérintem a vállát, de köddé válik.
- Kincsem, Liz gyere ide- hallom megint a hangot.
- Anya merre vagy?- kérdezem, de szinte a semminek beszélek. Egyátalán mi ez a hely? Bolyongok tovább. Nem találom se anyát, se a kiutat. Csak nézem a földet és most veszem észre, hogy mezitláb vagyok és hosszú fehér ruha van rajtam, mint amiket a kórházban hordanak, vagy mintha a Körbe lennék.Hirtelen nedveset érzek a talpam alatt. Lenézek és látom, hogy vér az. Követem a szememmel, hogy merre folytatódik. Egy barna ajtóhoz vezet és még azon is túl. Az agyam teljesen kikapcsolt és követtem. A vérbe lépkedve haladtam az ajtó felé, ami mögött bármi lehet. A kilincset lassan lenyomva elindultam befelé. A szoba úgy mint minden fehér lett volna, ha nem borítaná be vér. Mindenhol csak az volt és emberek. Egy nő állt nekem háttal, az akit kint láttam a folyosón. Lassan megfontolt léptekkel haladtam felé. Óvatosan megfogtam a vállát amire nem reagált.
- Látom ideértél Kincsem- anya???
- Anya...te vagy az? De hisz te halott vagy!
Morgó nevetés tör fel belőle.
- Jól vagy?- kérdezem tőle. Lassan fordul meg, amitől már megőrülök. Keze véres, ruháját szintén az borítja. Felemeli fejét és rámnéz. Vörös szemei az enyémet keresik és miután megtalálták fogva tartja azt. Vámpír lenne.
- Kincsem ne nézz rémülten, csak pár perc és te is ilyen leszel!- nevet. Ez megőrült. Ő biztos nem anya.
- Soha! Soha nem leszek egy ilyen gyilkos!- hátrálni kezdek. De már mit tehetek? Semmit.
- Azt még meglátjuk csak annyi kell, hogy...- köhögni kezdett, egyre rosszabban majd a földre esett. Nem vette a levegőt és már nem köhögött tovább. Odarohantam hozzá.
- Anya, jól vagy? Héé kelj fel- rázogattam. Ami ezután következett, mindent tönkretett. Éreztem, hogy éles fogak vájódnak bőrömbe és gyorsan, nagyokat szívva áramlik el a testemből a vér. Fájdalmamban csak ordítani tudtam és hadonászni, hogy engedjen el, de kezét a bőrömbe nyomta és fogva tartott.
Hirtelen riadtam fel. Egy szobában voltam és két ember volt mellettem. Csak egy álom volt? Nagyon valósnak tűnt.
- Héé..Szia! Hogy vagy?- néz rám egy kb. velem egy idős szőke lány. De a figyelmem inkább a mellette ülő fiúra vándorolt. Ő is csak nézett rám gyönyörű kék szemeivel és várta a választ.
- Igen, köszi!Am..hogy kerültem ide?- mondom
- Niall talált rád az erdőben. Aztmondta, hogy ájult voltál és a nyakadat...- harapta el a végét.
- A nyakadon egy seb volt, gondolom megvágtad magad az erdőben valamivel- mondta Niall. Ooo, hogyha tudnád, hogy nem is így történt.
- Igen lehetséges, hogy ez történt- hazudtam. De minek ha elmondanám az igazat szerintem rögtön elküldenének a diliházba.
- Rendbe, pihenj még egy kicsit ha akarsz. Lent megtalálsz minket- mosolyog majd kimennek. Elfordultam és nagynehezen de elaludtam. Amikor felkeltem már esteledett. Jól elaludtam. Lépteim lefelé vezettek. Mivel valahonnan beszélgetést hallottam ezért elindultam arra és a konyhába értem.
- Nem mondhatjuk el neki, hogy egy vámpír volt.- hallom Niall hangját. Honnan tud ő a vámpírokról?
- De és ha rájön? Te nem tartanád furcsának ha egy harapás lenne a nyakadon?-kontrázik a lány.
- Hope nem kockáztathatunk. Még a végén hülyének néz minket aztán szól az elmegyógyintézetnek!
-Hát én is ezt mondtam- gondoltam magamban. Nem bújkáltam tovább inkább bementem hozzájuk.
- De egyszer elkell mondani neki!- suttogja Hope.
- Mit kell elmondanotok?- kérdeztem mintha nem hallottam volna semmit.
- Öhm..azt akartuk kérdezni, hogy van hova hazamenned?- néz rám Niall.
- Hát van, de nem szeretnék visszamenni!
- Akarsz róla mesélni?- kérdezi Hope. Leültem melléjük és elmeséltem mindent, de azt a tényt nem mondtam, hogy Valter vámpír és, hogy anyu hogy halt meg.
Miután elmondtam mindent megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Csak csendben ültek tovább és bámultak ki a fejükből, a hallottakon gondolkoztak.
- Hát ez...-kereste a szavakat Hope.
- Ez durva-mondja Niall.- Egyideig ha akarod ittmaradhatsz.
- Azt megköszönném-mondom.
~Pár nappal később, este~
- Na akkor én elmentem- szól Hope. Ezt minden nap, minden este megcsinálja. Nekem itt valami nagyon gyanús. Szerintem ma követem.
- Rendben, én meg megyek aludni.-ásítok.
- Beteg vagy?- jön oda hozzám Niall és ajkait homlokomra nyomja, hogy megnézze van-e lázam.
- Nem vagyok az, nyugi- mosolygok rá és adok neki egy puszit majd felmegyek az ideiglenes szobámba. Addig fent vártam amíg nem hallottam az ajtócsapódást. Bezártam az ajtómat és az ablakon távoztam. Követtem Hopet a városon keresztül az erdőig. Ott bokrokba bújkáltam és mindig féltem, hog lebukok mert hátra-hátra nézett. Továbbment és én haladtam vele eggyütt a bokrokban, de szemelől vesztettem.
- Basszus-mondom.
- Mi baj?- szól valaki mellőlem. Elfordítottam a fejem és Hope volt ott. Hát igen és ilyenkor az ember ne kapjon frászt. A reakcióm egy nagy sikítás lett.
- Shh ne kiabálj, légyszíves Liz-szól rám. Oké 1,2,3....nyugi.
- Mit csinálsz itt?- kérdezek rá.
- Menj haza és ezt felejtsd el!
- Én innen nem mozdulok egy tapottat sem válasz nélkül- ülök le az erdőben.
- Liz most ne legyél akaratos- pillantgat körbe.
- Mibaj? Mit keresel?-nézek arra amerre ő.
- Jó elmondom, de gyorsan mert itt nem biztonságos- néz rám.
Kérdő pillantással válaszolok neki.
- Oké hülyének fogsz nézni de vámpírvadász vagyok. Minden este járjuk egész Mullingar területét. Ez a hely ahova most mennék egy kisebb bázis. A központ Londonban van. Onnan van mindenki elhelyezve egy helyre. Védjük az embereket a vérszívóktól! Tudom, hogy hihetetlen de rajtad kívül senki nem tudja, még Niall sem!
- Oké, hiszek neked- állok fel és szembe nézek vele.
- Tényleg?
- Tényleg! Tudom miről beszélsz, már én is szereztem pár emléket a vérszívóktól.
- Mit nem mondtál el nekünk?- néz rám összehúzott szemekkel.
Elmondtam neki az igazságot.
- Na és Hope mehet veled?
- Gyere! Ezek után nem merlek egyedül hazaengedni!
Kicsit még sétáltunk az erdőben majd egy fa tövében néhány sziklát megrugdosott és alattunk kinyílt a talaj ahova lefelé egy létra vezetett. Lementünk és bezárult felettünk az ajtó. Hope egy kis cédulát felmutatott az ott álló embereknek akik tovább engedtek minket.
- Rendben Liz üdvözöllek itt a VEMK-nál - mondja. Értetlenül néztem rá mire elmagyarázta, hogy a rövidítés azt jelenti, hogy Vámpírvadász Egyesület Mullingari Központja. Egy folyosón mentünk végig ami egy terembe vezetett és tele volt képekkel.
- Áááá a kisasszony is idefáradt a megbeszélésre.- nevetett egy nemsokkal idősebb srác.
- Igen Ben, de már megszokhattad volna.
- Örülj neki, hogy Tom még nincs itt.
- Óó emlegesd még te balfácán.- üti meg egy kicsit Ben fejét Hope amikor felbukkan egy kb. 40 éves férfi.
- Na akkor kezdjük.- néz szét az embereken majd a szeme megakad rajtam.
- Őt én hoztam ide még mielőtt kiakadnál- szól Hope. Az úr közelebb lépett és végignézett rajtam majd a sok képet kezdte el nézni. Én is végigvezettem rajtuk a tekintetem, de egy képen megakadt a szemem.
- Mit keres itt anyu képe?- kérdezem.
- Tudtam, hogy miért vagy ilyen ismerős! Kiköpött anyád vagy..nagyon hasonlítasz rá! De gondolom te nemtudod, hogy én ki vagyok.
- Öhm..nem..ismernem kéne magát?
- Hát anyád aztán nem sokat mesélhetett a saját testvéréről.
Pislogás nélkül meredtem az előttem álló férfira. Ő lenne az igazi nagybátyám???