~Bloody Love~ Strange Cases~

3.rész- Mi történik?

Amikor felébredtem, észrevettem, hogy még mindig utazunk. Nem hiszem el. Hova akar ez vinni engem? Isten háta mögé? Beértünk egy városba: Bradford ez volt a táblára írva.
- Na itt ma este egy haveromnál alszunk. Szerintem ismerős lesz neked. Behajtottunk egy kis utcába az erdő felé. A lámpafények halványan világították meg az utcát. Egy kis emeletes ház előtt álltunk meg, végre. Kiszálltunk majd a csomagtartóból a bőröndöm kivette, de csak addig, hogy a tisztasági szereket kivegyem belőle. A kapuban egy nagy darab őr állt. Ezen kicsit ledöbbentem. Valter valamit a fülébe súgott, majd beengedtek minket. A ház valami hatalmas volt nem is kicsi. Bementünk és a nappali tárult elénk.
- Hééj megjöttünk.-ordítja el magát Frich "úr". Nemtudom honnan de előbukkant egy magas, fekete hajú férfi. Igen ahogy Valter mondta beugrott nekem. Ő volt az aki szemben állt velem amikor lefogtak.
- Apaa nagyon fáj mindenem- jön le egy fiú. Nagyon hasonlított az ősére.
- Igyál! Mióta nem vadásztál Zayn?- néz rá az apja.
- Ööö nemtudom. 2 napja kb- érkezeik le a lépcsőn. Frich rámnéz majd lassan a kezemet megfogva az Úr elé vezetett.
- Ő Mr.Malik- mutatja be nekem- Uram ő pedig Elizabeth gondolom emlékszel rá- vigyorog. Mr.Malik rám nézett vörös szemeivel. Tiszta olyan volt mintha belelátna a lelkembe. Kezdett megijeszteni és zavarba hozni.Elindult felém és hirtelen megfagyott a levegő a szobában. Odaért hozzám majd lassan kezét arcomra emeli és a fülemhez hajol:
- Ne félj kicsi Liz nem bántunk, csak akkor ha adsz rá okot.- suttogja majd kiegyenesedik és a szemembe néz.Oké kezdek pánikolni. Majd az egész leesett. Egy vámpír házában vagyok, ami tele van velük. Azért nincsen a városhoz közel, hogy titokban éljenek. Körbenéztem az egész bagázson és megakadt a szemem a fián, Zaynen. Szeme vérvörösen villogott, a színek különböző árnyalata örvénylett benne. Végigmért majd a levegőbe szagolt és elmosolyodott.
- Jó illatod van.
- Zayn fejezd be. Tűzzél el vadászni. Te pedig- néz Valterra- keress egy szabad szobát ennek.- mondja Mr.Malik. Kösz pedig azt hittem, hogy majd ő kedves lesz. Egy frászt....hát hülye vagy te Elizabeth??
- Rendben Yaser. Gyere.- ragadja meg a csuklóm és kezd húzni fel az emeletre. De legalább megutdtam, hogy azt az embert Yasernek hívják. Felrángatott majd az első szobába benyitott és otthagyott.
- Nincs itt semmi olyan kaja ami neked való lenne szóval ma nem eszel.- tért vissza egy kicsit később majd újra kiment. Mi ez valami mérgezett egér?? Na mind1. Hurrá akkor most gondolkozzunk.
Itt akarok maradni ezen a rémes helyen? Hirtelen kinyílt az ajtó és újra..(na szerintetek ki?) Mr.Frich lépett be rajta.
- Én ajánlanám, hogy aludj. Holnap korán indulunk és megyünk tovább.
- Hát nincs kedvem aludni tudod ez szinte egy vámpírtanya ahol bármelyik pillanatban az egyik rámronthat és..- kezdtem üvöltözni, de ő ebben megakadályozott. A nyakamnál fogva a falnak nyomott és szorítnai kezdett.
- Na idefigyelj, vagy viselkedsz vagy tényleg anyád után mész- azzal a lendülettel elhajított a szoba másik végébe neki a falnak, majd kiment. Felálltam majd lefeküdtem az ágyba.
- Hurrá vérzik a fejem- jöttem rá miután a párna tiszta piros lett. Nyugi Liz nem lesz semmi baj. Elfogsz szökni tőle. Nem maradsz vele, nem leszel a csatlósa. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Másnap reggel ahogy ígérte jött és korán keltett. Lent a ház előtt még váltott pár szót Yaserrel, kezet fogott Zaynnel majd beült a kocsiba. Én mivel akaratos vagyok megint hátra ültem. Pár óra autókázás után elértünk Manchesterbe. Gyönyörű város mondhatni. Pezseg az élet, a hangulat remek. A várost csodáltam az ablakra tapadva amíg oda nem értünk a repülőtérre. Kiszálltunk a kocsiból, majd kivettük a bőröndöket?? Öhm az a másik, hogy került ide? Mindegy. Bementünk a zsúfolt épületbe majd Valter megvette a jegyeket Dublinba. Én felnéztem a táblára ahol a járatokat írják ki. Igen pontosak voltunk mert a gépünk 10 perc múlva indul. Vártunk amíg szólnak, hogy fellehet szállni majd becsekkoltunk és legközelebb azt érzékeltem, hogy a repülőn ülök. Éljen megint vár rám egy több órás út. Jólvan. Álmos voltam. Az este többször felriadtam, meg reggel nagyon korán keltem. Gondoltam alszom egy kicsit.
- Kerjük kedves utasainkat, hogy csatolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást.- keltem fel az őrjítően hangos bemondóra. Miután leszálltunk egy táblás emberke várt minket.
- Jó napot Mr.Frich.- beszálltunk az autóba és kivételesen közelről egy levegőt kellett szívnom vele mert beült mellém hátra.
- Na jó. Te nem unod már ezt a sok utazgatást? Mégis hova viszel, és egyátalán minek?- kérdeztem egy idő után mert már az idegeim pattogtak az egésztől.
- Nyugodj meg mindjárt ott leszünk. Az meg, hogy minek viszlek, lássukcsak hmm... majd rájössz.- néz rám. Oké ez az ember az őrületbe kerget. Dühösen elfordultam az ablak felé és kibámultam rajta. 1 óra múlva érkeztünk Mullingarba. Kitettek minket egy kőépület előtt ahova bementünk.
- Menj fel ott van egy szoba maradj ott amíg nem szólok.
Felmentem ahogy mondta. Egy furcsa érzés a mellkasomban nagyon zavart és elbőgtem magam. Ez a 2-3 nap megviselt. Lerogytam az ágy tövébe és nemtudtam abbahagyni. Szedd össze magad Liz! Ez nem te vagy- ordibált velem a belső énem. Igaza van, ez nem én vagyok. Felálltam majd az ablakhoz mentem. Várjunkcsak. Megvan. Kinyitottam az ablakot kimásztam rajta és lenéztem. Oké mélylevegő és...
- Na szóval Elizabeth az lesz a következő hogy,..-nyit be a szobába Valter majd meglátja, hogy az ablakban vagyok.- Meg ne próbáld.-figyelmeztet.Fogtam magam és leugrottam. Ahogy a lábam a földet érte belenyilalt a fájdalom. Basszus remélem nem törtött el. Ahogy tudtam futottam végig a kertben. Na ne. Messziről láttam a vas kerítést a tetején ilyen kis hegyes nyil mintákkal. Oké gyerünk. Fogtam magam és átmásztam. De ahogy másztam végiszántotta a kezem és vérezni kezdett. Hátranéztem és Valter követett. A vérem illata mikor megcsapta felpörgött tőle, mintha adrenalin löketet kapott volna. Futottam tovább de utol ért.
- Na innen nem jutsz ki élve azt garantálom.- felkapott és egy fához hajított. Többször nekem támadt. Majd belémharapott és szívni kezdte a vérem. Nemtudtam meddig csinálta de kezdtem gyengének érezni magam, homályosan láttam és mindenem fájt. Egyszercsak éreztem ahogy eltávolodik tőlem, mert azon a helyen ahol belémharapott égetni kezdett és nagyon fájni kezdett.
- Örülj neki, hogy motmég nem lettél vámpír. Túl kevés mérget jutattam a szervezetedbe. Sok sikert a kijutáshoz.- ezzel elment. Láttam ahogy lépked. Néztem egyre távolabb lévő sötét alakját. Próbáltam felkelni kevés sikerrel. Sántítva és néha botlatozva  haladtam. Egy fa tövében összeestem és vártam,hogy jöjjön értem egy fekete csuklyás alak a "Halál" és elvigyen. Ehelyett láttam, ahogy közeledik valaki. Félkómában csak annyit érzékeltem,hogy eltávolodom a földtől, majd azaz ember aki a kezében tartott elindult velem valahova...