~Bloody Love~ Strange Cases~

7.rész- Talán Ő?!

A fiúk öltözés közben nem bírták ki a kanos énük nélkül.
- Cica jó a segged!- csap rá egy nagyot Luke. Forrt a fejem a dühtől. Hátrafordultam és pofán vágtam volna, de elkapta a csuklóm.  Elkezdett húzni a szekrények közé egy távoleső helyre. Hiába rángatóztam, hogy engedjen el mert csak egy melegítő volt rajtam ,meghát a fehérnemű de csak húzott tovább.
- Luke engedj már el!!- ütögettem a kezét.Pár sorral odébb nem valami gyengéden neki tolt a szekrénynek.
- Kicsi ebihal! Mit keresel itt? Ilyenek nem valóak ide, még a végén összetörsz.- hajol közel és néz a szemembe. Nem válaszoltam.
- Kérdeztem valamit?!!- nyomja nekem magát, mire egy fájdalmas nyögés szalad ki belőlem.
- Hmmm...nyögjél csak nekem..mind1- érzem leheletét nyakam ahogy a szavakat fülembe súgja- de majd úgyis kiszedem belőled.-kezdi el fülem tövétől csókokkal belepni nyakamat. Luke tudom, hogy egy seggfej de furcsa érzés kerített hatalmába...élveztem tetteit...gyengéd volt, nem tolakodott. De persze, hogy hülye voltam mert ez a pillanat is megszakadt. Felkapott és a sor közepén lévő padra fektetett. Durván kezdte csókolni nyakamat. Kezei testemen kalandoztak néhol belemarkolva bőrömbe.
- Luke- próbáltam eltolni- hagyj békén.!!
Nem engedett el, folytatta. Szívta, harapdálta pár részen és melegítőm szélével szórakozott. Lassan kezdte letolni..
- Látom mindenki kész van, menjetek ki a terembe!!- hallom meg Ed hangját. - Luke te meg hol vagy a többiek már kint vannak?!- egyre közelebb hallani. Mint aki süket lenne nem szállt le rólam, tehát cselekedtem. Fogtam magam és bevertem neki egyet. Orrához kapva, döbbenten szállt le rólam. Az alkalmat kihasználva felkeltem a padról és Edet kikerülve,bújkálva mentem vissza az öltöző másik részébe. Felkaptam az egyenpólót és kimentem a terembe. Kis idő múlva jött ki az edző eléggé mérgesen.
- Hol a picsába van Luke??- ordibál. Elment talán az öltözőböl??
- Nyughass már itt vagyok!!- bukkan fel felöltözve új ruhába az orra pedig nem vérzik már.
- Akkor álljál be a többiekhez és figyeljétek mit csinálok a bemelegítés gyanánt mert holnap már ti tartjátok! Gyerünk a bordásfalhoz!
Na nee, utálom. Ahogy elindultunk oda érztem,hogy Luke lyukat fúr a hátamba tekintetével.
- Akkor most- ordítja el magát- neveket amiken hívhatom Önöket!- Elkezdtük a nevünket mondani.
- Jólvan- csapja össze a kis noteszét- most pedig bemelegítés! Lányoknak 100, fiúknak 130 felülés beakasztott lábakkal! Mehet, mérem az időt két perc van!!
Beakasztottam a lábam egy résbe és nekiláttam.
- Homlokkal érintsétek meg a térdeteket!!
Most jöttem rá,hogy ijesztő az edző. Felülésezés közben ránéztem a bandára ahova a drága seggfej csatlakozott. Csodálkoztam mert bővültek 2 taggal, azt hittem ők ilyen elzártak...Gondolatom az öltözőben történtekre terelődtek. Ha nem jött volna Ed és nem kaptam volna erőre akkor lehet, hogy már rég...nem, bele se merek gondolni.
- Vége!!. riadtam fel az edző hangjára.- Gyertek ide és diktáljátok le mennyi sikerült a kitűzött számból.Volt aki a maxot teljesítette, de voltak gyengébbek is.
- Liz?- nyikkani se tudtam mivel nem számoltam.
- Öhm..elnézést de nem számoltam közben!- hangos nevetés csapta meg  a fülem. Igen az újoncok kurva bagázsa. Taps-taps emberek itt se maradhattak ki.
- Csönd legyen- éles hangja megnémít mindenkit, jégszemeit pedig rám mereszti ezzel figyelmét csak nekem szentelve.- Miután befejeztem itt a csoporttal a munkát magával még dolgom lesz! Most pedig menj vissza a többiekhez.
Megijedtem..a hátralévő kemény 3 és fél órába már figyeltem és megjegyeztem amit meg kellett.
- Jólvan ma ennyi lett volna! Akik itt laknak menjenek zuhanyozni akik nem azok a folyosó végén találnak egy zuhanyt oda mehetnek és el ne felejtsék megkérdezni vagyis megmondani a költözést.- indult el valahova- ja és ha meggondolnátok magatokat akkor most szóljatok! Még eltudom intézni,hogy elmenjetek innen! Ja amúgy Luke- fordul az említett felé- kérlek intézd el Liznek a felüléseket.
- Igenis- vigyorog. Na azthiszem nekem annyi. Mélabúsan mentem oda hozzá.
- Gyerünk! Feküdj hanyatt és mehet a 100 vagyis csak amennyi tudsz belőle. Fejed érintse a térded és van rá 2 perced! Liam mérnéd az időt?- tekint egy kigyúrt, magas, barna hajú és szemű,eléggé helyes pasira.
- Hogyne- morogja. Húha talán ő sem kedveli?? Meg hogy került ide?? Aztán leesett a kis bagázsból ők maradtak itt! Dejó. Elkezdtem a felüléseket..ahogy kérte aszerint csináltam.
- Letelt!!- szól a srác. Luke elengedte a bokám én pedig a földön elterülve kapkodtam a levegő után.
- Számoltam úgyhogy nem kell elmondanod. 83..hozzád képest ebihal igen jó teljesítmény. Na húztam, majd gyere.- mutatott Liamre. Végig néztem a nagy téren ahol állandóan van mindig 1 csoport, de most..senki!
- Na gyere segítek!- nyújta mancsait.
- Várj még egy picit! Most kényelmes!
Felnevetett kijelentésemen. Nagyon aranyosan nevet. Meg ahogy jobban megnéztem arcát, hogy a szemei világosbarnásak és ábrándozásomból pont ő szakított ki mégpedig azzal, hogy lefeküdt mellém. Elfordítottam fejem felé kérdő pillantásokkal.
- Ja csak meguntam az állást aztán inkább én is kényelembe helyeztem magam.
Csendben feküdtünk ott, én pedig egyre nehezebbnek éreztem szemhéjaim, de kűzdöttem ellenük.
- Amúgy Liam Payne- nyújta kezét.
- Elizabeth White- fogadom el.
- Mi szél hozott erre? Nem sűrűn vannak újak.
- Árvaházi szél, meg amúgy Hope- nevetek fel.
- Áh a szőke vadóc. Nincs olyan ember akit ne ő rángatott volna ide- mosolyogva néz rám.- Árvaházba voltál?
Elmeséltem neki a történetem. Bíztam benne és nem bántam meg, hogy elmondtam neki. Ő nem olyannak nézett ki mint a többiek.
- Hát akkor üdv a klubbomban?
- Miért?- csodálkoztam válaszán. Csak nem..áh dehogy..vagy mégis?
- Én is voltam árvaházba, csak már elmúltam 18 és onnantól már nem a nevelőim! Nekem a nővérem barátja ölte meg a családom, a másik tesóm kint élt külföldön. Vámpír volt de Ruth nem vette érszre. Aztán átváltoztatta. Nem gyanakodtunk arra, hogy vámpír lett. Én haverjaimmal voltam és a nővéremtől kellett megtudnom, aki utána elhagyott engem. Nem nevelt tovább. Tűrte, ahogy a barátja megölte a saját szüleit és az okát még mindig nem tudom.- ránéztem arcára melyeket könny áztatott és már ülöhelyzetbe volt, felhúzott térdekkel. Ösztönösen odamásztam hozzá ás megöleltem. Vállamba fúrta fejét és zokogni kezdett. Hátát simogatva nyugtattam őt. Tehát nem csak én jártam így..
- Sajnálom- fejezte be egy kicsit később.- Nem akartam így bemutatkozni! Most biztos egy béna, pityegős srácnak nézel!
- Dehogyis! Vond vissza!- bököm meg mellkasát. Nem tagadom nagyon megkedveltem őt. Nevetve vette el kezem.
- Jó visszavonom! Még a végén átszúrod a szívem!Elszomorodtam a mondat hallatán, fejem térdeimra hajtottam.
- Hé mondtam valami rosszat?- emeli fel fejem államnál fogva.
- Nem-nem csak tudod..anyut is..
- Ne..nem kell kimondanod értem! Gyere ide.- tárja ki karjait. Odabújtam hozzá, nyugtató kezei közé. Lassan hátradölt velem, így fekvő helyzetbe került én pedig a mellkasán feküdtem. Lélegzet vételét hallgatva lassan lecsukódtak szemeim és elaludtam.
Kómásan ébredtem fel. Te jó ég ott aludtam a terembe?? Gyorsan felültem, de egy kellemeset csalódtam, egy ágyban voltam és idegen szobába. De amit furcsáltam, hogy szuszogást hallottam az ágy mellől. Körbenéztem, hogy van-e valami fegyver. Találtam is egy..párnát. Igen eddig terjedt a fantáziam. Áthajoltam az ágyon és lenéztem ahol Liam nyugodt arcával találtam szembe magam. Annyira aranyos volt. Nemtudom meddig néztem, de hirtelen morgott egyet.
- Mit nézel?- megriadtam hangjára. Kinyitotta gyönyörű barna szemeit.
- Nemtudom..öhm egy embert!? De figyelj még most szólj ha nem vagy az!- hátrálok tőle. Felnevet és az ágy szélén lévő kezemet megfogva lehúz magára. Próbáltam kapaszkodni, hogy rá ne essek vagy esetleg tompítani, de nagy becsapódással érkeztem rá. Fájdalmasan felnyögött a hirtelen dologtól.
- Hínye bocsii!
- Semmi, nem fájt!
Arcunkat pár centi választotta el. Nem mozdultunk csak néztünk egymás szemébe, majd Liam egyre közelebb hajolt...