~Bloody Love~ Strange Cases~

1.rész- A múlt sebei

Egy újabb unalmas napnak ígérkezett a mai. Mint minden nap az árvaház ablakán bámultam ki. London. Nem mondható egy olyan városnak ahol hétágról süt a nap. Kint zuhogott az eső, már megszoktam az idő mindig a hangulatomhoz illik. Az emberek mind azt mondják, hogy egy letargikus állapotba esett liba vagyok. Csak ők nemtudják, hogy miértis kerültem ide. Nekem nem a megszokott okom közül volt a sorsom. Míg mást csak beadtak, vagy meghalt valamiféle balesetben a szülei addig nekem egész más a történetem. Ahogy visszagondoltam rá, mintha felszakadtak volna a régi sebek:
Éppen kint játszottam a kertben . 3 napja töltöttem be a 7-dik születésnapomat. Nagyon boldog voltam és a szülinapomra kapott babáimmal játszottam, amikor a házból egy sikítást hallottam, Megijedtem olyan volt mintha anya lett volna. Elkezdtem futni a ház felé. Berontottam és amit láttam az ijesztő volt. Anyut véresen, kezében egy törrel a falhoz szorította egy.....egy vámpír. Anya sok mesét mondott róluk de soha nem hittem, hogy léteznek. Észrevette, hogy bejöttem:
- Menj innen kicsim-mondja. A vámpír aki lefogta hátranézett, majd elvigyorodott.
- Héé gyertek ide...áldozat-ordítja, majd feltűnik mellette 3 srác.
-Hadjátok őt!!-kiabál anya. A 3 vámpír rá se hederítettek és rám vetették magukat. 2 lefogott egy pedig szemben állt velem és a nyakamat méregette.
- Ő is vámpírvadász Amy, mint Te?- néz rá anyámra.
- Nem Ő, nem az.
- Lehetetlen hiszed a lányod nem? Öröklődik a vérvonal és kikéne most nyírnom ahogy te az én apámat!- ordítja majd fogja anyut és a falhoz vágja.Elkezdtem sírni, kiabálni, rángatóztam hogy eresszenek el, de nem használt semmit. Anya a földön feküdt, úgy láttam mintha-mintha.....meghalt volna. Nem ez lehetetlen, de...egy tör van a szívében...
- Jól gondolod kislány...Ő már nem él. Feláldozta magát, Miattad. -vigyorog az az átkozott. Ellöktek a földre majd a vámpír kezében megláttam egy öngyújtót. Ne nemteheti.
- Csakhogy biztosra menjünk, hogy nem vagy/leszel vámpírvadász- majd a kanapéhoz ment, meggyújtotta és otthagytak engem. A lakás hamar kigyulladt és tudtam hogy vége...anya után megyek. Körbenéztem, mindenhol égett a tűz. Különböző színekben pompázott. Nehezen kaptam levegőt, nem bírta a szervezetem. Minden kezdett sötét lenni. Még utoljára körbenéztem, majd hagytam hogy a mély magába húzzon.
Gondolataimból az ajtó kopogása zökkentett ki.
- Tessék- szóltam. Az árvaház igazgatója lépett be rajta mögötte egy olyan emberrel akit itt helyben a pokolra kívántam volna....