~Bloody Love~ Strange Cases~

5.rész- Döntés

 Ne nézz ilyen rémülten-nevet rajtam Tom. Még mindig a hallottak hatása alatt voltam. Ő az igazi nagybátyám.
- Na tökmag..hahó,élsz?- lengeti meg a kezét az arcom előtt.
- I-igen megvagyok, csak ez hirtelen ért!- mosolygok vissza.
- Okés na akkor veled ezt még megbeszélem! Na a többiek pedig- fordul feléjük- Mullingar északi részét Josh és Carly nézi át. Keleten az erdő felé gyilkosságok történtek. Az áldozatok túl sok vért vesztettek és semmi nyom nem maradt. A területet át kéne nézni. Nyugatra...oda egy felnőtt csapatot küldtem, mert a romoknál láttak valakit. Szóval keletre megy Hope és Ben, délre pedig Adam megy Alexxel. Nézzetek mindenhol szét és ha valami van jelentsétek. Értve vagyok?- néz körbe.
- Értve- hangzik a válasz.
- Akkor indulhattok. Te pedig gyere velem, el kell beszélgetnünk.- mutat rám, majd elindul a terem másik végébe és ott egy ajtón távozott. Utána mentem és utolértem majd vele eggyütt mentem tovább.
- Hogy s mint erre? Rég láttalak titeket. Már gondolkodtam rajta, hogy elmegyek hozzátok Londonba, de a munka itt tartott.
- Már amúgyse tudnál minket meglátogatni.- mondom halkan és emelem ki a "minket" szót.
- Mit mondtál?- néz rám- Olyan halkan motyogsz.
- Ja semmit- nevetek. A válaszomra csak bólintott egyet majd megállt egy ajtó előtt kinyitotta és beengedett.
- Ülj le- mutatott a székre. A szoba egy kissebb lakásnak nézett ki. Egy ágy a sarokba. Szekrények sora áll a falnál, középen egy íróasztal ami alig látszik ki a papíroktól. Előtte két szék, a falakon képek és fegyverek.
- Na szóval, hogy vagytok? Ideköltöztetek Londonból? Nagyon jó látni téged. Anyád hogy van? Rég nem tartja velem a kapcsolatot, de azt is csak apád miatt- mondta egyik témáról a másikra ugorálva. Nem bírtam már ezt a többesszámot.
- Anya már meghalt.- mondtam ki a szemébe nézve.
- Ho-hogy mi?- eddigi mosolya eltűnt arcáról, csillogó szemei borúsak lettek, tekintete megfagyott.
- Anya meghalt. Megölték, mégpedig egy vámpír. Én árvaházba kerültem, ahonnan ki vett az ál nagybátyám, aki maga volt az anyám gyilkosa. Elhozott ide egy házba, de megszöktem. Az erdőben elkapott és bántott, aztán ájultan találtak rám Hopiék.- hadartam el egy szuszra.
- Ezt nem hiszem el! Ez képtelenség! Mondj el mindent részletesen!- áll fel és kezd el összevissza járkálni. Szememmel követem minden mozdulatát...egy ideig.
- Te pedig kérlek ülj le és ne legyél mérgezett egér, mert már kezdek szédülni.- egy kicsit habozva, de visszaült eredeti helyére és akkor elkezdtem neki mesélni. Végig figyeltem, hogy mi a reakciója, de csak nézett engem szerintem pislogni is efelejtett.
Mondandóm végén csak ennyitt mondott.
- Vámpírvadászt faragunk belőled.
- Mi? Dehogyis! Én nekem ez nem menne meg nem akarok embereket bántani!
- Liz figyelj ők nem emberek. Ők gyilkosok akik bárhol bármikor rádtámadhatnak és ha felkészületlen vagy akár meg is ölhetnek.- komoran, fejét kezével támasztva néz rám. Komolyan beszél, azt akarja vadász legyek. Kérdőn néz rám várja, hogy mit mondok. Fejemet rázom, kifejezve nem tetszésemet.Éppen szólni akar, amikor az asztalon lévó rádióba megszólal valaki.
- Tom itt északon a  város szélén 2-en voltak, vadászni akartak. Carly megsérült. Próbáltuk megállítani őket, de megszöktek. Elindultunk vissza. Mindjárt ott vagyunk.
- Rendben Josh vettem. Szólok az orvosnak, hogy készüljön elő.- miután befejezte, újra rám nézett majd szólásra nyitotta száját, de megint félbeszakították.
- Tom a romoknál, több embermaradványt találtunk, de egy lélek sem maradt itt. Szerintünk tovább mentek, próbálunk nyomokat keresni.
- Rendben, köszönöm. Majd csatlakozom.
Ezután megint egy hívás érkezett, de Hopetól. Erre én is felkaptam a fejemet.
- Tom itt keleten nincs semmi. Már bejártunk mindent. Elindultunk vissza, majd érkezünk.
- Rendben Hope, köszönöm.
- Délen semmi nincs.
- Okés Adam.
- Menjünk az orvosiba, muszály szólni a dokinak.
Kimentünk majd a folyosón jobbra-balra kacskaringóztunk és elértük a célt.
- Maradj itt és figyeld mikor jönnek Carlyék.
- Oké.
Álltam az ajtó előtt, akár egy őr. Nekem is ilyen debellának kéne ahoz lennem. Egy ideig vártam, majd feltűnt egy szőke fej. Há ez Hope lesz. Közelebbről, hirtelen megváltozott. Haja sötétbarna volt, fejét lefelé hajtotta, messze tőlem megállt. Ez nem ő. Csak állt ott több percig, mozdulni se mozdult, majd eltűnt.
- Héé Liz, mivan szellemet láttál?- hallom Hope hangját balról. Elfordítom fejem, arckifejezésem még mindig döbbent és rémült volt.
- Ááááááá- sikítást halltottam a folyosó felől. A lámpák elkezdtek pislákolni.
- Te is hallottad?- fordulok a lány felé.
- Mit?- néz rám csodálkozva.
- Hope! Te nem hallod ezt a sikítást és a lámpák!- meredek rá hitetlenül. Újabb sikítást hallok de azt is egyre közelebb és közelebb. A fejem a hang irányába kapom. Aza nő száguld felém gyorsan, sikítozva. Csak állok, nézem. Fejét rám emeli, arca bevan törve s néhol vérzik, Csak jön s mikor elér köddé válik, de oldalam felől szúró,égető érzés jön. A homály mindent kezd ellepni. Szemem Hope rémült arcával találkozott, aki lefelé bámult, de rám. Tekintetemmel követtem az övét. Egy mély vágás van az oldalamban. A fájadlom teljesen felőrölt, majd minden eltűnt.
Amikor felébredtem a szobámban voltam. Ki hozott haza?
- Ahj..basszus- kapok az oldalamhoz amikor felültem. Felhúzom a pólómat és látom, hogy be vagyok kötözve. Mi a...?
"Újabb sikítást hallok de azt is egyre közelebb és közelebb. A fejem a hang irányába kapom. Aza nő száguld felém gyorsan, sikítozva. Csak állok, nézem. Fejét rám emeli, arca bevan törve s néhol vérzik, Csak jön s mikor elér köddé válik, de oldalam felől szúró,égető érzés jön. A homály mindent kezd ellepni. Szemem Hope rémült arcával találkozott, aki lefelé bámult, de rám. Tekintetemmel követtem az övét. Egy mély vágás van az oldalamban. A fájadlom teljesen felőrölt, majd minden eltűnt..."
Ezt nemhiszem el? Miért zaklat engem ez az ember?
- Liz jobban vagy már?- nyit be a szobába Hope.
- Igen köszi jól!
- De mi a franc történt veled? Egyik pillanatban csak ott állsz nézed a semmit aztán meg összeesel és az oldalad vérzik- néz rám értetlenül.
- Csak láttam..láttam valamit, de biztos csak képzelődtem.
- Lehet, na de megyek! Szia!
Ahogy elhagyta a szobát az agyam kattogni kezdett...
Anyám halála
"- Ő is vámpírvadász Amy, mint Te?- néz rá anyámra.
- Nem Ő, nem az.
- Lehetetlen hiszed a lányod nem? Öröklődik a vérvonal és kikéne most nyírnom ahogy te az én apámat!- ordítja majd fogja anyut és a falhoz vágja.Elkezdtem sírni, kiabálni, rángatóztam hogy eresszenek el, de nem használt semmit. Anya a földön feküdt, úgy láttam mintha-mintha.....meghalt volna. Nem ez lehetetlen, de...egy tör van a szívében...
- Jól gondolod kislány...Ő már nem él. Feláldozta magát, Miattad. -vigyorog az az átkozott...."
Vámpír ház
"- Ne félj kicsi Liz nem bántunk, csak akkor ha adsz rá okot.- suttogja majd kiegyenesedik és a szemembe néz.Oké kezdek pánikolni. Majd az egész leesett. Egy vámpír házában vagyok, ami tele van velük. Azért nincsen a városhoz közel, hogy titokban éljenek..."
Valter támadása
"- Na szóval Elizabeth az lesz a következő hogy,..-nyit be a szobába Valter majd meglátja, hogy az ablakban vagyok.- Meg ne próbáld.-figyelmeztet.Fogtam magam és leugrottam. Ahogy a lábam a földet érte belenyilalt a fájdalom. Basszus remélem nem törtött el. Ahogy tudtam futottam végig a kertben. Na ne. Messziről láttam a vas kerítést a tetején ilyen kis hegyes nyil mintákkal. Oké gyerünk. Fogtam magam és átmásztam. De ahogy másztam végiszántotta a kezem és vérezni kezdett. Hátranéztem és Valter követett. A vérem illata mikor megcsapta felpörgött tőle, mintha adrenalin löketet kapott volna. Futottam tovább de utol ért.
- Na innen nem jutsz ki élve azt garantálom.- felkapott és egy fához hajított. Többször nekem támadt. Majd belémharapott és szívni kezdte a vérem. Nemtudtam meddig csinálta de kezdtem gyengének érezni magam, homályosan láttam és mindenem fájt. Egyszercsak éreztem ahogy eltávolodik tőlem, mert azon a helyen ahol belémharapott égetni kezdett és nagyon fájni kezdett.
- Örülj neki, hogy motmég nem lettél vámpír. Túl kevés mérget jutattam a szervezetedbe. Sok sikert a kijutáshoz...."
Tom kijelentése
"- Vámpírvadászt faragunk belőled.
- Mi? Dehogyis! Én nekem ez nem menne meg nem akarok embereket bántani!
- Liz figyelj ők nem emberek. Ők gyilkosok akik bárhol bármikor rádtámadhatnak és ha felkészületlen vagy akár meg is ölhetnek.- komoran, fejét kezével támasztva néz rám. Komolyan beszél, azt akarja vadász legyek. Kérdőn néz rám várja, hogy mit mondok. Fejemet rázom, kifejezve nem tetszésemet."
Hamar elkezdtem készülődni. Lerohantam az emeletről, majd ki az ajtón, nem törődve azzal, hogy Niall kiabál utánam és meg sem álltam a bázisig. Ott lementem és beengedtek majd a szóba előtt ahol voltunk megálltam. Egy kis habozás és gondolkozás után benyitottam és ott volt Tom. Rámnézett arckifejezése döbbent és érdeklődő volt.

-Eldöntöttem. Vámpírvadász szeretnék lenni!!