TITKOS KÜLDETÉS

1| 02.

Bemenve a nyolcadik emeleti kis lakásomba, rögtön levettem a bakancsomat, és azonnal lehuppantam a hatalmas nagy kanapémra majd magamhoz vettem a dokumentumokat - az ügynökség adott mindenkinek - ,amelyben benne vannak a legfontosabb információk az ügyemhez. A sok olvasgatás és lapozgatás közben megakadt a szemem egy fontos információn: James Taylor bártenderként dolgozik egy hozzám közeli éjszakai clubban, amely remek kiindulási alap.

Felvettem az egyik legszexibb szettemet a hajamat pedig megint csak kiengedve hagytam.

A helyen voltak már páran, de szerencsére még annyira nem sokan, hogy ne lehetett volna helyet foglalni a pulthoz közel és mivel nekem amúgy is ott van dolgom, gyorsan lefoglaltam magamnak az egyik helyet.

- Szia! Kérsz valamit? - mosolygott egy nagyon alacsony csajszi.

- Szia! Egy gin-tonikot, köszi - az egyik kedvenc alkoholos italom, amelyet bármikor megtudok inni, de mivel most bevetésen vagyok, nem szabad túlzásokba esnem. Megkapva az italomat elkezdtem keresni a célpontomat, de sehol sem tűnt fel. Azonban amikor már este tíz is elmúlt valaki hangosan oda szólt az alacsony leányzónak:

- Bocs, hogy késtem - motyogta idegesen. Oda tekintve azonnal leesett, hogy a célpontom bizony végre megérkezett és ezzel indulhat is az a bizonyos játszma.

- Bocsi - integettem oda, hogy végre észrevegyen, amikor már egy ideje dolgozott a pult mögött.

- Igen? - rám tekintett csodaszép kék szemeivel és azonnal elmosolyodott.

- Kaphatok még egy gin-tonikot? - mosolyogtam megrázva az üres poharamat, amire ő kuncogva elvette és pikk-pakk össze is dobta ezt a remekművet újra.

- Hogy lehet, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy itt kötött ki hétfő este? - kérdezte, miközben a poharakat törölgette. Hazudnom kellett, úgyhogy a korábbi munkáim során sokszor alkalmazott technikát alkalmaztam vagyis egy éppen eszembe ötlő, spontán gondolattal feleltem neki.

- A szakítás elegendő válasz? - kérdeztem átvéve a törött szívű lány szerepet.

- Te, vagy ő a hunyó?

- Ő, mert megcsalt az a szarházi.

- Kurva pasik, velük mindig csak a gond van - Felnevettem komoly arccal kimondott vicces válasza miatt, amelyen aztán ő is nevetett és ezzel lerombolt minden egyes gátlást. Aztán mivel egyre többen lettek, a célpontomnak sokkal több vendéget kellett kiszolgálni.

- Már mész is? - kérdezte szomorú tekintettel amikor észrevette, hogy elakarom hagyni a helyemet, természetesen kamuból.

- Igen, bocsi - tettettem magam.

- Nem tudnál várni egy keveset? Lassan vége a műszakomnak és nagyon szívesen beszélgetnék még veled, ha nem gond – motyogta és reménykedve rám nézett. Persze, hogy nem gondoltam, hogy ennyire egyszerű lesz ez az egész; hódítsuk meg a pasit küldetés.

- De. Legyen! – feleltem kis várakozás után. Tizenöt perc múlva pedig már kint is dumcsiztam vele.

- Kérsz? - kérdezte és megmutatta nekem a toxikus csikket. Nem szoktam cigizni, mivel sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá, de mivel most a cél a bevágódás, elfogadtam.

- Amúgy hogy hívnak? - kérdezte és beleszívott egyet a slukkba, ahogyan én is tettem, amikor kaptam egy kis tüzet.

- A nevem Alice  - hazudtam.

- Én James vagyok – mutatkozott be.

Harminc percig beszélgettünk és ez idő alatt többek között azokat is megtudtam, hogy hiába végzett a híres Oxfordi Egyetemen jelenleg csak ebben a clubban dolgozik, mint bártender. Illetve, egyedül lakik s kedvenc foglalkozásai között van a túrázni.

Szóval ezek hallatán kurva átlagos.

Amikor már harmadszor is megzavart minket a telefonja csörgése; idegesen rám tekintett.

- Bocs - morogta és felvette a telefont. Beleszólt és halk diskurálásba kezdett. E miatt jeleztem neki, hogy akkor én már inkább megyek, de James elemelte a telefont és kedvesen rám tekintett - Lenne kedved pénteken túrázni?

Ügynök vagyok, baszki. Persze, hogy szeretem a mozgást – gondoltam, majd egy sokkal hitelesebb, ám jelen helyzetben sokkal diszkrétebb választ adtam neki.

- Nagyon szívesen!

- Örülök - mosolygott - Most mennem kell.

- Azonnal?

- Igen. Dolgom van - motyogta. Ennek mindig van valami dolga. Gyorsan megkaptam a számát is, majd el is sietett magamra hagyva az éjszakai sötét Londonban. Lassan, de hazaérve pedig egy ismerős alakkal futottam össze a folyosón, aki éppen a falnak támaszkodva várt engem összefont karokkal. Kevin!

- Mit keresel itt? - kicsit sem voltam kedves vagy boldog.

- Én is örülök neked - motyogta elrugaszkodva onnan, és olyannyira közel jött hozzám, hogy azonnal megcsapott parfümjének édes és férfias zamata.

- Szóval, mit keresel itt?

- Ugye nekem kell figyelemmel kísérnem a dolgaitokat és gondoltam megkérdezem, hogy hogyan haladsz. Esetleg egy gin-tonik közben nem lenne kedved elmesélni? - kérdezte egy széles mosollyal majd hozzátette - Vagy cigizzünk helyette?

- Nagyon vicces - Beengedtem magamat, de nem hagyta, hogy rácsapjam az ajtómat.

- Csak vigyázz magadra, rendben? - aggódott - Lehet, hogy szerinted jó gyerek, de biztos vagyok benne, hogy nem az.

- Nem kell aggódnod Kevin - forgattam meg a szememet - Tudok magamra vigyázni!