Egy csipogó hangra nyitottam ki a szemeimet. Egyszer megfordultam már ezen a helyen - az ügynökség egyik szárnya - ahol az orvosaink dolgoznak nap, mint nap. Ezen a helyen vagyok infúzióhoz kötözve egy ronda köntösben.
Amikor nagynehezen megemelkedtem, azonnal megéreztem a golyó okozta sebemet, melyet egy hatalmas nagy gézpólya fedett.
- Sara Scott, óvatosan – az egyik ápolónő sietve oda jött, megfogta a derekamat és finoman visszanyomott, hogy fekve legyek és ne mozoghassak.
- Jobban vagyok – nyugtattam.
- Pihennie kell!
- Meddig voltam kiütve?
- Három napig. Szüksége van valamire?
Valakire.
- Hívja ide nekem Kevin Martin ügynököt!
- Rendben – és el is hagyta a kicsiny helyiséget.
Kevin nagyon máshogy festett, mint eddig. Ugyanis a megszokott elegáns ing és nadrág helyett, most egy sima felsőben és farmerben mutatkozott, kócos tincseivel.
- Meglep ez a laza szetted!
- A tiéd se rossz – mosolygott és közelebb lépve hozzám, megfogta a kezemet.
Meglepett.
- Mind aggódtunk miattad – motyogta.
- Nem terveztem meghalni – kuncogtam.
- Ne is. Kellesz nekünk – Hallva a szavait olyannyira elkezdett verni a szívem, hogy azt hittem azonnal kiugrik.
- Oh, igen? – Vörösödtem el teljesen, majd észrevéve furcsa reakciómat, inkább gyorsan elkaptam a kezemet - Akkor hagyj pihenni.
- Rendben. Akkor pihenj csak!
Egy hosszú alvás után magamhoz vettem a telefonomat, ugyanis valamikor az éjszaka közepén kaptam egy üzenetet.
James: Szia! Úgy gondolom, hogy ideje lenne újra összefutni. Szombat este nálam?
A HÉTVÉGÉN
Egy sima ingben és egy fekete farmerben mentem hozzá; a megszokott helyre.
- Szia! Gyere csak be – és beengedett, ahol pár napja teljesen elvesztettem az eszemet. Csak most tartsam pórázon a hormonjaimat.
- Valamit kérsz inni esetleg? – kérdezte, miközben levettem magamról a cipőmet és a dzsekimet.
- Valami alkoholosat, köszi.
James kibontott egy vörösbort, én pedig addig elfoglaltam a helyemet a kényelmes kanapén.
- Bocs, hogy egy ideje eltűntem - Adta a kezembe a poharamat, helyet foglalva mellettem - Sok szar összejött.
- Semmi gond. Én is elvoltam havazva - motyogtam - Sok a munka a munkahelyen.
Vagyis sok a dolgom veled!
- Ja teljesen világos - és halványan rám mosolygott - De most igyunk arra, hogy végre újra itt vagy, Alice!
Ahányszor csak rákérdezek a gyerekkori dolgaira vagy a jelenlegiekre, egyre jobban azt veszem észre, hogy vagy nagyon jól titkolja, hogy egy bűnöző csaláshoz tartozik vagy tényleg semmit nem tud az apja dolgairól. Azonban az a bizonyos telefon és ez a különös Alisa épphogy arról árulkodik, hogy James igenis rosszfiú egy angyali bőrbe bújva.
- Ne nyisd ki, ne nyisd ki te hülye barom – sikongatta James egy horror film közepette - Mekkora balfasz, te jó ég!
- Megfog halni. Tutira annyi neki! - motyogtam az ötödik vörösboros poharam elfogyasztása közben is - Ja, vége! Halott!
- Ez geci szar! - pufogott James.
- Igen az - Ásítottam egy hatalmasat.
- Oh, baszki! Este 10 óra!
- Igen, úgyhogy mennem kellene – motyogtam.
- Biztos vagy benne? - Ugyanis amikor felültem egy kicsit megszédültem és meginogtam a bor miatt.
- Nem tudom - kuncogtam.
Annyira ostoba vagyok. Azt se tudom, hogy hol van az az eszem. Teljesen becsiccsentettem.
- Nem kell elmenned Alice - jött egy kicsit közelebb, megsimogatva a karomat - Van itt hely bőven, mellettem!
- Nem tudom - suttogtam.
Rossz ötlet lenne!
James nedves ajka súrolta a fülcimpámat.
Francba!
- Dehogynem, kedves.