TITKOS KÜLDETÉS

1| 03.

londoni pályaudvar 8:00

- Bocs a késés miatt - lihegve jött oda hozzám egy hatalmas nagy táska társaságában.

- Nem gond - nem lehetett rá haragudni. Annyira jól festett.

Amikor a vonat megérkezett rögtön helyet foglaltunk egymás mellett és azonnal elkezdtük megint jobban megismerni egymást. Megtudtam azt, hogy tizennégy éves kora óta szeret túrázni és a bártender szakma helyett jobban lett volna túravezető. Azonban a hatalmas bogarak és a kígyók miatt sosem lett az. Ezek miatt nekem is mesélnem kellett magamról egy-két dolgot, így megosztottam vele, hogy sosem voltam egy remek tanuló, de mégis egy népszerű egyetemen fejeztem be a tanulmányaimat, és szabadidőmben szeretek táncolni – ami igaz is, de nem mondhattam azt, hogy a harcművészet a kedvencem, mert amúgy egy kém vagyok -, úgyhogy inkább ezeket osztottam meg vele.

az ösvényen

- Megmutathatom a kedvenc helyemet? - Éppen egy kis szünetet tartottunk az egyre dombosabb s meredekebb helyen.

- Persze!

Elindultunk egy sokkal magasabb s dombosabb helyhez, amelyen kicsit instabilnak festettek a a hatalmas kövek.

- Hadd segítsek - ajánlotta fel James, de amikor pont elfogadtam volna a felém nyújtott kezét; elvesztettem az egyensúlyomat és megcsúsztam az egyik kövön. Azonban James - gyorsan - megragadta a karomat és szorosan magához húzott. A gyors cselekedett miatt azonban James megbotlott valamiben és rá esve estünk el a poros és sáros földre.

- Baszki. Bocsi! - motyogtam zavaromban, amire James csak szélesen elmosolyodott.

- Mindenkivel megesik - kuncogta s megvárta, amíg lemászom - Minden rendben?

Francba a kurva hormonokkal!

- Persze - motyogtam s megragadva a karját felhúztam magamhoz. Leporolva ruházatát kedvesen rám mosolygott.

- Tudok egy jó helyet a közelben. Tele van iszonyat jó kajákkal - Persze, hogy már kopogott a szemem is, annyira enni akartam valami nagyon finomat.

- Mutasd az utat - mosolyogtam.

Egy aranyos kis erdei vendéglőbe mentünk. Bemenve pedig azonnal helyet foglaltunk egy szimpatikus helyen. A gyors rendelésünk után pedig nem sokkal meg is kaptuk az isteni finom kajáinkat ezen a cuki hangulatos helyen.

- A húsos hamburger és a spagetti.

- Köszönjük - James azonnal elkezdte befalni azt a hatalmas nagy húsos hamburgert, amíg én spagettimet igyekeztem legyűrni. Ezekhez persze kaptunk még egy-egy pohár pezsgőt is és végre ki tértünk olyan témákra is; mint a bizonyos szülei.

- Egyszer olyan tíz éves koromban, elloptam egy üveget apám gyűjteményéből és mindenképpen meg akartam kóstolni, csakhogy nem tudtam, hogy egy negyven fokos pálinkába iszok bele. Borzalmasan berúgtam és apám iszonyatosan mérges lett rám – nevetett James mesélve az emléket.

- Apád szigorú ember?

- Amióta szétmentek anyuval mindig mogorva és ideges. Szerintem egyszerűen csak képtelen elfogadni a tényt, hogy vége, ezért gyakran stresszes és ha bármi miatt keresem mindig lehurrog.

- Sajnálom – nem tudtam mi mást mondani.

- Ez van. De mindig kapok valami engesztelő meglepetést. Mondjuk a londoni lakásomat is ő vette nekem a diplomaosztómra! - lelkendezett viszonylag boldogan - Amúgy apa egy hét múlva lesz hatvan éves és ilyenkor mindig szervez egy hatalmas nagy mulatságot a házában.

- Igen?

- Igen, de sajnos vagy nem sajnos csak úgy illene mennem ha viszek magammal valakit és tudom még nem igazán ismerjük egymást, de én rád gondoltam. 

Nagyon meglepett, azonban e miatt vagyok itt és a lehetőség szinte az ölembe hullott.

- Idegen vagyok!

- Nem vagy annyira idegen.

- Mi van ha esetleg egy baltás gyilkos vagyok, csak nagyon profin leplezem? - kuncogtam. Nem vagyok egy gyilkos, de mégiscsak egy titkosügynök vagyok, baszki.

- Persze. Jó vicc! - közelebb hajolt - Nincs sok barátom és az anyám mindig nyaggat azzal, hogy mutassak be neki embereket.

- Biztos vagy benne?

- Ha jobban megismerlek s többet leszek veled, akkor teljesen biztos vagyok benne.

- Oh ez igazán kedves - zavaromban pedig teljesen elvörösödtem.

- Akkor ez egy igen?

- Igen!