TITKOS KÜLDETÉS

1| 06.

James egy modern és egyben egy tizenhat emeletes háztömb legmagasabb emeletének a legnagyobb lakásában lakik.

Bemenve a hatalmas nagy helyiségbe rögtön megdöbbentem. Minden olyan pazar volt; az óriási kanapés és tévés nappali és az gyönyörű csempés amerikai konyha. James megmutatta az eldugottabb helyiségeket is: az igazán tiszta és modern fürdőhelyiséget és a hatalmas franciaágyas szobát is.

- Minden rendben, kedves?

- Igen, csak minden olyan pazar!

- Akkor ez a legjobb - vigyorgott s kinyitotta a hatalmas nagy teraszajtót, ahol egy óriási medence foglalta el az egész helyiséget.

- Hogy van ezekre ennyi pénzed?!

James megvakarta a tarkóját.

- A szüleim is finanszíroznak nekem. Na de gyere és főzzünk - megragadta a karomat s behúzott a konyhába.

James a kaja közben összedobott egy gin-tonikot is gyorsan - csakhogy feloldódjon a hangulat, de nyilván nem fogyasztottam sokat, hogy jobban ott legyek fejben.

- Úgy megmártóznék egyet - kuncogta az alkohol mámora miatt - Jössz?

- Nincsen rajtam fürdőruha - biggyesztettem le az ajkaimat, elrejtve zavaromat.

- Ami a ruha alatt van, az is megteszi - kacsintott. Muszáj bele kell mennem a játékba. A küldetés a cél.

- Rendben. Bemegyek a fürdőszobába és máris jövök – motyogtam s lehúzva az utolsó kortyot, berohantam oda. Gyorsan lerángattam magamról a cuccaimat, amíg csak a bugyim és a mellemet takaró anyag takarta az idomaimat. Kimenve, úgy döntöttem, hogy sunyiban még elhelyezem a poloskákat, melyeket az ügynökségtől kaptam és az egyiket a hálóban a másikat pedig a nappaliban helyeztem el.

Megnyugodtam. Eddig minden sima.

Visszamenve a teraszra, meglepetten figyeltem, ahogyan James dögösen kimászik a hatalmas nagy medence vizei közül. A cseppek csak úgy ragyogtak fantasztikus izmain.

- Minden rendben? – mosolygott és megrázta vizes tincseit.

- Igen, persze - Mi a fene történik velem?

Olyan tűz lobban a mellkasomban, s oda lent, hogy azonnal felrobbanok. Baszki.

- Nagyon kellemes a víz.

- Igen? - Közelebb mentem a peremhez.

- Nem jössz be? – suttogta egyszer csak mögülem a nyakamba lehelve.

- Nem hiszem.

- Na, ne szerénykedj.

- Hogy?! – és másodpercek múlva meg is tapasztalhattam, hogy milyen kellemes is az a bizonyos víz. Mivelhogy James megragadta a derekamat s miután gyorsan felkapott, velem együtt ugrott be a vízbe.

- Magadnál vagy?! - kérdeztem idegesen és megtapogattam a nedves frizurámat.

- Bocs, de muszáj volt - motyogta beletúrva nedves tincseibe.

- Borzalmas vagy – morogtam és inkább úgy tettem, mint egy gyerek és dühösen elkezdtem fröcskölni, de ezt ő sem hagyta annyiban.

- Feladom - sikongatta.

- Igen? – elkezdtem volna még egy adag vizet fröcskölni rá, azonban James megragadott és szorosan magához húzott.

- Igen, Alice. Feladom!

Elvesztem csodaszép szemeiben.

Csak egy pár centi kellett, hogy ajkaink is összeforrjanak, ne csak a víz alatti testünk, de - egy gondolat miatt a fejemben - nem tettem semmi butaságot.

- Menjünk ki - krákogtam eltolva magamtól.

Kint mind a ketten helyet foglaltunk a meleg napon - ahol azonnal megszáradtunk a kora szeptemberi melegben.

- Na és mivel foglalkoznak a szüleid?

- Nem olyan izgalmasat, mint a tieid - makogtam zavaromban.

Ez egy igen érzékeny téma. A szüleim két éve meghaltak egy borzalmas autóbalesetben.

- Hogyhogy?

- Amúgy kérdezni akartam, hogy mi történt édesapád rendezvényén? - tereltem a témát. Meglepte, azonban nem zavarta és udvariasan nem is kérdezete, hogy miért tereltem.

- Mármint? - kérdezte.

- Csak furcsán viselkedtek a vendégek.

- Furcsán?

- Igen. Mintha meg lettek volna lopva.

- Badarság - kacagta.

- Csak azt mondom, amit tapasztaltam.

James közelebb hajolt hozzám.

- A kialakult káosz miatt az agyad szórakozott veled, kedves - magyarázta - Csak elment az áram és mindenki megijedt.

- Persze, de - James megfogta az arcomat.

- Nincs semmi de - megsimogatta az arcomat közelebb hajolva - A vízben elmaradt valami. Be kellene pótolni.

Francba!