Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mutasd újra – kaptam ki Mason keze közül a kicsiny kis eszköztés még egyszer jobban elolvastam azt az egy mondatot.
Tudom ki vagy Mason Clarke.
Ez volt az az üzenet, amit már mindenki vagy 20x elolvasott, de nem tudtunk semmi hasznosat mondani erre, ugyanis belegondolni is borzalom, hogy az MI6 csapata ilyen nagy szarban van, pedig mi aztán tényleg egy nagyon titkosés védettszervezet vagyunk, de mivel nekünk van egy technikai zsenink, igyekeztük megtudni, hogy ki is ez az valaki. Csakhogy türelmesen várni, ahogyan Emma dolgozik, nem éppen megnyugtató.
- Gyerünk már - nyaggatta Kevin a laptopon pötyögő társunkat.
- Hagyd már – hurrogtam le megforgatva a szemeimet az egyik széken ülve.
- Sara - morogta Kevin – Felfogod, hogy nagy szarban vagyunk, ugye?
- Persze - dünnyögtem - Csakhogy ez nem ok arra, hogy sürgesd.
- Ja, mivel olyan sok időnk van, mi?
- Ah - nem szándékoztam többet lenni vele egy helyiségben, úgyhogy elmentem az ügynökség büféjére, és beszereztem magamnak egy nagyon fekete csésze kávét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Na, mi a helyzet Sara? – Foglalt helyet mellettem egyszer csak Mason egy cappucinós csészével a kezei között.
- Kevin egy fasz - morogtam.
- Nem lep meg – kuncogta.
- Hogy?
- Hogy ilyen veled Kevin.
- Egy arrogáns pöcs! - Vegye már észre.
- Dehogy is - Mason hangosan felkacagott. Erre a kis konyha helyiségben, melyben még mások is iszogattak vagy eszegettek, oda tekintettek – Csak tetszel neki.
- Ez baromság - kacagtam el magam, majdnem kiköpve a kávémat az asztalra.
- Jaj Sara. Csak nyisd ki a szemed!
Badarság! Ha kedvelne, nem akarna mindig bunkózni velem vagy a seggemben loholni.
Vagy pont ez lenne az oka?
Seggfej, mert zavarja James és a közös ügyem?
MÁSNAP
Tom tegnap este még megbízott engem és a bunkó társamat, hogy ma menjünk el az Oxford Sreety elhagyatott gyárakhoz, mivel egyes információink szerint, ma George éppen ott fog fegyvereket eladni valami orosz fejesnek, úgyhogy most éppen egy tucat nagydarab doboz mögül hallgatózunk.
- Nem rossz – morogta a kopasz pasas megemelve az egyik puskát a dobozból.
- A legjobb minőség!
- Azt elhiszem, de ennyi nem lesz elég Igornak!
- Ennyi kellett neki, ennyit kap!
- Vigyázz Taylor - morogta az alacsonyabb pasas, és rá szegezte a pisztolyát - Nem kell tenni itt a vén agyadat!
- Te baromarc - és George is rájuk szegezett egy pisztolyt - Lyuk kell az agyadbavagymi?!
Azonban a fegyverek elsülése előtt egy nagy fekete furgon érkezett meg a helyszínre és egy hosszú barna frizurás nő ugrott ki belőle egy termetes puskával a kezében.
- Alisa – ujjongott George - Ezek a barmok szórakozni akarnak egy kicsit.
Mi a fene?!
- Apa! – és most esett le egy hatalmas kő a szívemről egyenesen a betonra.
- Van egy testvére?– suttogta Kevin mellettem.
- Ezek szerint.
- Uraim. Örömmel szórakozom önökkel egy keveset - kacsintott Alisa vigyorogva. Persze, én jobban akartam figyelni az eseményeket, azonban a dobozok a legrosszabb helyen helyezkedtek el, nekem pedig mivel eléggé alacsony a termetem, igyekeztem össze-vissza helyezkedni. Azonban az egyik mozdulatom miatt meglöktem az egyik nagyobb dobozt, ami hangos puffanással esett a földre, elárulva mindenkinek, hogy nagyon nincsenek ám egyedül. A vadbarmok pedig e miatt ránk céloztak és elsütve a pisztolyokat a golyók sorra égettek lyukakat a karton dobozokon, ami miatt gyorsan kellett cselekednünk.
- Mozgás – Kevin megragadta a karomat és a legközelebbi kapunkirohantunk, amíg meg nem éreztem egy hatalmas fájást egyenesenaz alhasamban és addig, amíg nem találtunk egy biztonságos rejtekhelyet, nem tudtam megpihenni.
- Biztonságos helyen vagyunk! A barmok lassan kapcsoltak, szerencse - helyet foglaltunk egy fal mögött és amikor újra megéreztem azt a hatalmas fájdalmat, akkor esett le, hogy bizony engem csúnyán meglőttek.
- Kevin. Gond van – felhúzva a felsőmet felfogtam, hogy nem is kicsi a gond, ugyanis patakokban folyt a vér az alhasamból.
- Milyen gond? – fordult egyenesen felém és meglátva az alhasamba fúródó golyót kissé elszörnyedt.
- Francba! – könny szökött a szemembe. Kevin leguggolva, a sebre tette meleg kezeit és igyekezett nyugtatni, hogy maradjakvele, nem lesz semmi gond. Én pedig csak a gyönyörű szemeire fókuszáltam.
