A Maximoff lány és a Tűz Serlege (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

3. fejezet

Másnap az utolsó óránk Sötét varázslatok kivédése volt.

- Alastor Mordon, exauror, hivatali fekete bárány és Sötét varázslatok kivédése tanár. Azért tanítok, mert Dumbledore megkért rá, ennyi, kész, passz, vége. Van kérdés? - kezdte az órát a Professzor.

Az osztályból senki sem mert megszólalni, sőt, nagyon megmozdulni se.

- Ez a tantárgy szerintem gyakorlati oktatást kíván. De előbb halljam valakitől, hány főben járó átkot ismerünk? - tette fel a kérdést a tanár.

- Hármat, Uram. - felelte Hermione.

- Közös jellemzőjük? - kezdett írni a táblára Mordon Professzor.

- Hogy nincs rájuk bocsánat. Aki bármelyiket használja... - kezdte Hermione.

- Életfogytig cellát bérel magának az Azkabanban. Úgy van! - fejezte be a tanár.

- Azt mondják, korai még megismernetek a három átkot, súlyos tévedés! Tudnotok kell, mivel álltok szemben! Fel kell készülnötök! - mondta a Professzor, majd ismét a táblához lépett és írni kezdett.

- Azt ajánlom, keress jobb helyet a rágógumidnak, mint az asztal alja, Finnigan! - szólította meg a tanár Seamust.

A fiú értetlenkedve nézett fel, mivel nem értette, hogy Mordon hogy vehette észre, hogy mit csinál, úgy hogy meg se fordult.

- Ilyen nincs srácok! A vén szivar a tarkóján át is lát. - súgta a körülötte ülöknek Seamus, mire a Professzor megdobta őt a krétával.

- És a fülem is elég jó! - kiáltotta idegesen Mordon.

Az egész osztály megszeppenve húzta össze magát.

- Melyik átokkal kezdjük hát? - lépett előrébb a tanár.

- WEASLEY! Felállsz! - kiáltott Ronra, a fiú pedig remegő lábakkal tápászkodott fel a helyéről.

- Mondj egy átkot! - utasította Mordon.

- Hát őőő... Egy-egyről hallottam az apámtól, az Imperiusról. - dadogta Ron.

- Igen, igen, az apád jól ismeri azt az átkot. Egykor sok munkát adott a Minisztériumnak. Most azt is megtudhatjátok, hogy miért. - mondta a tanár, majd az asztalhoz sétált, Ron pedig végre vissza mert ülni a helyére.

Mordon az egyik üvegből elővett egy pókot, amit egy varázslattal megnövesztett.

- Imperio! - mutatott pálcájával a pókra, majd kényszerítette arra, hogy menjen körbe a teremben és másszon rá néhányunkra

Az osztályban nagy nevetés tört ki, a sok ijedt arc láttán.

- Nevetséges mi? Na, mire kényszerítsem még? Ugorjon ki? Vesszen vízbe? - lebegtette egy vödör víz felé a pókot, mire a nevetés abba maradt, a tanár pedig magához reptette az állatot.

- Sok boszorkány és számos varázsló azt mondta, hogy ő bizony csak azért állt Tudjuk Ki mellett, mert parancsoltak neki az Imperius átokkal. - magyarázta a Professzor.

- És itt a bökkenő! Honnan tudhatjuk melyikük hazudik? - tette fel a következő kérdést.

- Egy másik átkot! Longbottom, igaz? - szólította fel Nevillet.

- Va-va-va-van még a Cruciatus átok. - mondta halkan a fiú.

- Úgy van, úgy van, gyere! - terelte Mordon a tanári asztalhoz Nevillet.

- Undok varázslat! A kínzás átok. - magyarázott a tanár.

- Crucio! - küldte az átkot a pókra, ami visítani kezdett fájdalmában.