A maffia főnök és a testőre (A novella)

5. fejezet: A tárgyalás

Kinn POV:

Keresztbe tett lábakkal ültem, míg a karomat a kanapé felső részén pihentettem. Tekintetem a sárkánymintás faajtón időzött, míg arra a személyre vártam, akivel az utóbbi időben harcot vívok.

„Megérkezett." Jelentette be Big, ahogy kinyitotta az ajtót. Egy magas alak lépett be egyenruhában. A fehér ing alatt tetoválása gyönyörűen észrevehető maradt, tekintetemet kétszer is odavonzotta. A szemei körbe pásztáztak a szobát.

„Ülj le." Big a vállánál fogva kényszerítette, hogy leüljön az előttem elhelyezkedő kanapéra. Csend telepedett a szobára, senkise mert megszólalni rajtam kívül. Egymásra meredtünk, egyikünk se akarta feladni.

„Mit akarsz?" – kérdezte Porsche nyugodt hangon. A szemeiben izzó magabiztosság kezdett átváltozni bizonytalansággá. A fekete maszk mögötti testőrömre nézett és arcán megjelentek a félelem apró jelei.

„Dolgozz nekem." Továbbra is őt néztem.

„Kizárt!" – mondta éles hangon.

„Makacsabb vagy, mint hittem." Felnevettem és próbáltam értelmezni a viselkedését.

Porsche makacs és agresszív ember. Próbál kemény maradni, hogy elrejtse az érzéseit. Ráadásul úgy tűnt nem akar kapcsolatba kerülni új emberekkel. Noha huszonéves vagyok, de megtanultam olvasni az emberek viselkedéseiben. A dolgok, amiken keresztül mentem, olyan emberré formáltak, aki pontosan megtudja mondani egy másik személy gyengeségeit.

„Miért teszed ezt?"

„Ó, mit tettem?" Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

„Zavarod a körülöttem élőket és káoszt okozol. Vadászol rám, csak azért, hogy neked dolgozzak."

„Ohh... igaz is, hogy ezt tettem..."

„Lerombolod a munkahelyemet, hogy kirúgjanak. Rossz emberrel kezdtél ki, egyáltalán nem ismersz. Nevetséges!"

„Ó, a Jom nevű illetőre gondolsz. Csak megleckéztettelek, amiért átvertél." Felvontam a szemöldököm.

„Ne okoz több gondot a körülöttem élő embereknek!"

„Ha nem tettem volna, most itt állnál előttem?" – kérdeztem. Porsche kezdett egyre türelmetlenebbé válni. Ez jó, anélkül csatlakozott a kis játszmánkhoz, hogy tudna róla. Egy Porsche-hoz hasonló ember, sohasem fogja feladni és a teljes szívével harcolni fog ellened. De ha azt a módszert alkalmazod, hogy a körülötte lévő embereket célzod meg, akkor sarokba kényszerül.

Azt ne mondd, hogy én vagyok a rossz, mert próbáltam tárgyalni vele. Ha az elmúlt napokban nem adódott volna ennyi probléma köztünk, akkor nem kellett volna ilyen kártyákhoz folyamodnom, hogy az előnyömre tudjam fordítani a későbbi tárgyalás során. Mivel makacs módon folyton szembeszegült velem, így meg kellett mutatnom neki, hogy rossz emberrel kezdett ki.

„Miért pont én? Miért akarsz ennyire?" – kérdezte dühösen Porsche.

„Mert a hozzám hasonlóak, ha valamit akarnak, akkor azt megszerzik." A mondatom végén elvigyorodtam. Rám nézett. Tudom önző szavak, de mind igazak. Mivel apám magas társadalmi pozícióban van, így kényelemben nőttem fel. Ha akarok valamit, mindenki kész megszerezni azt nekem. Nem számít mennyire nehéz és mekkora erőfeszítésbe kerül. Minél nehezebb megszerezni, annál jobban növekszik a sóvárgó birtoklási vágyam iránta. Akárcsak most.

„Miért kellene követnem a kívánságodat?"

„Hadd kérdezzem meg. Ha megbántasz egy olyan embert, mint én. Mit gondolsz, milyen következményei lesznek annak?"