Egész nap gyakoroltunk és ez a fajta gyakorlás sokkal jobban tetszett mint mikor apámmal gyakoroltam. Shoto tanított engem és tanult tőlem. Élveztem vele lenni és tőle tanulni sokkal jobb volt mert magyarázott, megmutatta és nem akart megölni.
-Ideje visszamennünk. Holnap szeretnéd folytatni?
-Igen. Remélem nem nagy gond.
-Egyátalán nem. Ha ezzel tudok neked segíteni akkor egyátalán nem gond.
Visszakísért a koliba aztán ment is. A szobámba mentem és döbbenten láttam hogy valahonnan több cuccom lett.
Például plüss figurák voltak az ágyon, egy kislámpa volt az éjjeli szekrényen, könyvek és mangák voltak a polcon és új ruhák összehajtva voltak az ágyon.
-Reéljük ez segít majd és kicsit jobban érzed magad.- mondta Ibara.
-Monoma személyesen kért az A osztályosoktól segítséget.- mondta Kendo.
-Ha szeretnéd látni le van videózva.- mondta Tokage.
-Miért segítetek nekem?
-Mert szerintünk jó ebmber vagy és simán képes vagy hőssé válni.- mondta Tokage.
-Ha gonosznak születtél az nem jelenti azt hogy nem lehetsz mondjuk író, orvos, ruha tervező, vagy ami akarsz lenni.- monta Ibara.
-Kedvelünk téged és ha Monoma elmegy odáig hogy az A osztálytól kérjen segítséget akkor muszáj itt lenned velünk. A végén még sikerül rávenni azt az idiótát, hogy fejezze be a harciaskodást. És ki tudja. Lehet egy nap mi fogunk neked hálálkodni.
-Csak egy évet töltök itt.
-Ezt honnan tudod?- kérdezték mire a szekrényemhez sétáltam.
-A hős aki ideküldött... valahogy adott egy lapot vagy belecsúsztatta a zsebembe és leírta.- vettem ki a fiókból a papírt majd adtam oda a lányoknak.- Ezt akkor találtam meg mikor leskelődni próbáltatok a szobámban.
-Ez volt az mikor komolyan kezdtél a változáson gondolkodni?
-Igen...
-Mi melletted állunk mindenben.
-Köszönöm lányok.- öleltem át őket.
YOU ARE READING
Második esély
FanfictionEgy gonosztevő család legkissebb gyermeke vagyok, igazából az egyetlen. Egyik bevetésen viszont egy nyamvadt hős átküldött egy másik Dimenzióba és az egész életem nézőpontot váltott
