A harcunk nem volt hosszú mégis nagyon melegem lett ezért felkötöttem a hajam megfeletkeztem a jelölésemről
-Mi van a nyakadon?- kérdezte elindulva felém
-S-semmi, uram!- takartam el gyorsan a kezemmel
-Mutasd- vette el kezem a nyakamtól megnézvén a jelölést amit gyerek koromban kaptam, hogy milyen családba tartozok
-Ez egy régi jelölés apámtól mikor kicsi voltam
-Todoroki?- nézett rám értetlenül
-A vezeték nevem... Habár igazán szégyenlem... Nincs jóhíre a családomnak...
-Tehát te egy rokon vagy. Ez meg magyarázza a harcstílust és a képességek erejét
-Nem igazán rokon, inkább csak névrokon... A fővérvonaltól nagyon messze állok
-Todoroki vagy, mint mi ami azt jelenti, hogy rokon vagy
-Ha maga mondja
-Miért nem használod a jegedet?
-Nem vagyok képes uralni
-A tüzet nehezebb uralni mint a jeget
-Számomra nem
-Különös vagy
-A különösek a legerősebbek és a legjobbak
-Ebben igazad vanFolytattuk az edzést és nagyon le voltam izzadva ezért szünetet kértem
Levettem a felsőmet és csak egy kosaras melltartóban voltam felülről-Remélem tűzáll mert nem most fejezzük be szóval készülj!
-Értettem uram!

YOU ARE READING
Második esély
FanfictionEgy gonosztevő család legkissebb gyermeke vagyok, igazából az egyetlen. Egyik bevetésen viszont egy nyamvadt hős átküldött egy másik Dimenzióba és az egész életem nézőpontot váltott