Második esély

21

-Felemáscsaj!
-Miben segíthetek Bakugh- torkomnál kezdett szorítani és szemembe nézett.
-Ha nem ölöd meg azt a rohadt tanárt végzek veled!
-Miről beszélsz?!- kérdeztem próbálva leszedni kezét mire valahogy egy zöld kígyó lett ami nyakamat szorította és fülem mellett rézta csörgőjét aztán kitátotta száját és felém ugrott de ekkor felriadtam.

Könnyeztem és le voltam izzadva. Nagyon nem tudtam ez mi volt és nem voltam képes reggelire semmit sem enni de mosolyogva mindenkinek megköszöntem amit idáig értem tettek.
Suliban az első óránk elmaradt így elhatároztam, hogy meglátogatom RecoveryGirl-t és bocsánatot kérek tőle.

Bekopogtam aztán bementem. Az ágyon egy félmeztelen Bakugou feküdt és be volt kötözve sok helyen. Kicsit most sajnáltam. Mitől sérülhetett meg így?

-Ahogy látom a kishölgy eljött látogatóba.
-Igazából bocsánatot jöttem kérni.
-Valóban?
-Sajnálom azt, hogy az elején olyan bunkón viselkedtem önnel... igaza volt... féltem a változástól...
-Foglalj helyet és mesélj. Nagyon szivesen meghallgatom a viselkedésének okát.
-Rendben.- mondtam majd leültem.
-Nos akkor mesélj. Miért féltél ennyire a változástól?
-Nos a szüleim mindketten gonoszak de édesanyám nagyon szeret csak sosem vagyok annyira jó, hogy megdícsérjen és mindig csak azt mondja min kéne változtatnom aztán ott van apám... a létezésemről tudomást sem akar venni... anya azt mondta mióta a nővérem nincs többé azóta magát okolja és mikor én megszülettem akkor nem akart szembenézni azzal, hogy egy hős velem is végez ezért többször is volt, hogy majdnem megölt hideg  vérrel... a nővéremet sosem ismertem mert évekkel az előtt halt meg, hogy megszülettem. A barátaim és én mind beleszülettünk ebbe... volt olyan, hogy ölnünk kellett, hogy éljünk... anyám ezzeket mindig figyelte de sosem lépett közbe... hagyott volna meghalni ha az van... mindig azt láttuk a hősöktől, hogy ők csak mészárolnak minket de akkor mi mit csinálunk?
-Mesélted, hogy a jegedet nem használod.
-Veszélyes... ha nem figyelek oda akkor képes vagyok vele akár ölni is...
-Történt már ilyen?
-Többször is... egyszer apám parancsára meg kellett ölnöm az egyik barátomat... ott van egy szabály amit mindenki jól tud...- kezdtem el könnyezni.
-Mi lenne az?
-Vagy te ölsz, vagy téged ölnek, menekvés nincs...- kezdtem el egyre jobban és jobban könnyezni.
-Mi van ha a nővéred él?- hallottuk meg Bakugou hangját és mikor odanéztünk akkor ő fel volt ülve.
-Ezt mégis, hogy érted?