Második esély

6

Odarohantam körém rémülten és elkezdtek kérdezgetni alapvető kérdéseket

-Minden rendben?
-Nagyon fáj?
-NEM BAZDMEG AZÉRT NEM MOZDULOK MERT CSAK EGY KIBASZOTT KARCOLÁS!!!- kiabáltam sírva
-Gyorsan! RecoveryGirlhöz vigyük!- mondta a zöldhajú

Elvittek az öregnőhöz aki megpuszilt és elaludtam a hirtelen fáradtságtól
Mikor felébredtem a ugyan ott ébredtem mint ahol először ébredtem

-Akkor még mindíg itt vagyok...- mondtam mire egy ismerős bot ütötte meg a homlokom- Áu!
-Tudod te milyen sérülést szereztél?!
-Fájdalmasat annyi biztos
-Harmadfokú égésed lett! Ha tudnád normálisan használni a képességed akkor nem lett volna ez!
-Tudom használni a képességem!
-Nekem nem úgy tűnik!
-Akkor maga vak! Tökéletesen tudom használni a képességem csak ha sokat használom akkor megégetem magam
-Azt látom!
-Most komolyan ennyire dühös rám mert megsebesítettem magam?! Nem is maga fáradt el hanem én!- mondtam mire ütött volna de elkaptam a botot- Ha mégegyszer meg mer ütni nem lesz más magából csak hamu!
-Tehát egy gonosz vagy
-Mi más lennék?! Mármint ez egy egyértelmű dolog amit kibaszottul nem vett észre még senki!
-Gondolhattam volna. Ez a stílus csak a gondoszokra jellemző
-Kibaszottul nem izgat, hogy maga vagy mások mit gondolnak! Csak el akarok tűnni ebből a kibaszott pokol házából!- hirtelen az ajtó nyílt és csukódott de semmit vagy senkit nem láttam
-Sosem gondoltál még a változásra ha jól sejtem
-Meg a nagy lófaszt változnél meg bármi miatt is! Nem fogom elárulni anyámat és a többieket!
-Félsz más lenni...- mondta mire könnyek gyűltek a szememben de csak elnéztem dühösen
-Én nem félek semmitől!
-Ahogy gondolod de ha bármiről szeretnél valakivel beszélni akkor én, AllMight és Aizawa is itt vagyunk sőt még Wladking is olyan akivel tudsz beszélni vagy Cementos. Igazából az egész tanári kar csak PresentMic és Midnight nem
-Nem kell beszélnem senkivel semmiről!- száltam le az ágyról majd indultam el az ajtó felé
-Édesapádról nem mondtál eddig egy szót sem- ennél lefagytam- Van különösebb oka ennek?- a könnyek amik a szememben gyűltek elkezdtek lefolyni az arcomon
-Nincs...
-Ha nincs akkor miért a krokodil könnyek?

Csak sírtam nem szólva semmit
Majd halkan megszólaltam

-Csak egy normális életre vágyom...- hirtelen az ajtó villám sebességgel kinyílt
-RecoveryGirl! Minden rendben?!- kiáltott egyszerre az osztály ahol eddig voltam
-Ezt a kishölgytől kérdezzétek- mondtam mire csak feléjük sétáltam

Minden egyes lépést amit megtettem ők ugyan úgy megtették hátra
Todoroki és Bakugou volt az egyetlen aki nem mozdult az ajtóból

-Mozgás- mondtam mire Bakugou nyúlt volna a torkomért de Todoroki megfogta a kezét
-Nem akar bántani senkit
-Honnan vagy benne annyira biztos?!
-Érzem
-Ez baromság!
-Bakugounak igaza van! Az, hogy érzed az nem jelent semmit! Nem hagyhatjuk, hogy elmenjen!- mondta Kirishima
-Kérlek...- mondtam mire Bakugou csak figyelt de arrébb állt Todorokival

Elsétáltam tőlük de a könnyeim ismét elkezdtek utat törni