Negyedik rész

18 1 0
                                    

Az utcán egy felettébb lenyalt frizurájú srác sétált, és Zayn nevét ordítozta. Ez Louis. Fenébe. Nem hagyhatom elmenni! De ha megtudja, hogy nálam van Zayn, valószínűleg megnyúzza... kellett nekem a banda legidősebb tagját megtalálnom...
-          Louis! – szóltam utána, minden mindegy alapon.
-          Nem Louis! Nincs sz a végén! Hányszor mondjam már!! – fordult meg és jött oda hozzám Louis.
-          Öhm, bocsi... - mondtam halkan, mert kicsit megijedtem hirtelen kirohanásától.
-          Amúgy meg... nem adok autogramot és interjút se jelen pillanatban. – mondta jóval nyugodtabban, mint az előbb, és már fordult is volna meg, hogy elmenjen, de megragadtam a karját, és visszarántottam. Ettől egy kicsit meglepődött.
-          Nem vagyok directioner, vagy hogy hívjátok a nyomi fandomotokat. – szögeztem le.
-          Nem? – nézett rám, és szemében az őszinte csodálkozás tükröződött.
-          Akkor mit akarsz tőlem? – kérdezte. Úgy tűnik, hozzászokott, hogy mindenki azért beszél vele mert híres... fhujj.
-          Igazából Zayn küldött... - kezdtem, de Louis félbeszakított.
-          Zayn?! És miért küldött? Nem bocsátok meg neki, tudd meg!
-          Jelen esetben cukorért küldött...
-          Mi?
-          Ha hagynád, hogy elmondjam, akkor megtudnál mindent...
-          Mondd akkor.
-          Nem fogod megnyúzni? – kérdeztem, miközben felnéztem kékeszölden irizáló szemeibe. Miért magasabb nálam mindenki? Ennyire alacsony volnék?
-          Nem fogom. – válaszolt kedvesen a fiú, de elrontotta a hangulatot a következő mondatával. – ha már ennyire a szívedhez nőtt – mondta, és kacsintott, mire én hangosan sóhajtottam, és megforgattam a szemeimet, majd elkezdtem mesélni neki Zayn hozzám való érkezésének a történetét. Mikor oda értem, hogy kidobta a cukrot az ablakon, Louis hangosan felnevetett.
-          Ez teljesen Zayn! – mondta, miközben szabályosan fuldoklott a nevetéstől.
-          És hogy érted, hogy nálad aludt? – kérdezte később.
-          Nemrég ottalvós bulit tartottam, és matracok hevernek mindenfele, szóval az egyiket birtokba vette.
-          De ugye... szóval... ugye egyedül?
-          Te olyan lánynak gondolsz engem? – kérdeztem felháborodottan.
-          Dehogy! – mondta, és láttam, ahogy pillantása a sortomra vándorol. Belebokszoltam a vállába, hogy eltereljem a figyelmét. Pffff, fiúk...
-          Szóval... az lenne a kérdésem, hogyha úgyis vannak üres matracaid, akkor... nem tudnál befogadni minket, amíg találunk egy rendes lakhelyet? – kérdezte egy kissé félszegen.
Belenéztem kékeszöld kozmoszaiba, és nem tudtam nemet mondani. Mi lesz így velem. Mit fogok kezdeni négy idióta fiúval, na és Zaynnel?

Hiányzol - One Direction ff.Where stories live. Discover now