Kilencedik rész

12 2 0
                                    

Nagyban bámultuk a sokak által kedvelt középkorú szakácsot, akire minden, a negyvenes/ötvenes éveiben járó hölgy szerelmes szemmel nézett, amikor hirtelen csöngettek.

- Ki lehet az ilyenkor? – motyogtam, és kelletlenül, de kikászálódtam Zayn mellől, hogy megnézzem, ki óhajt velem társalogni. Mivel senkit sem vártam vendégségbe, és csomagot sem rendeltem, ezért elővigyázatosságból az ajtóból visszaszóltam Zaynnek, hogy jöjjön már, mert kissé meg vagyok ijedve attól, hogy mi vár kint.

Kinyitottam az ajtót, és szembetaláltam magam a legjobb barátnőmmel, aki két utcával arrébb lakik.

- Szia Dalma, mi járatban errefelé? – kérdeztem.

- Szia Sue, visszahoztam a könyvedet, amit a múlt héten adtál nekem kölcsön, nagyon tetszett!! – áradozott barátnőm.

- De hiszen az a könyv hatszáz oldalas! Még nincs hét napja, hogy kölcsönadtam! Hogyan bírtad kiolvasni ilyen rövid idő alatt? – néztem rá értetlenül. Éreztem, ahogy Zayn megérkezik, és hátulról átölel.

- Hát az úgy volt... - kezdte, de az arca hirtelen falfehérre változott, és elkezdett mögém bámulni.

- Úristen... jesszus mariska... édes jó anyám! – suttogta maga elé mintha kábulatba esett volna. Magam mögé néztem, hogy mit bámulhat annyira. Csak Zayn volt mögöttem. Őt bámulta.

- Ez nem lehet igaz!! – kiáltott fel Dalma, és összerogyott. A könyv kiesett a kezéből. Hajjajj.

- Ez megszokott reakció? – fordultam Zayn felé.

- Igen. Volt már ennél durvább is. – mosolyodott el a fiú, majd megfordult, és bekiabált a házba.

- Harry, Liam, gyertek ki! Fanmentési hadművelet! – mondta, majd megpróbáltra felnyalábolni Dalmát a földről.

Hamarosan megérkezett a segítség, így a fiúk be tudták vinni elalélt barátnőmet a házba. Lezavarták a kanapéről Niallt és Louist, és lefektették Dalmát a temérdek párna közé.

- És most? – kérdezte Z.

- És most várunk. – mondtam, és odahúztam egy széket Dalma mellé.

A többiek is hasonlóan tettek, így a végén az lett, hogy a barátnőm körül ültünk, és vártuk, mikor kel fel. Eszembe jutott valami.

- Ez így nem lesz jó. – kezdtem. – ha titeket lát meg először, amikor felébred, sikítani fog. Menjetek fel, és majd ha szólok, akkor gyertek le. Egyesével. Elmesélem neki a sztorit, hogy hozzászokjon a gondolathoz, hogy itt vagytok. Először Zayn jöjjön le, aztán Harry, Louis, Niall és végül Liam. Oké? – néztem körül rajtuk.

- Oké. – vágták rá kórusban, és gyorsan felslisszoltak az emeletre.

Dalma nyitogatni kezdte a szemeit.

- Sue? Az Zayn volt mögötted?? – kérdezte brutálisan magas hangon.

- Hol van most? Mi történt? Miért van itt Zayn? Csak nem elájultam? Jesszus!! A One Direction az életemmm! – sikította.

- Zayn tényleg itt van. – csaptam egyből a közepébe, mire újfent sikítani kezdett. – de nem találkozhatsz vele, ha tovább sikítasz! – kiabáltam túl Dalma hangját, mire elhallgatott.

- Mesélj el mindent!! Légysziii! – próbált uralkodni magán. Nem nagyon sikerült.

Elmeséltem neki az egész sztorit Zayn megérkezésétől addig, hogy ő maga beállított hozzám a könyvvel. A végére úgy ahogy lenyugodott, aminek nagyon örültem.

- Jöjjenek ide! Hol vannak?! ONE DIRECTION!!!! – kezdett el újfent kiabálni Dalma, mire elkezdtem forgatni a szemeimet. Két opció van. Megvárom míg abbahagyja, vagy lecsitítom, és megmondom neki, hogy minden szuper. Az utóbbit választottam, mert az első úgyse kivitelezthető.

- HA MÉG TOVÁBB SIKÍTASZ, NEM TALÁLKOZHATSZ VELÜK! – kiabáltam egy jó hangosat, mire sikerült elcsendesítenem a barátnőmet.

- Köszi. – mosolyodtam el végül, és felkiabáltam az emeletre.

- Zaaaayn! Jöhetsz!

Z le is jött. Olyan helyes volt, hogy én is majdnem elájultam. Fogalmam sincs, mit csinált magával azóta, hogy nem láttam (7 perce), de nagyon nagyon jól nézett ki. Lehet, hogy alapból néz ki ilyen szuperül. Ez valószínűbb, mint az, hogy csinált magával valamit.

- Szia! – köszönt Dalmának a fiú, aki már ettől az egy szótól is elalélt.

- Imádlak! – bukott ki a lányból. – mármint, mindannyiótokat. Annyira jók vagytok. Hadd csináljunk egy közös képet. Susy, csinálnál, légyszi? – kérte Dalma.

- Persze. – válaszoltam, és lefotóztam őket együtt.

A szituáció mindannyiuknál ugyanilyen volt körülbelül. Dalma ezután megkérte őket, hogy jöjjenek át hozzá, és írják alá a pólóját, a pulcsiját, egy papírt, egy plakátot, egy bögrét és a falat (?) meg még sok ilyesmit. Azon kaptam magam, hogy teljesen el lettem varázsolva. Nekem is kellenek ilyen cuccok!

Asszem, directioner lettem.

Hiányzol - One Direction ff.Where stories live. Discover now