Mert ez az Exatlon!-itt minden megtörténhet

1.rész

Eljött ez a nap is. A nagy kaland ma kezdetét veszi...
Az óra 5:00-át mutatott, amikor ki nyomtam az ébresztőm idegesítő csipogását. Igaz, túl sokat nem aludtam az izgalomnak köszönhetően. Azonnal kipattantam az ágyamból, és a fürdőszobába siettem, hogy embert faragjak magamból. Egyébként december 25.-e van. Mások a családjukkal együtt töltik általában ezt az időszakot, de nekem nem szokatlan dolog az hogy most is egyedül vagyok. Két éve, hogy leérettségiztem és elköltöztem otthonról, mert nem bírtam tovább a megaláztatást amit át kellett élnem. Megszakítottam minden kapcsolatomat a családommal, ha még nevezhetem őket így. Soha nem támogattak semmiben, nem számíthattak rájuk. Mindenért egyedül küzdöttem meg, amim van. Nagyon sokat dolgoztam több munkahelyen is, mellette ott a sok nagyon kemény és fárasztó edzés is persze. Szeptemberben kaptam egy e-mailt az Exatlon csapatától, hogy szeretnék ha részt vennék a 3.évadban a bajnok csapat tagjaként. Nagyon sokat agyaltam hogy elfogadjam e. Éreztem hogy kell egy kis változás az életembe, és miután belenéztem az előző két évadba, tudtam hogy ott a helyem, elfogadtam a felkérést.
És itt vagyok december 25.-e reggel 6:30-kor a bőröndömmel a Liszt Ferenc Repülőtér bejárata előtt. Ahogy beléptem az ajtón, egyből megpillantottam a csapatomat. Senkit nem ismertem közülük, csak néhányukról hallottam. Nem volt időnk beszélgetni, mert a hangosbemondóba bemondták, hogy megkezdődött a beszállás. A gépen egymástól távol kaptunk helyet, mindenki nagyon fáradt volt a korai kelés miatt, ezért a legtöbben köztük velem is, végig aludtuk az utat.
A repülőről leszállva egyből megcsapott a forró Dominikai levegő, ami be kell hogy valljam, nagyon jól esett az otthoni mínuszok után. A mai éjszakát még egy szállodában töltjük, ahol a szobákba kettesével osztottak be minket. Én Lilkóval kerültem egy szobába, aminek örültem, mert nagyon kedves lánynak tűnik, és már a repülőtéren is szimpatikusnak találtam. A sejtésem vele kapcsolatban be is igazolódtak. Nagyon sokat beszélgettünk és rengeteget poénkodtunk. Azt hiszem jó társra leltünk egymásban. Este mire lementünk vacsorázni, a többiek már jóízűen ettek, és beszélgettek.
-Na a két elkóborolt lánykánk is ide talát!-mondta poénkodva Dani.
-Minket megse vártatok?-kérdezte Lilkó
-Hát ne haragudjatok lányok de már farkas éhesek voltunk, de most már egyetek, mert a végén még nem marad semmi-mondta Ákos.
Leültünk a két üresen hagyott helyre, és elkezdtünk végre enni. Már annyira éhes voltam, hogy mindegy mit raknak elém, bármit képes lettem volna megenni.
Az este további része nagyon jól telt, ismerkedtünk egymással, nagyon jól éreztük magunkat. Viszonylag korán 9-körül mindenki felment a szobákba, mivel holnap már kezdődik a forgatás és a verseny.
Lilkóval mindketten lezuhanyoztunk, majd az ágyba bújtunk. Egy kicsit dumáltunk még, de hamar el aludtunk végül.
Sokat forgolódtam az éjszaka folyamán, nagyon izgatott voltam a következő időszakkal kapcsolatban.
—————————————————
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész🥰 igyekszem minél jobbat írni. Tanácsokat , észrevételeket szívesen fogadok
Puszi😘