Mert ez az Exatlon!-itt minden megtörténhet

6.rész

-Viki szemszöge-
Az idő hajnali 2 óra körül járhatott, amikor hirtelen megébredtem. Szomjas voltam, ezért elindultam lefelé a konyhába. Sehol nem volt senki, bár miért is lett volna, ilyenkor minden normális ember már alszik. Éppen indultam volna vissza a szobámba, amikor valaki megszólított.
-Hát te?
Megfordultam, és akkor láttam, hogy a kérdés nem mástól érkezett, mint Krisztiántól.
-Nagyon megijesztettél, azt hittem nincs itt senki. Én csak szomjas voltam, de te hogy-hogy nem alszol?
-Ha ha, nem állt szándékomban megijeszteni téged. Nem tudtam aludni, ezért gondoltam lejövök kicsit.
-Ohh hát az sajnálatos, én most vissza mennék ha nem haragszol, majd elindultam. Már majdnem a lépcsőnél jártam, amikor nagyon elkezdtem szédülni, és a falnak támaszkodtam, hogy ne essek el.
-Jól vagy? Lépett mellém Krisztián.
-Igen, minden okés, csak kicsit megszédültem. Majd elindultam volna, de a lábaimból mintha minden erő elszállt volna. Krisztián kapott el.
-Aha, látom hogy jól vagy.- mondta, majd felkapott menyasszony pózba, és úgy vitt fel a lépcsőn egészen a szobámig, ahol letett az ágyra.
-Pihenned kell Viki, mert ez így nagyon nem lesz jó! Lehet hogy a többieknek betudtad mesélni hogy kutya bajod, de nekem nem.
-Krisztián kérlek, ne túlozd el, tényleg semmi bajom, csak egy kicsit megszédültem, ennyi az egész.
-Én csak azt akarom, hogy jobban legyél, féltelek téged nem érted?-mondta majd leguggolt az ágy mellé, és elkezdte simogatni a fejemet.
Csak néztünk egymás szemébe, mintha megállt volna körülöttünk az idő. Nem tudom mikor aludhattam el, de reggel mikor felébredtem, már nem volt itt.
Ma a sérülésem miatt még nem játszhattam, ezért a benchről figyeltem az eseményeket.
Ezt a napot sajnos elvesztettük, ami azt jelentette, hogy pénteken tőlünk távozik egy fiú. A legjobb statisztikája Krisztiánnak lett, ezért ő választ majd ellenfelet Daninak.
Nagyon szomorú hangulatban tértünk vissza a villába.
Másnap eljött a párbaj napja. Krisztián Mátét választotta Dani párbajellenfelének. Egy nagyon kemény és szoros küzdelem után sajnos Mátétól kellett búcsúznunk.
Este nem tudtam elaludni, ezért lementem, és készítettem magamnak egy bögre teát, majd kiültem a teraszra. Kicsit hűvös volt az idő.
-Csatlakozhatok?- kérdezte az ajtóban álló Andris.
-Persze, gyere csak úgyis régen beszélgettünk, pacskoltam meg a mellettem lévő helyet.
-Na és hogy vagy? Jobban érzed már magad a baleseted óta? Nagyon megijesztettél ám minket!
-Persze, már sokkal jobban vagyon, néha még kicsit szédülök, de ennyi. Ne is beszéljünk erről. Inkább mesélj veled mi van mostanában?
-Áhh semmi, most elég kiegyensúlyozottnak érzem magam, viszonylag jól hozom a pontokat is. Kérdezhetek valamit?
-Persze hallgatlak.
-Bocsi ha kicsit tolakodó vagyok, de van valami közted és Krisztián között?
-Levegő.Miből jött most neked ez a gondolat?
-Hát nem is tudom, nagyon megviselte amikor megsérültél, és észrevettem, hogy mostanában próbál folyamatosan a közeledbe kerülni.
-Szerintem ezt csak te látod így, semmi nincs közöttünk, nagyon más világ vagyunk.
-Akkor megnyugodtam.
Még egy kicsit beszélgettünk mindenféle dologról.
-Nem fázol egyébként? Nem kéne hogy beteg legyél.
-De azthiszem  jobb lesz ha már bemegyünk.
-Igen szerintem is. És hát nagyon örülök hogy beszélgettünk, már nagyon hiányzott a társaságod, mondta majd megölelt.
-Én is nagyon örülök, többször is beszélhetnénk.
Amikor beléptünk a nappaliba,Krisztián dühös tekintete fogadott minket.
-Hát ti? Mit csináltatok ilyenkor kint kettesben?
-Mi van veled haver? Csak beszélgettünk vagy már ez is zavar téged? -mondta Andris, majd Krisztiánt megkerülve elindult felfelé.
Én is indultam volna fel, amikor megragadta a kezem és szembe fordított magával.
-Miről beszéltetek annyit, és miért ölelget téged?
-Neked nem mindegy? Felnőtt emberek vagyunk és azt csinálunk amit akarunk, és ehhez semmi közöd nincsen.
-Nem akarom, hogy vele legyél!
-Azzal vagyok és beszélek akivel csak akarok, nem te fogod megmondani azt, hogy kivel barátkozzak!
-De tetszel neki nem tűnt még fel?
-Te meg miről beszélsz? Csak barátok vagyunk, és ha tényleg tetszenék is neki zavar esetleg?
-De még mennyire is hogy zavar! Ezt hidd el nem így akartam, de muszáj megtennem. Ezek után már csak vad csókját éreztem.