Mert ez az Exatlon!-itt minden megtörténhet

4.rész

3 hét telt el azóta, hogy itt vagyunk Dominikán. Harmadik hete zsinórba a faházba kerültünk. Én már kezdem megkedvelni ezt a kis helyet. Persze leszámítva a hideg vizet és bogarakat. Sajnos múlt héten elveszítettük Gabit egy párbaj során, helyette jött Janka.
Már a verseny után vagyunk. Mindenki nagyon fáradt. Az elmúlt hetekben egyébként nagyon jól össze szoktunk a csapattal. Mindenkivel nagyon jól kijövök, kivéve egy valakit, aki nem más mint Krisztián. Az első nap elvesztett hirtelen halál óta nem beszéltünk. Ő is kerül engem, én is őt.Ez már a többieknek is feltűnt, sokat kérdezősködtek, hogy mi van. De az a helyzet hogy én se tudom. Én nem fogom olyan embernek a társaságát keresni, aki látom hogy nem bír. Az életem során megtanultam, hogy nem kell erőltetni azt ami nem megy.
Másnap , amióta itt vagyunk, most először mérközünk meg a saras pályán.
Már a második kiválasztási körnél tartunk. Most éppen Krisz Gergővel fut. A pályán szokásához híven nagyon gyors, de a mai ügyességi nem igazán fekszik neki. Ezt a futamot Geri nyerte, így az állás 8-7 a kihívók javára.
Krisz idegesen jött vissza a padhoz. - Figyelj a pályán nagyon jól jössz, ott semmi gond, de az ügyességinél nem koncentrálsz. Szerintem ott le kéne nyugodnod egy kicsit mielőtt dobsz.-mondtam. Érdeklődve nézett rám, de végül így szólt: Kösz de nem kértem a véleményedet, majd én tudom mit csinálok.
-Én csak mondtam amit látok.
-Hát akkor legközelebb ne mondd!-mondta idegesen.
-Ok, akkor felejtsd el, mindegy is én csak segíteni akartam.-mondtam, majd megfordultam és átmentem inkább a pad másik feléhez ahol Lilkó és Dani ültek.
A mai napot 10-9-re mi nyertük, így holnap kék párbajra kerül sor. A faházba vissza érve mindenki leült e földre szokásosan a nap átbeszéléséhez.
-Hát ez egy kemény nap volt.-mondta Ákos.
-Igen, nagyon fontos napot nyertünk ma.-mondtam.
-Hát mondjuk Te nem sokat tettél hozzá ehhez a naphoz se, azon kívül hogy engem próbáltál kioktatni hogy dobjak.-Mondta Krisztián egyenesen a szemembe nézve.
Mindenki síri csendben figyelte a történéseket. Hirtelen megse tudtam szólalni.
-Neked meg mi bajod van velem? Én csak segíteni akartam neked! Hetek óta engem cseszegetsz, azt hiszed nekem jó érzés hogy napok óta nem hozok pontot? Szerinted én boldog vagyok emiatt? Nem tudsz te semmit!!-mondtam könnybe lábadt szemekkel, majd felpattantam, és ki rohantam a faházból, majd leültem a szokásos kis sziklámhoz. Senki nem jött utánam, ami őszintén megmondva kicsit rosszul esett. Már teljesen lement a nap, nagyon sötét lett hirtelen, a levegő is lehűlt.
Semmi nem érdekelt , nem tudtam vissza menni, egyszerűen nem ment. Nagyon rossz passzban vagyok. Napok óta nem hozok pontot, amiatt nem tudok aludni se, fáradt vagyok és el vagyok veszve teljesen. Csak néztem ki a fejemből amikor egy erős kezet éreztem meg a vállamon.
-Beszélhetnénk? -kérdezte Krisztián
-Nem hinném hogy van miről beszélnünk.
-Figyelj, én nagyon sajnálom ahogy az előbb beszéltem veled, és amiket mondtam nem gondoltam komolyan.
-Miért vagy velem ilyen?
-Milyen vagyok Viki?
-Miért beszélsz velem mindig így? Mi rosszat tettem én ellened? Amióta itt vagyunk ellenségesen viselkedsz velem. Nagyon rosszul esik ez nekem. Nem is ismersz, nem tudsz rólam semmit. Kérlek inkább ne szólj hozzám, és kerüljük el egymást, de ne beszélj velem így.
-Én nagyon sajnálom! Nem akartalak megbántani. Magam sem tudom miért vagyok veled ilyen.
-Tudod Krisz, egy ideje nagyon gondolkom rajta hogy feladom a játékot.
-Hogy mi van? Ez honnan jött?
-Én úgy érzem nem megy. Nem hozok pontot, semmit nem teszek hozzá a csapat teljesítményéhez. Én csak egy teher vagyok mindenki számára.
- Na ne hülyéskedj már! Nem mondj ilyeneket! Te egy nagyon fontos eleme vagy a csapatnak , nélküled semmi nem lenne olyan amilyen.
-De én csak hátráltatok mindenkit, jövő héten úgy is női párbaj van, nekem van a legrosszabb statisztikám.
-Hé ne csináld már ezt!- szakított félbe.
-Nagyon rosszul érzem magam itt. Te se bírsz, a többiekkel se nagyon tudok beszélni.
-Honnan vetted hogy nem bírlak?
-Szerinted? Ha bírnál így viselkednél velem?
-Az a baj, hogy jobban bírlak mint kéne.
-Ezt meg hogy érted?-néztem rá értetlenül.
-Azt majd talán egyszer később megtudod.
Nagyon hideg van, be kéne mennünk mert megfázol.
-Én még maradok, de te menj nyugodtan. -mondtam
-Nem hagylak itt egyedül, és ezt vedd fel, nyújtotta oda a pulcsiját.
-De...
-Nincs semmi de, felveszed és kész.
Így történt az, hogy valahogy elaludtam, és a reggeli nap sugarai keltem Krisztián ölében, aki éppen az arcomat fürkészte...