Mert ez az Exatlon!-itt minden megtörténhet

7.rész

Mit csinálsz?-toltam el magamtól a fiút.
-Ne haragudj de muszáj volt megtennem!
-Teljesen összezavarsz engem Krisztián, én már nem tudom mit gondoljak veled kapcsolatban.Ne haragudj, de most jobb lesz ha fel megyek.-mondtam, majd kikerülve őt fel siettem a szobámba.
Nem hiszem el hogy megcsókolt! Én most nem tudom mit érzek. Azt hittem, hogy utál engem, semmi jelét nem mutatta annak, hogy ez máshogy lenne. Nagyon nehéz bevallanom magamnak, de valami olyat éreztem abban a pillanatban amikor megcsókolt, mint még soha. Magam se tudom pontosan még mit, de rá fogok jönni.
Másnap szombat volt, ami azt jelentette hogy eljött a hétvége, 2 nap pihi .
Szörnyű fejfájásra ébredtem, és amikor felültem, forgott körülöttem a világ. Ez mind az agyrázkódásom utóhatása. Megpróbáltam felállni, de nagyon rosszul voltam ezért inkább visszafeküdtem.
-Többiek szemszöge-
Mindenki az asztalnál ült és a reggelit fogyasztották.
-Hol van Viki,még alszik?-kérdezte Andris.
-Még nem jött le, nem szokott eddig aludni.-felelte Lilkó.
-Majd én megnézem, mondta Krisztián és azzal a lendülettel fel is indult.
-Viki szemszöge-
-Kip-kop! Bejöhetek? -hallottam meg valaki hangját.
-Persze gyere! mondtam, majd az illető már be is lépett aki nem volt más mint Krisz.
-Jól vagy? Nagyon sápadtnak tűnsz!
-Nem igazán-feleltem. Felültem az ágyon, de nagyon szédültem ezért tenyerembe temettem az arcomat hátha úgy elmúlik.
-Hé mi a baj? Guggolt le elém.
-Nem tudom, de nagyon szédülök, és fáj a fejem is.
-Ez nem lesz így jó, leviszlek az orvosokhoz.-mondta, majd felkapott, és elindult velem lefelé. Kivitt a villa melletti kisházhoz, ahol a csapatunk orvosa lakott pár stáb taggal együtt.
Itt megvizsgáltak, és kaptam egy infúziót, amitől sokkal jobban lettem. Kiderült hogy nincsen semmi komoly probléma, csak nagyon keveset ittam, ami egy kisebb kiszáradáshoz vezetett.
Krisztián végig mellettem volt, amíg lefolyt az infúzió.
Miután visszamentünk a villába, természetesen beszámoltam a többieknek arról, hogy mi történt velem ma reggel.
Eljött az este. Már mindenki a szobájában volt. Megláttam az erkélyemről, hogy Krisztián a kertben van, ezért elindultam lefelé.
-Szia! Tudnánk esetleg most beszélni?-léptem oda mellé.
-Persze mondd csak!
-Leülünk oda?
-Persze.
-Szóval az a helyzet, hogy nagyon sokat gondolkodtam azon ami eddig történt kettőnk között és nagyon összezavarsz a viselkedéseddel. Egyszer úgy érzem hogy utálsz engem, máskor pedig.. Na igen ez az amit nem tudok, hogy máskor mit érzel.
-Én soha nem utáltalak téged! Hogyan is lehetne téged utálni?
-Ok tegyük fel hogy igazad van, és tényleg nem utálsz. De ott van ez a másik dolog. A tegnapi csók, ahogy ma gondoskodtál rólam. Ezeket nem tudom hova tenni.
-Figyelj rám!-húzódott közelebb hozzám, majd arcomat a tenyerébe fektette. Tudnod kell, hogy azt a csókot nem így akartam, de meg kellett tennem. Azt hittem tudod hogy miért tettem, de ha nem akkor most itt az ideje tisztáznom. Tudod, amikor először megláttalak a reptéren, bennem elindult valami. Valami olyan, amit nem tudtam hová tenni. Ahogy teltek a napok, ez a valami egyre csak erősödött bennem. És tegnap amikor megláttalak Andrissal tudatosult bennem, hogy tetszel nekem.
-Mii? Várj ez azt jelenti, hogy már a kezdetektől fogva tetszem neked?
-Igen ez azt jelenti.
-De akkor miért viselkedtél velem úgy az elején?
-Hidd el nagyon bánom, hogy olyan voltam. De próbáltam magamban elfojtani az érzéseimet.
-És akkor most mi legyen?
-Először is nagyon szeretnélek megcsókolni.-mondta, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Ez a csók más volt mint az első. Lassú, gyengéd és érzelmes.
De ez a pillanat se tartott örökké, mert valaki megzavart minket.
-Hát ti meg?

—————/——————
Köszönöm szépen, hogy olvassátok a sztorimat. 🥰
Nagyon hálás lennék, ha nyomnátok egy szavazatot.❤️
Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommentben írjatok véleményt, és ha van valami ötletetek a sztorival kapcsolatban, azt is szívesen fogadom😌
Szép napot/estét, ki mikor olvassa nektek!❤️