Mert ez az Exatlon!-itt minden megtörténhet

5.rész

-Mi történt? Csak azt ne mondd, hogy itt aludtunk!-mondtam kétségbeesve.
Hát pedig így történt, mondta Krisz egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Ez hogy történhetett meg? Miért nem keltettél fel?
-Mert nem akartam, hogy felébredj. Tudom, hogy napok óta nem alszol rendesen, és rád fért már hogy végre kipihend magad, főleg egy ilyen fontos nap előtt mint a mai.
-Ahj Krisztián, nem kellett volna de tényleg. Nekem ez kellemetlen, ne haragudj!-mondtam majd felpattantam és vissza mentem a faházba,ahol a többiek még nagyban aludtak. Gondoltam elmegyek zuhanyozni, hogy kicsit észhez térjek, mivel rengeteg dolog kavargott most a fejemben.
Amint kiléptem a faház ajtaján, Krisztiánba botlottam.
-Viki, én nem akartam hogy kellemetlenül érezd magadat! Csak..
-Krisz, kérlek felejtsük el. Jobb lesz mindkettőnknek ha nem erőltetjük kettőnk között ezt az egészet, nem hiszem hogy mi jóban tudnánk lenni azok után ami eddig történt. Én tényleg csak annyit szeretnénk, ha normális csapattársak módjára tudnánk együtt élni itt.
-Te most komolyan beszélsz! Én tegnap nyitottam feléd, és úgy gondoltam hogy megbeszéltük a dolgokat.
-Mit beszéltünk meg Krisz? Kérlek hagyjuk ezt, nem szeretnék egy újabb veszekedést.
-Jól van tudod mit? Csinálj amit akarsz, nem érdekel!-mondta idegesen és beviharzott.
Ma hétfő van, ami azt jelenti hogy villa játék.
Ma az óceáni pályán küzdöttünk a villa nyújtotta kényelemért. A második kiválasztási körnél tartottunk. Ebben a körben az ellenfelem nem más volt, mint Anna.
Éppen a vízben lévő második akadálynál tartottam, amikor egy elrontott ugrásomnak köszönhetően nagyon szerencsétlenül érkeztem. Csak egy nagy ütést éreztem a fejemen, majd hirtelen elsötétült minden.

-Krisztián szemszöge-
A második kiválasztási kör futamai közül most Viki és Anna következtek. Az állás jelenleg 8:5 a mi javunkra.
Éppen Danival beszélgettem, mikor egy hangos sípszóra, majd Laci kiabálására lettünk figyelmesek.
-ORVOST!
Mindenki rohant a vízhez.
-Mi történt?-kérdeztem a mellettem álló Andrist. -Nem tudom, de valami baj történt Vikivel.
-Hogy micsoda? Azonnal elkezdtem rohanni, és amint láttam hogy Anna úszik vissza a lányhoz, gondolkodás nélkül vetettem magam vízbe. Én előbb oda értem, és húztam ki a partra az ájult lányt.
-Hé térj magadhoz kérlek!-szólongattam, de nem reagált. Hol van már az orvos?
Mindenki aggódva figyelte a történéseket.
-Krisz kérlek, hagyd az orvosokat!- húzott arrébb Franci.
Csak teltek a percek, és arra eszméltünk, hogy Vikit bevitték a klinikára.
Mindenki nagyon feszült volt, de tudtuk hogy meg kell nyernünk a villát Érte.
-Srácok, ezt most mindenképp meg kell csinálnunk!-mondta Andris.
2 pont hiányzott már csak a győzelemig, amit simán behúztunk, így végre 3 hét után a villába térhetünk vissza.
A hazafelé vezető út nagyon csendben telt. Hiába nyertünk ma, Viki sérülése, és az hogy semmit nem tudunk az állapotáról rátette a bélyeget a csapat hangulatára. Mindenki reménykedett benne, hogy amikor belépünk a villába, Ő ott fog várni minket, de sajnos ez nem így történt...
Másnap előnyjátékra került sor.
A futamok megkezdése előtt:
P.Laci: Kedves Bajnokok! Mielőtt megkezdenénk ezt a napot, lenne számotokra egy közleményem. Ugye mind tudjuk mi történt tegnap Vikivel, és azt a hírt kaptam, hogy ma már jobban van, de még bent tartják megfigyelésen. A pályán egy rosszul végbement ugrás miatt beütötte a fejét az egyik vas elembe, és emiatt eszméletét vesztette. Az orvosok szerint egy kisebb agyrázkódást kapott.
A mai napot elég simán nyertük 10:4-re miénk lett az előny.
Kint már sötétedett, amikor vacsoráztunk a többiekkel, amikor egy váratlan meglepetés ért minket.
-Hahó! Jó helyen járok?-érkezett egy ismerős hang a hátam mögül.
-Úristen! Hogy vagy? Hogy-hogy itt? Jól vagy?- záporoztak a kérdések.
Mindenki felpattant, és a nappali felé vettük az irányt, ahol leültettük a lányt.
-Jajj drágám hogy érzed magad?-jött a kérdés Lilkótól.
-Jól vagyok, ne aggódjatok! Ma már sokkal jobban éreztem magam, ezért saját felelősségemre haza jöhettem. És méghozzá micsoda helyre, el sem hiszem hogy végre sikerült a villába kerülnünk!-mondta izgatottan.
-De biztos jól vagy? Nagyon ránk ijesztettél!-kérdezte Franci.
-Igen, biztos! Néha még szédülök, de semmiség, tényleg nem kell értem aggódnotok, minden okés lesz.
Gyere, egyél aztán felkísérlek a szobádba, most így neked jutott az üres szoba, hogy tudjál pihenni és senki ne zavarjon.-mondta Lilkó.
Mindenkinek sikerült beszélnie Vikivel, csak nekem nem, mivel kerülte velem a szemkontaktust is. Nagyon féltem őt, nem tudom hogy a többiek mennyire vették be ezt a mesét, hogy mennyire jól van és már kutya baja, én láttam rajta, hogy kamuzik. Muszáj lesz rá odafigyelnem, hiàba kerüli a társaságomat.