Álom (Mo Dao Zu Shi [Wangxian])

2. A Hangja..

*-Lan Zhan! - a férfi kedvesen és boldogan mosolygott rám. Ez a mosoly még rám is kihatott. Éreztem ahogy komor arcom vidámmá válik. Ezt pedig az alak egy halk nevetéssel jutalmazta. Szívem hevesen vert és boldogabb voltam mint valaha.*

Huh? Nem.. Ez lehetetlen.. Most először szólalt meg. Az arca és a hangja is a tökéletes mása. Azonnal felkeltem és az íróasztalomhoz siettem. Ott foglalt helyet mind a két rajz, az enyém és a pátriárkáé. Most is pont úgy nézett ki mint a rajzon. Rengeteg kérdésem van de egyikre sem kaptam még választ. Hiába álmodok róla minden este... Legtöbbször csak a távolban látom és hiába akarok odarohanni a lábaim nem mozdulnak. Irritál...

-Ahhh... - sóhajtottam egy nagyot és elhessegettem gondolataim. Nem lehetek ideges egész nap az álmaim miatt. Sok dolgom van.

Mivel szombat van nincs iskola. Tehát ha tanulni akarok a helyi könyvtárba kell mennem. Most is oda fogok menni egy kivételes tényezővel. Nem tanulni megyek. A könyvtár teli van álmokról és legendákról szóló könyvekkel. Megakarom fejteni az álmaimat és megszeretném ismerni a Yilling pátriárkát.

Gyors neki is láttam a reggeli rutinomnak. Minden egyes lépésre szokásosan nagy hangsúlyt fektettem hogy minden tökéletes legyen. A készülődésem közben pedig akaratlanul is felébresztettem testvéremet.

-Wangji.. Fél hét van. - Xichen álmosan törölgette szemeit, hétköznap ilyenkor már rég fent van így nem értettem hatalmas fáradtságát.

-Könyvtár. - idiótának nézett majd hátat fordított nekem és visszament a szobájába. Biztos vagyok benne hogy amikor nem lesz fáradt számon fog majd kérni. Mióta arról a férfiról álmodok még magamon is észrevettem hogy nem úgy viselkedek mint ahogy szoktam. Xichen is már észrevette, jól tudom.

Szépen elkészültem majd elhagytam házunkat. Az utca kellemesen hideg és csendes volt. Csak én voltam magam, jó érzés a magány egy ilyen nyugodt környezetben. Kitisztítja az elmémet. Ahogy pedig haladtam a nyugalom kavalkádjában egy ismerős dallamot hallottam a távolból. Az álmomban hallottam ugyan ezt. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, háttérzenének hatott. De most hogy élőben is hallottam felcsigázott. Lehet találkozok vele? Esetleg találok egy új nyomot? Nem gondolkodtam sokat, azonnal a hang irányába futottam. Ahogy az útkereszteződésbe értem megláttam egy alakot vörös fekete ruhában. Kapucnija eltakarta arcát és csak a hangszerét lehetett látni. Közelebb mentem hozzá mire az ismeretlen hirtelen felém fordult és megmutatta arcát.

-Lan Zhan? - Wei Wuxian volt az ismeretlen alak. -Hm?.. Lan Zhan? - közelebb hajolt az arcomhoz. A szívem úgy zakatolt mintha arra a férfira néztem volna. Nem értettem már semmit.

-Mi ez a dal? - Nem akartam beszélni de az ajkaim akaratom ellenére is feltették a kérdést. Wei csak mosolygott egy nagyot. Pont ugyan úgy. Minden egyes arc vonala tökéletesen illet hozzá.

-Hmm.. Igazából én sem tudom. Egyik álmomban hallottam. - újra a szájához emelte a fuvolát és elkezdte játszani a dalt. Csak egy szót tudtam volna mondani. Gyönyörű.. - Hogy tetszik? - némán és tátott szájjal álltam ott mint aki nem ismeri világát. - Áhh... Lan Zhan, Lan Zhan, Lan Zhan.. Még a végén bele repül valami. - a fuvolájával felemelte álamat és becsukta a számat.

-Wuxian! - Jiang Cheng futott felénk ordítozva, mikor pedig elért hozzánk tarkón vágta Wei-t.

-Áh!! Ezt miért kaptam!?

-Nem tudom mit akart csinálni de kérlek bocsáts meg neki Wangji. Te meg maradj csendben!

-Nem csináltam semmit! Ugye Lan Zhan!? -Boci szemekkel nézett rám. Aranyos..

-Ne veszekedjetek az utca közepén! - Huaisang is megjelent Cheng mellett. Arca vörös volt és zihált. Nem tett jót neki a futás. - Áh wangji! Jó reggelt! Kérlek bocsáts meg neki. Biztos nem úgy gondolta.

-Már te is kezded!? -Ő is egyből megvádolta Wuxiant. Teljesen megértem azok alapján amiket eddig csinált de biztos rosszul esett neki hogy mind a két barátja egyből a rosszat nézte ki belőle. Nem akartam belefolyni így csak bólintottam egyet majd tovább álltam. Még a távolból hallottam a hangjukat, és a hatalmas csattanást Cheng tarkóján. Elmosolyodtam.

Mintha álmaimban jártam volna.