Álom (Mo Dao Zu Shi [Wangxian])

6. Nyaralás 1.rész

*A nyár szele járta be a kertet, a tavaszi virágokból gyönyörű zsenge gyümölcsök lettek. Én egyikre sem figyeltem hiszen a fák között lengett a fekete vörös ruhájú szerelmem.*

-Lan Zhan. – Wei Ying ébresztett egy lágy csókkal

-Hogy jutottál be!? - Még sosem volt nálunk, ha tudtam volna hogy beszökik akkor feltudtam volna készülni.

- Nyugi ne aggódj. A Bátyád engedett be.

-Hm.. – Xichen!!

-Amúgy meg nagyon jó hírem van! Eltudunk menni nyaralni egy melegvízű forráshoz! Fengmian adott nekem egy két személyes nyaralást a hegyekbe ahol ezek a források vannak. Ő akart menni a nejével csak már megint összevesztek és inkább nekem adta. – Én és Wei egy melegvízű forrásnál... Szörnyű perverz gondolataim támadtak...

-Benne vagyok. Mikor megyünk?. – kérdésemre perverz vigyor ült az arcára.

-Ma.

-Hm?

-Kezdj el pakolni. -Hozzám vágta a párnámat. – Egy hétre pakolj! Gyönyörű nyári vakáció lesz! Amíg pakolsz megnézem a hűtőtöket! – Mint aki jól végezte dolgát elhagyta a szobám és a konyha felé vette az irányt. Míg nekem újra eszembe jutott az a perverz gondolatom ami arra késztette a testem hogy azonnal neki álljak pakolni. Miután gyors elkészültem, egy tíz perc alatt kész is volt a bőröndöm. A konyha felé vettem az irányt ahol Wei Ying és Xichen nagy boldogan szendvicset ettek. -Lan Zhan! Kész vagy?

-Hm. – Bólintottam egyet.

-Akkor most egyél. Hosszú utunk lesz. – egy kistányéron ide hozott nekem egy szendvicset. – Nem fűszereztem meg annyira... Tudom hogy nem szereted ha túl erős. Remélem ízleni fog. -Csinált nekem szendvicset... Annyira imádom őt... -Míg eszel felhívom Huaisangot.

-A Niet?

-Pontosan. Letette a jogsit szóval elvisz minket. Mondjuk a letette erős kijelentés. Inkább Mingjue kényszerítette rá.

-Csak jót akart Mingjue. – Xichen próbálta védeni agresszív barátját de semmit nem ért el vele. 
Wuxian elkezdte csörgetni Huaisangot.

-Huaisang! Ide tudnál jönni Lan Zhan háza elé? Igen megkapod cserébe ne aggódj. Mi? Már úton is vagy? Tudtam hogy te vagy a legjobb! Ki is megyünk akkor az utcára. Várlak! – letette a telefont.

-Mit kért Huaisang?

-Egy szép személy telefonszáma kellett neki amit megszereztem így tartozik nekem. – Belegondoltam a helyzetbe.

-Hogy szerezted meg?

-Lan Zhan! Ne nézz ilyen mérgesen! Csak a tiéd vagyok! Nem tettem semmi olyat! Huaisang csak annyira félénk hogy nem merte elkérni szóban ezért oda mentem helyette. – Megnyugtató volt ez a válasz.. Nem kéne ilyen hamar féltékenynek lennem.. – Na gyere menjünk. – megfogta a kezem és kihúzott az ajtón. – Viszlát Xichen!

-Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! – Wei bevágta az ajtót és a bejárat mellől felvette az ő cuccát. Neki nem bőrönd hanem egy sporttáska volt összekészítve.