Álom (Mo Dao Zu Shi [Wangxian])

3. Íjászat

*Álmaim férfija nézett velem szembe. Karjai gyengéden átkulcsolták nyakamat, míg az enyémek a derekát. - Wei Ying. - halkan suttogtam a nevet. Bizonytalan voltam így nevezni őt. -Lan Zhan. - visszamondta nevem és egy lágy csókót váltottunk szerelmünk rétjén.*

Wei Ying.. Már elfogadtam a tényt hogy ő az de még sem tudtam nyugodt maradni az üggyel kapcsolatban. Mikor elmentem a könyvtárba a kutatásaim nem jártak sikerrel. Nem tudtam meg semmi újat az álmaim jelentéséről és a Yilling pátriárkáról is csak ugyan azt találtam amit már a bácsikám elmesélt. A dallam amit Wei játszott, a pátriárka pontos lerajzolása, a neve..

A szokásosnál gyorsabban készültem el és a bátyám elött elmentem iskolába. Reméltem hogy az úton találkozom Wuxiannal. Reményeim be is igazolódtak. Szokásosan ott állt az út túl oldalán, csak egyetlen egy dolog zavart be a képbe. Ott volt mellette egy én általam még sohasem látott diák. Az egyenruhája elárulta hogy nem a mi iskolánkból való. Magasabb volt mint Wei, arcát egy hosszú fekete tincs takarta de igy is lehetett látni hogy a földet bámulja. Hátán egy íj foglalt helyet. Íjász klubos lehet. Bár most nem az a legfontosabb kérdés hogy ki ő, hanem az hogy mit akar Weitől?

-Lan Zhan! - Wei észrevett engem. Azonnal elkaptam tekintetem és újra útnak indultam. Nem vártan Wuxian utánam futott hátrahagyva az idegent. - Jó reggelt Lan Zhan!- mosolya vidám és felemelő volt mint mindig. - Képzeld hamarosan iskolák közti íjász verseny lesz! - eszembe jutott hogy Wei is tagja a mi iskolánk csapatának. A sok büntetésben eltöltött idönk után már el is felejtettem.

-Ne kerülj büntetésbe. - Wuxian értetlenül nézett rám.

-Huh? Mi köze a büntetésnek a versenyhez?

-Ha büntetésben vagy nem tudsz felkészülni és nyerni. - Szemei ragyogni kezdtek.

-Lan Zhan.. Heh.. Igyekezni fogok. De te akkor nem leszel magányos? - nemlegesen megráztam fejemet mire Wei elnevette magát. Gyönyörű látvány volt.

Bár vidámsága hamar eltünt mikor hirtelen kutya ugatásra lettünk figyelmesek. A hang gazdája is feltűnt a színen, egy apró fehér kiskutya.
- Ahh. . Lan.. Lan.. Lan Zhan!!! Ments meg!! - felugrott rám és szorosan átölelt. Tetszett.... Az apró fehérség oda sétált hozzánk és leült a lábam elé.

-A menhelyre kell vinni. - Wei még szorosabban ölelt.

-Te engem itt le ne merj tenni! - Meg kellett valahogy oldanom ezt a helyzetet.

-Leteszlek és elfuthatsz. Addig megfogom a kutyát. - Már nem volt annyira ideges.

-Biztos megfogod?

-Hm. - Bólintottam egyet. Wei gyorsan leugrott és elfutott míg én gyors megfogtam a kutyát. . Az apró állat nyugodt volt. Eszébe se jutott Wei után menni. Inkább olyan volt mint ha értelmetlenül bámult volna rám hogy miért fogtam meg.

Felvettem a kutyát a karomba majd elindultam a menhely felé. Majdnem az iskola mellett volt így nem kellett messzire mennem. A menhelyen leolvasták a chipjét. Egy szökött kutya volt. Még ott voltam mikor felhívtak a gazdáját de utána azonnal mentem is tovább, hiszen egy örült gondolatom támadt. Csatlakozok az ijász klubhoz. Több időt lehetek Wuxiannal és megtudhatom az ismeretlen zavaró alak mivoltját is. Így hát az iskola folyosókon az íjász klub elnökét, Nie Mingjuet kezdtem el keresni. Szerencsémre belé is futottam, Xichennel együtt sétáltak az osztályuk felé. Elzártam az útjukat.

-Szia Wangji. Miben segíthetek? - Mingjue kérdése sokat segített így egyből a tárgyra térhetek.

-Íjász klub.

-Csatlakozni szeretnél? - igenlően kezdtem el bólogatni. Mingjue pedig Xichenre nézett aki szintén tagja volt az íjász klubnak.

-Engedd neki. Ő is olyan jó mint én. Sőt talán jobb is. Csak gyakorolnia kell egy kicsit. Régen nyúlt már íjhoz és nyílhoz. - Xichen boldogan ajánlott barátjának. A bátyám szava pedig sokat jelent Mingjue szemében.

-Rendben apró Lan. Ma délután gyere el edzésre. Mutasd meg mit tudsz és nyügöz le. Sokat várok. Na menjünk Xichen. - Mingjue úgy haladt el mellettem mint ha ott sem lettem volna. Nem tetszett a lenézése.

-Sok szerencsét Wangji. - bólintottam egyet és indultam az osztálytermembe.

Tanulás, olvasás, felelések és egyéb elfoglaltságok. Gondolataim elkalandoztak, míg az órák elrepültek. Gondoltam álmaim alakjára Wuxianra a pátriárkára, az ismeretlen íjászra, és a jelenlegi akadályomra Nie Mingjuere. Úgy érzem hogy az íjászat egy újabb kulcs lesz az álmaim megfejtésére így mindenképpen megmutatom annak a faragatlan Nienek hogy a Lanokkat jobb ha nem nézi le még egyszer. Mikor beléptem a pálya területére egyből a testnevelés ruhát viselő ellenfelem fogadott.

-Nem kényelmetlen az egyenruha Lan?

-Én így is jó vagyok. - csak a legjobbak. Ez a mottója. Akkor mindenhogy a legjobb leszek.

- Lan Zhan!? - Wei meglepetten futott hozzám. - Mit csinálsz itt?

-Csatlakozom a klubhoz. - mert látni akarlak. Ezt mondtam volna még hozzá, de a józan eszem megállított.

-Az még nem olyan biztos. - Mingjue egy íjat nyomott a kezembe. - Kezdjük is el.

-huh? Lan Zhan? - Elhagytam Wei oldalát és azonnal a pályára álltam. Mingjue egy nyilat adott. Csak egy lövést. A közepébe kell találnom. Ez egyértelmű volt.

Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt. Egy ismeretlen táj tárult elém és egy célpont. Ruháim olyanok voltak mint az álmomban. Elengedtem. A nyíl pedig tökéletesen eltalálta a célt. Mikor újra kinyitottam a szemem meglepődve láttam hogy a valóságban is megtörtént. Pont a közepébe lőttem. A körülöttem lévők csak ámultak.

-Csukott szemmel teli találat. Így be kell venned Mingjue. - bátyám szavai és már a tetteim is támogattak engem.

-Haha! Hogy ne venném be!? Csodás lövés Lan! Benne vagy a csapatba! Üdv köztünk! - Weire kaptam a tekintetem aki hatalmas csodáló szemekkel nézett engem. Mintha büszke lett volna rám.

Boldog voltam.
Talán ez lenne a szerelem?