Álom (Mo Dao Zu Shi [Wangxian])

1. kezdetek

*Egy ismeretlen vörös fekete alakot láttam a távolban, hosszú fekete hajával játszadozott a szél, szinte pompázott a mező közepén. Ahogy felém fordult egy gyönyörű férfi arc nézett velem szembe. A szívem hevesebben kezdett el verni, odamentem hozzá mire gyengéden a kezei közé vette az arcom és egy selymes gyengéd csókot adott az ajkaimra. Édes csókját azonnal viszonoztam.*

-Wangji! - azonnal felkeltem bátyám üvöltésére, érdekes volt ez a jelenség így hát ránéztem az órára. Késésben voltam. Rohamtempóban készültem el. Gyors felöltözés, reggelizés, mosakodás. Mosakodás.. Miután lemostam az arcom a tükörben mint ha egy pillanatra újra láttam volna az ismeretlen alakot. Egész reggel csak rá tudtam gondolni. Mikor újra észhez kaptam már az iskola felé sétáltunk Xichennel. A bátyám csak szótlanul mosolygott rám.

-Nagyon boldog vagy ma Wangji. Történt valami? - nemlegesen megráztam a fejem mire bátyám egy kicsit elnevette magát. Számára egy nyitott könyv vagyok még akkor is ha nem szólalok meg. Ha meg beszélek akkor remek dolgokat tud tanácsolni és megértő, de nem fogok elé állni egy buta álom miatt.

-Hát ezért nem kellesz a lányoknak Cheng! Hahaha!

-Ne üvöltöz idióta!

-Miszter nagy elvárás csak ne parancsolgasson nekem!

-Kérlek álljatok le. Minket néz az egész utca!

Az út túloldalán osztálytársaim hangoskodtak. Wei Wuxian, Jiang Cheng és Nie Huaisang. Normál esetben zavart volna de most Wuxian arcát tudtam csak nézni. Hasonlított az álmomban lévő alakéra.

-Wangji. Nem illik bámulni. - Testvérem gyengéden megfogta a vállamat és folytattuk tovább a sétát. Még a távolból hallottam a vidám hangját.
Iskola első napján alkoholt csempészet be az iskolába és lerészegedett az egyik szünetben. Idegesítőnek találtam, de egyben megnyugtató is volt. Mintha egyszer már ismertem volna.

Hamarosan az iskola kapujába értünk ahol külön váltunk Xichennel. Mindketten az osztályunkba indultunk. Mikor beértem az osztályterembe azonnal leültem a padomba. A hátsó sorban volt középen. Mellettem pedig azonnal Wuxian az ablaknál. Az ő padja tele volt rajzolva alkoholos üvegekkel, kis állatokkal, főleg nyulakkal. Aranyosak voltak. Hamarosan megjelent a pad tulaja is barátaival.

-Lan Zhan! - már az ajtóban integetett nekem majd nagy vidáman ő is leült a helyére, lábát felrakva a padra. - Ma is te fogsz rám figyelni büntetés alatt? - Már volt rá alkalom hogy én mint diákelnök figyeltem a büntetésben lévőkre, de ma Wei nincs büntetésben igy nem értettem a kérdést. Nem akartam vissza kérdezni így csak szokásosan ignoráltam.

A csengő is a segítségem volt, elkezdődött az óra és megjelent a bácsikám is. Történelem volt, éppen egy ősi legendát kezdett el mesélni. A fő alakja egy démoni kultivátor volt. A Yilling pátriárka. Ismerős volt a történet, mintha már hallottam volna valahol. Tetszett. Ahogy elnéztem Weinek is hiszen most nem zavarta meg az órát, és most kivételesen nem a padjára hanem agy papírra rajzolt. Hirtelen azon kaptam magam hogy megint Wei-t bámulom. El is kaptam a tekintetemet.
Nem hasonlíthat az álmomban lévő férfira. Ha meg igen akkor is csak az elmém szórakozik velem. Én nem csókolhattam meg csak úgy Wei Wuxiant.

-Jólvan gyerekek az órának vége. Készüljetek a következőre. - Megint elvesztem gondolataimba és az órának vége lett. Én.. Én eddig még sosem tapasztaltam meg azt hogy csak így elszálnak a perceim. -Wei Wuxian!! - bácsikám idegesen rohant vissza a terembe Weire mutatva. - Büntetés! - amilyen gyorsan jött olyan hamar el is tűnt. Jiang Cheng mérgesen hátra fordult Wuxianhoz.

-Már megint mit csináltál? - Wei csak mosolygott.

-Lehetséges hogy megtalálták a graffitimet. Azt hittem jól elrejtettem.

-Meg merjem kérdezni hogy mit graffitiztél?

-Nem kell megkérdezned elmondom. Egy párt akik nagyon szeretik egymást. - szégyentelen. Én nem álmodhattam erről az emberről.

-Mégis hová!?

-A WC-be. Nem gondoltam volna hogy a diákok mosdójába tanárok is járnak! Mellesleg pedig fogadásból csináltam! Magamtól nem vagyok ilyen rossz.

-Mondja ezt az aki az iskola első napján bebaszott szünetbe!

-Véletlen volt!

Csak folytatták tovább a veszekedést. Huaisang próbálta megállítani őket, szerencsére sikerült neki így a nap hátralévő része csendben eltelt. Órák, órák után. Tanulás, tanulás után. Átlagos iskolai tevékenység. Nem olyan mint a büntetés ahol megint én figyeltem. Csak Wuxian volt egyedül velem. Addig kellett bent maradnia amíg el nem végzi az összes házi feladatát. A bácsikám egy nyolc oldalas esszé írást adott fel neki, de nem látott hozzá. Csak rajzolgatott. A grafit és néha az oldal fordításom volt az egyelten hang. Unalmamban mindig olvasni szoktam. Elmegy vele az idő ez mellett pedig egy igen hasznos tevekénység.

-Kész is van. Lan Zhan. Ezt nézd! - felemelte papírját és megmutatta nekem a rajzát. Pontosan az az alak volt rajta akit álmomban láttam. - Így képzeltem el a Yilling pátriárkát. Mivel biztos olyan jól nézett ki mint én az én arcomat adtam neki. - a szívem újra hevesebben kezdett verni. - És még egy dolgot is lerajzoltam. A pátriárkás rajzát letette a padra és füzetéből elővett egy újabb lapot amin én voltam. - Tetszik? - Nem mondtam semmit. Csak ámultam a rajzon.

-Kezd el az esszét. - Nem tudtam mást mondani. Tereltem a témát, majd tovább néztem a rajzott. Pár másodperc után Wei Wuxian kifutott a teremből. Egyetlen egy másodpercre nézek el és már is elmenekül. Volt már ilyenre alkalom, de most nem rohantam utána.

Felvettem a padról a pátriárka rajzott, tökéletes mása. Gyengéden megcsókoltam a lapot. Újra arról a férfiról szeretnék álmodni.