Álom (Mo Dao Zu Shi [Wangxian])

4. Verseny

*Vörös fehér ruhák, a soha le nem nyugvó nap szimbóluma, a fekete tincs mely az arc közepén helyezkedik el. Ezen ismeretlen alak mellett pedig az én szeretett Wei Yingem. Körülöttünk a többi klán tagja kiknek kezében szintén egy íj volt mint az általam nézett kettőnek. Féltékenység, nyerni vágyás, mindenféle rossz érzelem kavargott bennem míg Wuxian rám nem nézett. Mosolyától egyből jobban lettem és a szívem újra fellángolt a féltékenység sötétségéből.*

-Wangji! Elfogsz késni! - bátyám üvöltésétől egyből felkeltem és neki álltam készülődni.

Ma fontos nap van. Ma van az iskolák közti íjász verseny napja.

Egy teljes hónapja mióta csatlakoztam az íjász klubhoz. Ezen idő alatt pedig közelebb kerültem a szerelmemhez és az álmaim megfejtéséhez. Most már nem csak Wei-t látom hanem az általunk átélt jeleneteket is. Így volt ez a mai alkalommal is. A Wen klánnál rendezett íjász versenyt láttam.

Egyszer még felnőttnek való jeleneteket is láttam. Annyira zavarban voltam hogy aznap egyszer sem tudtam belenézni a gyönyörű szemeibe.

-Itt vannak érted! - Xichen újra szólt.

A verseny helyszínére Nie Mingjue a klub elnök visz el minket. Neki van jogosítványa és így nem kell félnünk attól hogy esetleg egy busz úton megsérül a felszerelésünk. Ez a fő ők amiért Mingjue elvisz minket. Gyors elköszöntem testvéremtől majd azonnal a kisbuszhoz indultam. Az iskolának elég jó járműi vannak amikbe sokan elférünk. Kölcsön is adták nekünk az egyiket még pedig annak reményében hogy megnyerjük és hirdetjük az iskola magas szintjét. Bár én személy szerint nem foglalkoztam azzal hogy mivel megyünk. Nekem csak az volt az egyetlen fontos dolog hogy Wei mellé tudjak ülni. Sajnos nem tudtam. Jinag Cheng foglalta mellette a helyet. Így már egyből nem indul fényesen a napom. Mivel közel akartam maradni hozzá mögéjük ültem.

-Lan Zhan! - Wei hátrafordult hozzám. - Jó reggelt. - úgy éreztem mintha kicsit elmosolyodtam volna. Hihetetlen hogy milyen hatással van rám.

- Jó reggelt. - még ragyogóbb lett a kisugárzása miután meghallotta a hangom.

-Hé! Wuxian! Fordulj előre és kösd be magad! - Jiang Cheng ráparancsolt Weire. Nem tetszett...

Szerettem volna hogy még hátra forduljon hozzám de elaludt.
Meg mivel mögöttük voltam hallottam Jiang Cheng fülhallgatójából szóló zenét. Szörnyű zenei ízlése van. Olyan szörnyű mint ez az unalmas út Wuxian édes hangja nélkül.

-Ahh.. - Sóhajtottam egyet majd néztem tovább a házakat. Egy teljesen új város rész volt. A házak sűrűbben álltak egymás mellett és több szintesek voltak. Mindegyik ház nagyon különbözőt egymástól színekben és stílusban is. Káosz volt a csodás kék éggel vegyítve.

A házak váltakozása hamarosan lelassult a kis busszal együtt. Megérkeztünk ahhoz az iskolához ahol az íjász versenyt tartják. Az iskola logója pedig ironikusan mint ha a Wen klán címere lett volna. A soha le nem nyugvó nap. Az iskola egyenruháján is helyet foglalt ez a szimbólum. Jól szemügyre tudtam venni hiszen az ismeretlen alak akit együtt láttam Weivel csak úgy oda sétált hozzánk.

-Ü.. Üdvözletem. Wei Wuxian itt van? - Mikor meghallotta az idegen hangját egyből felébredt és a járműből egyenesen a nyakába ugrott egy ölelésre. Irritált..

-Wen Ning! - A féltékenység sötétsége.. Találó. Túlságosan is.

-Wei! Ez kínos nekem.. - Szinte csak oda sugta de tökéletesen hallottam mit mondott. Szánalmas...