Romantikus versek

Álarc mögött

Hittem benned, de elàrultàl. Elrejtetted a valóságot. Önmagadbòl kifordultàl,
Eljárva a haláltàncod.

Akkor még nem tudtad,
Hogy a bújócskád végzetes
Most felszínre került sötét múltad,
A bukásod tényleges.

Alarcod lehullt, mint mikor
A falevelek szállnak ősszel,
A hazudozás eltipor,
Égeted magad a hamis tűzzel.

Ha korábban mondtad volna, Talán fájdalmad tudtam volna enyhíteni,
De árulásod megégetett,
Nem tudtam sebed vízzel eltüntetni.

Előbb a saját fájdalmamat kellett volna orvosolnom,
S azután a tiédet
De elkèstem; szétporladtàl Hazugságod kioltotta fènyed.