Romantikus versek

Citromhajò

Meghàmoztam a citromot, hogy megnézzem, milyen
Külseje holdszìn volt, omlós és puha
De a belseje eltűnt a színtelen semmiben
És héja elúszott, mint egy gondola.
Megpróbáltam ràülni, hátam vonala
Pont beleillett, de lelógott a lábam
S tudtam, a csillagfény sokfelè osztana
Mert a kivezető utat sehol sem találtam.
Nagy hullámok vittek, vittek engem messze
Làbfejem koszos lett, arcom a fény mosta
S koponyàmra vetült lèted idegenje
Mint egy régimódi, hangtalan szìnposta.
Zubogott a víz, a mosogatószernek
Ismerős illata rùtul nyakon vágott
S rájöttem, nyoma sem volt itt szerelemnek
Csak àtfestetted, meghajtottad nekem a világod.
A ragyogó citromhèj fakó hùst rejtett
S savanyú lè kente be a testemet
A mosogató a konyhában tenger-tükröt ellett
S csodálatom átvette a csupasz rettenet.
Kiszálltam a csónakbòl, és a citromot
Lereszeltem, hátha jobb lesz, mint egészben
De csalódtam, csípett így is, mert a jelenben
Már nem voltam a részed, s te sem az én részem.
Citromhèj voltál, és vagy most is, tudod?
Ha megeszlek sem lesz jobb, régebben hiába kòstoltalak
Mert nincs többé már szívemhez kulcsod
És savanyú belőled minden egyes falat.

2023. július 20.