Romantikus versek

Fekete Hold

Fekete Hold vagy: messziről csodállak.
Fényed - ha volt is, - már rég elvették mások
Szeretlek nagyon, de a kín is űz: utállak
Távolról azonban mindig rád vigyázok.

Nézlek, és szemem òvatlan rád tapad
A csillagokat félrehùzva közelebb kúszom
De aztán valahogy mindig megrettenek
És egy hullámzó perccel vissza - visszaùszom.

De már megint itt vagy! Szinte fáj a közelség
Idegen fényem hozzád vonszolom
Úgy bezàrkòznèk, ha csak egyszer is hagynád
Lehetnél messzi, szent kolostorom.

Fekete Hold vagy, így messziről nézlek csak.
Mert kötelékünk rég halálra van ítélve
Fekete vagy, mint a gyász, de lényed hívogat
Így minden áldott éjjel fölnèzek az égre.