Romantikus versek

Más dimenzió

Mikor először láttalak
Festett szárnyaid kicsúcsosodtak
És a múzsák az én lábam elé
Élénk szín, pattogó rózsaszirmot szórtak.

Szemedben ült az ég,
S arcodon a hajnal
Óvatosan bántàl
A repdeső szavakkal.

Aztán eltűntél egy földgömbnyi időre
De végül mégis visszajöttèl hozzám
És egybeforrt lelkünk, nem szedhette szét
Sem tűz, sem szél, sem pedig hullám.

Tudom, most itt vagy
És mindig itt leszel
Akkor is, ha benned
Egy kérész énekel.

Míg én nem voltam ott, bejártál mindent
Jártál ha este volt, s ha a reggel ringott
Csöppnyi fűszálakon, és jártál akkor is
Ha alkonyodott, vagy vihar forgatott.

Mutattál nekem
Csillagkergetőzést
Tanítottál felhőn
Tiszta elidőzèst.

Szíved úgy verdesett mindig
Mint egy ketrecbe zárt lepke
De szabad voltál. Attól féltèl,
Hogy el leszel feledve?

Halkan lélegeztél,
De hangosan reméltèl
S fényesebb voltál
Minden reménynèl.

Rád gondoltam, mikor ültem a szobámban
Mikor azt képzeltem, nyár van tél helyett
Felidèztem, mikor veled voltam
S egyszerre éreztem hideget, meleget.

Olykor távolodtál, de
Minden egyes percben
Arcomon a te
Szàrnyaid éreztem.

Vagy az is lehet, hogy az egészet képzeltem?