Romantikus versek

Másképp látók

Körbeállunk. Körbenézünk.
Fejünk úgy mozog mint a robot
Elhervadtak a régi szóvirágok
És a világ kontùrja is megváltozott.
Mondhatni, a ceruza kiment a vonalból
Mikor a földgolyót körberajzolta
És belevèste a torz, szürke jövőt
A még formálhatò, picinyke arcokba.
Most rájuk vetül a fény, kissé hamiskásan
Szúrós zöld, vörös, és olvadozó sárga
Kattintgatnak ők, és vakon licitàlnak
A másik arcképére, s ujjlenyomatàra.
Mi mások vagyunk - Te meg Én
Nekem nem egy röpke vágy vagy csupán
Vagy egy eszköz, egy titkos PIN kód
Én átlátok az alapozón, át a drága ruhán.
Mi többek vagyunk náluk
Többek önmagunknál is, mert mi
"Mi" vagyunk, nem pedig "Én kincsem"
Együtt fogunk majd halni,s felébredni.
Én jól ismerlek, minden egyes részed
Halvány bőröd leveles fonákjàt
Kulcstartó - lábaid, széthùzhatò függöny -
Hajad - és szembogarad gyöngyház - ragyogását.
Én érzem és hiszem törékenységed
Ha egyik csigolyádat esetleg kivennèd
Hátunk egy, közös vonallà olvadna
És lepattogzana rólunk a nemlèt.
Én ismerem küzdelmed lüktető visszhangját
A jó és a rossz szívedben mint viaskodik
Miközben  lelkem pillangó képében
Dús hajad szálàba belecsimpaszkodik.
Mi mások vagyunk, többek ennél a generációnál
Mert hozzánk nem ér el a százkarù Nemezis
Hiszen tiszták maradtunk még a mocsokban is:
Mi vagyunk a múltbéli, virágzó Genezis.
Körbeàllunk. Körbenézünk.
Megszemlèllek Téged tetőtől talpig
Öntömjènező, de valódi gondolat
Hogy míg mi szeretünk, a világ sem hanyatlik.

2023. július 5.